;)
Faust Ovidius levéltáros és muzeológus (1896–1972)
2021 06 25.
Faust Ovidius levéltáros és muzeológus (1896–1972) élete és munkássága három politikai rendszeren át kapcsolódott szorosan a 20. századi Pozsonyhoz. Faust gyökeres államjogi változásokat hozó, bonyolult történelmi időszakban, a Monarchia megszűnése és Csehszlovákia megalakulása idején került a levéltár és a múzeum városi intézményeinek kulcspozícióiba. Bár a burgenlandi Nemesvölgyön (Edelsthal) született 1896. október 1-jén, „régi pozsonyiként” tekintünk rá. Többes identitású (német-magyar) ember volt, de személyi okmányaiban és a népszámláláskor is mindig határozottan német nemzetiségűnek vallotta magát.
Faust Ovidius katonai intendatúrai igazolványa, 1918. Forrás: Faust Ovidius hagyatéka és a Pozsonyi Városi Múzeum fényképarchívuma
Főiskolai tanulmányait az első világháború alatt végezte, szakvizsgáit Bécsben tette le (történelmi és művészettörténeti tanulmányait filozófiai doktorátussal végezte), Budapesten pedig jogi doktorátussal fejezte be a levéltáros és könyvtáros szakot. Anyanyelve, a német mellett a magyar és a latin, valamint alacsonyabb fokon a francia nyelvet is bírta, és elvégezte a szükséges (cseh)szlovák tanfolyamokat. 1919-ben állt a város szolgálatába a városi levéltár alkalmazottjaként, 1920-ban pedig a városi múzeum munkatársa lett. 1923-ban az ő vezetése alatt jött létre a Pozsonyi Tudományos Intézetek nevű intézmény (a levéltár, könyvtár és múzeum egyesítésével). A múzeum honismereti profiljának erősítésén, Pozsony és környéke történelmi és kulturális fejlődésének dokumentálásán dolgozott. Levéltárosként és muzeológusként termékeny publikációs tevékenységet végzett, tudományos és ismeretterjesztő cikkei is megjelentek a város történetéről (többek között a Pressburger Zeitung, a Grenzbote, a Slovenský denník, de a hivatalos városi lap, a Zprávy mesta Bratislavy hasábjain is). Legfontosabb, levéltári forrásokra épülő művei a Súpis erbových listín zemianskych (Nemesi címerlevelek jegyzéke) és a Zo starých zápisníc mesta Bratislavy (Pozsony város régi jegyzőkönyveiből). Jelentős szerkesztői tevékenységet is végzett a város szolgálatában, például összeállította Pozsony Tudományos Intézeteinek évkönyvét és különféle városi útikalauzokat.
Faust Ovidius, Pozsony Tudományos Intézeteinek vezetője, 1932. Forrás: Faust Ovidius hagyatéka és a Pozsonyi Városi Múzeum fényképarchívuma
Aktívan részt vett a Matica slovenská, a Szlovák Muzeális Társaság és a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt munkájában, és tagja volt a Šafárik Tudományos Társaságnak. Faust a szlovák állam idején (1939–1945) is a Pozsonyi Tudományos Intézetek meghatározó alakja maradt. A városi kulturális főosztály vezetőjeként valamennyi részleg munkájában tevékenyen részt vállalt, és városi, de országos szinten is kivette részét a kultúrpolitika alakításából. Ebben az időszakban is sokat foglalkozott publikálással és szerkesztéssel. Arra törekedett, hogy a közfigyelem előterébe állítsa nemcsak Pozsony, hanem egész Szlovákia történelmét, különös tekintettel az ország német nemzetiségű lakosságának építészeti és kulturális örökségére. Ilyen művei például: Bratislava –Pressburg hlavné mesto Slovenska (Pozsony – Pressburg, Szlovákia fővárosa), Pressburg in der neuen Slowakei (Pozsony az új Szlovákiában), Altes und neuen Bauen in der Slowakei (Régi és új épületek Szlovákiában). A rendszer iránti lojalitása miatt a háború után magyarázkodásra kényszerült. Azzal védekezett, hogy csupán a kulturális főosztály vezetőjeként rá háruló feladatokat látta el. 1945 elején, a front közelégő átvonulása előtt nem engedte Németországba szállítani a városi levéltár gazdag anyagát, hanem biztonságba helyezte az Óvárosháza és a Prímási palota alagsori helyiségeiben.
Német nemzetisége miatt azonban Faust a háború után így sem kerülte el a diszkriminációt és a meghurcoltatást: elvesztette munkahelyét, megfosztották állampolgári jogaitól, elkobozták a vagyonát, kilakoltatták Kalapos utcai (Klobučnícka) lakásából, ideiglenesen gyűjtőtáborba internálták feleségével, Gizellával, megvádolták a fasiszta rendszer támogatásával, és kitelepítés fenyegette. A város szolgálatából nem sokkal a felszabadulás után elbocsátották (1945. április 18-án).
Krausz Ferenc (balra) és Ovidius Faust (jobbra) a Dunai Nagyvásáron, 1936. Forrás: Faust Ovidius hagyatéka és a Pozsonyi Városi Múzeum fényképarchívuma
Csehszlovák állampolgárságát Faust és felesége 1950-ben kapta vissza végérvényesen. Az önmaga védelmében a hatóságokhoz írt leveleiben Faust nem tagadta meg német nemzetiségét, de hangsúlyozta, hogy németként sem helyezkedett szembe a Csehszlovák Köztársaság érdekeivel. Elvesztett állampolgári jogainak visszaszerzésében és a bonyolult honosítási eljárásban segítette munkatársai állásfoglalása és a kulturális élet fontos alakjainak nyilatkozata, kiállt mellette például Daniel Rapant, Branislav Varsík és Vojtech Ondrouch történész.
Életének ebben a nehéz időszakában igyekezett legalább ideiglenes munkákat találni. Tanácsadóként, szakmai bírálóként, könyvtárosként, levéltárosként, gyűjteménygondozóként dolgozott gyors váltakozásban különféle intézményekben, többek között az Egyházművészeti Intézetben, a Szlovák Ligában, a Steiner Antikváriumban, a Szent Adalbert Társaságnál és a Pozsonyi Kerületi Levéltárban. Életének ez a „hontalan” időszaka érzékletesen tanúskodik arról, hogy az új, kommunista viszonyok között milyen méltatlan körülményeknek voltak kitéve a kulturális élet szereplői a szakmai munka és a lojalitás konfliktusa miatt. Tartósan csak 1955-ben tudott elhelyezkedni a Nagyszombati (Trnava) Kerületi Múzeum (a mai Nyugat-szlovákiai Múzeum) tudományos munkatársaként és fényképészeként. A Nyugat-szlovákiai kerület művészettörténeti emlékeit kutatta, például Vedrődön (Voderady), Pöstyénben (Piešťany), Lipótváron (Leopoldov) és Galgócon (Hlohovec). A múzeum munkatársaként publikációit Nagyszombat történetének szentelte, foglalkozott például a város erődítésével, a középkori törvénykezéssel és az egyetem történetével. Paradox módon az őt üldöző szocialista rendszertől több kitüntetést is kapott a szlovák muzeológia területén végzett munkájáért: 1965-ben az Oktatási és Kulturális Minisztérium elismerő oklevelet adományozott neki sokéves sikeres kulturális és ismeretterjesztő tevékenységéért, 1968-ban pedig újabb elismerő oklevelet kapott a Kulturális Minisztériumtól a muzeológia területén végzett értékes, kezdeményező jellegű tevékenységéért. A nagyszombati múzeumból 1969 júniusában, 73 évesen távozott.
Faust Ovidius (középen) a Városi Múzeumban a visszatérése után, 1971. Forrás: Faust Ovidius hagyatéka és a Pozsonyi Városi Múzeum fényképarchívuma
Faust eredeti munkahelyétől, a Pozsonyi Városi Múzeumtól kapott szakmai elégtételt, amelynek igazgatója, Šimon Jančo 1965-ban önálló referensi állást kínált neki. Élete utolsó nem egész két évében (1970–1972) Faust a múzeum dokumentátora volt. Az egykor általa felvirágoztatott intézmény nem sokkal előtte (1968) együttműködésre kérte fel százéves jubileumi kiadványa elkészítéséhez. Faust Ľudovít Fuzákkal együtt dolgozta fel a múzeum történetét a kezdetektől a 60-as évekig, és maga írta meg az alapítók (Könyöki József, Helmár Ágost, Batka János, Rakovszky István, Brég Ödön, Albrecht János, Győrik Márton) rövid életrajzát.
Pozsonyi identitásához, valamint a 19. századi alapítók emlékéhez híven (akik közül többen a múzeumnak adományozták gyűjteményeiket) hagyatékát a Pozsonyi Városi Múzeumra hagyta. Az ebben szereplő, mintegy 9000 kötetből álló gyűjteményben kézírásos művek, egy kódex, a pozsonyi káptalan könyvtárából származó ősnyomtatványok és egyéb értékes művek is találhatók. A hagyatékba beletartozik Faust művészeti gyűjteménye és személyes hagyatéka is: iratok, levelezés, munkák kéziratai és a munkásságával kapcsolatos archív anyagok. A hagyaték a fényképezéssel is foglalkozó Faust fotóinak körülbelül 10 000 darabból álló gyűjteményét is tartalmazza.
Faust Ovidius a Pozsonyi Városi Múzeum történetének legtudatosabb alakjai közé tartozott a 20. század első felében, és nemkülönben gyümölcsöző munkát végzett a városi levéltárban is. Különösen figyelemre méltó volt múzeumi szervezői és kiadványszerkesztői tevékenysége. A monarchiabeli elődei elképzeléseit kreatív módon továbbgondoló Faust a gyűjtemények eredeti tipológiájának jelentős módosítása nélkül vezette át a múzeumot a kezdeti időszakból az új időkbe. Az intézményt Pozsony kultúrája, a modern város részének tekintette. A gyűjtemény következetes megjelenítésére törekedett a város történetét bemutató kiállításokon, és tágabb politikai-társadalmi kontextusba emelte a múzeum szerepét
A Városi Múzeum épülete, 1924. Forrás: Faust Ovidius hagyatéka és a Pozsonyi Városi Múzeum fényképarchívuma
A 20. század első felében bekövetkező államjogi változások, majd a totalitárius ideológiák pressziója és a város kulturális identitásainak változásai a múzeum mint emlékőrző intézmény tevékenységében is éreztették hatásukat. Faust történészi attitűdjében megmutatkozott a lokálpatriotizmus, a büszkeség a koronázó- és országgyűlési városra és az etnikailag vegyes környezetből fakadó, több értelemben vett német-magyar identitás. Ez óhatatlanul a hatalmon lévő rendszerekkel való összeütközésekhez és kompromisszumokhoz vezetett, és személyes integritására is tartósan rányomta bélyegét. Faust változott és alkalmazkodott a mindenkori rendszerhez. Ugyanakkor bármilyen feladatkört töltött is be, a rezsim kényszerű „szolgálata” mindig eltörpült a történelem, az építészeti műemlékek és ezek dokumentálása iránti szenvedélye mellett. A legzordabb időkben sem mondott le szeretett városa, Pressburg – Pozsony – Bratislava történetének kutatásáról.
Elena Kurincová
Fordította: Böszörményi Péter
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!