;)
A legendás Astorka
2013 07 31.
„Táncolj csak, ropjad, miavai lány, lábad fehérjétől édesül a nóta, megroggyanunk bele: én és a cigány. Folyik az asztalon a savanykás lőre, hujjujú! Kihez megyünk majd keresztelőre?” Ezt a verset írta Laco Novomeský, miután a tánctól mámoros Zuzka Zguriška írónő felborított egy pohár bort az Astorkában.
Amikor 1925-ben a kis vincellérház helyén kávéház nyílt bárral és mulatóval, az izgalom hulláma söpört végig a városon. Ez volt ugyanis az első modern – funkcionalista – épület a tágabb környéken. Ráadásul be sem fejezték: Weinwurm Frigyes és Vécsei Ignác építészek eredetileg négy lakószintet terveztek az első emelet fölé.
Talán éppen az elmaradt emeleteknek köszönhetően nem zavarta meg az ódon utca képét, és rövidesen a Štefánka mellett a város kedvence lett. A hivatalosan a Štefánia nevet viselő kávéházhoz hasonlóan annak „kishúgát” is becézni kezdték a pozsonyiak: Astorkának nevezték, az pedig a következő években számos felejthetetlen pillanattal hálálta meg a város lakóinak szeretetét. Az Astorka nem pusztán „egy” kávéház volt, hanem egyenesen legendás kávéház.
Gondoljunk csak bele: 1926 augusztusának utolsó napján innen sugározták Szlovenszkó történetének első élő rádióadását, Jožko Pihík cigányprímás zenéje szólt a vevőkészülékekből. A későbbi filmsztár, Fred Astaire az Astorka varietéműsorában kezdte karrierjét. De megfordult itt Ilja Ehrenburg is, aki számos pozsonyi látogatása közül az elsőn (1928) az Astorkában találkozott Tido J. Gašpar szlovák íróval. Zuzka Zguriška és Laco Novomeský mellett további írók-költők is gazdagították a törzsvendégek sorát: Janko Jesenský, Fraňo Kráľ, Jozef Gregor Tajovský, Milo Urban, Gejza Vámoš és Vladimír Roy.
Josef Rybák nemzedéke politikai és művészeti egyetemének nevezte az Astorkát, írótársa, Emil Boleslav Lukáč pedig bélyeggyűjtő kört vezetett itt, amit Štefan Hoza operaénekes imígyen kommentált: „…a pozsonyi filatelisták heti ülésén elnökölt a galérián, történetesen épp a sarki Vénuszok bokszainak szomszédságában.” A világhírű Paul Éluard történetét is érdemes felidézni, aki 1946-ban járt Pozsonyban. Alexander Matuška irodalomkritikus így emlékszik vissza az eseményre: „Elégedett volt a vendéglátással, de hirtelen türelmetlenné vált, mintha hiányzott volna neki valami. Mi lehet az? »Les tziganes.« Éluard cigányzenét akart, mert már sokat hallott róla… Elvittük hát az Astorkába.” Ez közvetlenül azelőtt történt, hogy a vészfelhők összegyűltek a mulató felett.
A kommunista rendszerváltás után, mint annyi pozsonyi kávéházat, az Astorkát is elérte végzete. Az épület ma is áll, bár siralmas az állapota. Drukkoljunk, hogy talpon maradjon.
Ján Vyhnánek
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Ajánljuk
Támogatóink
Eseménynaptár
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!