;)
A pozsonyi Vízi kaszárnya
2013 08 26.
„A katonák megkergették és megverték a tiszteket, leszaggatták a jelvényeiket, rangjelzéseiket… Egy alezredes térdre borulva, sírva könyörgött elvett kardjáért, és miután visszakapta, meghatottan csókolta meg.” Így emlékszik vissza Faust Ovidius városi levéltáros a Vízi kaszárnya udvarán 1918. június 5-én kitört zendülésre.
A kaszárnya négyéves építkezést követő, 1763-as átadása nagy megkönnyebbülést jelentett Pozsony lakosai számára, akiknek ezután nem kellett házaikban elszállásolniuk a városban állomásozó katonákat. A Duna közvetlen közelsége miatt a „vízi” jelzővel ellátott, két teljes ezred befogadására alkalmas laktanya a Habsburg Birodalom legnagyobb ilyen jellegű létesítménye volt. A tervező (vélhetőleg Franz Anton Hillebrandt) a gyakorlati szempontokra is ügyelt: a masszív négyszárnyú épület közepébe a kiképzés – egzecírozás – céljainak megfelelő, szabályos árkádsorral övezett, tágas udvar került.
A kaszárnya nemcsak katonák szálláshelyéül szolgált, 1805 és 1809 között a napóleoni háborúk hadifoglyai, a 1848-ban pedig a magyarellenes oldal politikai elítéltjei raboskodtak itt. A következő évben azonban osztrák kézre került, és az osztrák foglyokat magyarok váltották fel. Itt volt a siralomháza báró Mednyánszky Lászlónak, Lipótvár erődítési parancsnokának, akit Gruber Fülöp tüzérhadnaggyal együtt a Szamárhegyen felakasztottak, és Madách Imre is kénytelen volt megtapasztalni az épület vendégszeretetét.
A porosz–osztrák háború (1866) során a kaszárnya területén végezték ki Egon Halberstatt osztrák századost, aki egy kis állatsereglet igazgatójaként járta Magyarországot, fontos információkkal látva el a porosz titkos szolgálatot.
1871-től tartósan itt állomásozott a korábban bécsi székhelyű 72. gyalogezred, melynek híres, igen színvonalas zenekarában Dohnányi Ernő és Anton Door zongoraművész is játszott Pozsonyban. Ebben az ezredben robbant ki az első világháború végén a már említett zendülés, melynek végül két fiatal szlovák katona, Ján Škapík és Martin Jurza lett az áldozati báránya: néhány nappal később a várban, a Lipót-kapu közelében kivégezték őket.
Csehszlovákia megalakulása után a laktanyát a sokoldalú történelmi személyiségről, Milan Rastislav Štefánikról nevezték el (az ógyallai és a salgói (Svätoplukovo) kaszárnya esetében is hasonlóképpen jártak el), és csehszlovák műszaki alakulatokat szállásoltak el benne.
Az épület 1939 után a szlovák hadsereg katonáinak adott otthont, de mivel hamarosan szükségtelenné vált, a város 1940 áprilisában az úttest szélesítése miatt lebontatta az elülső homlokzatát.
A legendás Benyovszky Móric oldalági leszármazottja, Benyovszky Lajos XVIII. századi palotája (a képen balra a kaszárnya mellett) akkor már egy éve nem állt. Az államosítást követően a Szlovák Nemzeti Galéria kapta meg a kaszárnya épületét, és a lebontott déli homlokzat helyére új, modern szárny épült (Vladimír Dedeček, 1969–1977). A rakpart eredeti képe így ma már csak néhány fennmaradt fotográfián látható.
Ján Vyhnánek
Fordította: Böszörményi Péter
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Ajánljuk
Támogatóink
Eseménynaptár
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!