A régi Pozsony fontos személyiségéről, Kumlik Emilről nyílt kiállítás a Pozsonyi Egyetemi Könyvtárban

Kultúra
2018 09 16.

Az Erzsébet Tudományegyetem könyvárának születésénél bábáskodott, és ő rakta le a mai Pozsonyi Egyetemi Könyvtár szilárd alapjait. Az intézmény Kumlik Emil – egy kivételes könyvtáros története címmel kiállításon mutatja be a könyvtáros, újságíró, sőt menedzser Kumlik Emil életét.

 Az ünnepélyes megnyitó 2018. szeptember 12-én, szerdán 17 órakor zajlott a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár kiállítótermében. A nagyközönség a hónap végéig, naponta 11 és 19 óra között, akár tárlatvezetés keretében is megtekintheti Kumlik Emil történetét.

Kumlik Emil Pozsony könyvtártörténetének fontos alakja. Ő volt a megalapítója, valamint első és egyben utolsó igazgatója az Erzsébet Tudományegyetem könyvárának, amelyet a jelenlegi Pozsonyi Egyetemi Könyvtár elődjének tekintünk.

A Kumlik Emil – egy kivételes könyvtáros története című kiállítás célja, hogy bemutassa a látogatónak Kumlik Emil személyiségét és szerepét a szlovák könyvtártudomány alakításában és azon alapok lefektetésében, amelyekre később a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár épült.

00

„A kiállításnak a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár története és a könyvtárosi szakma szempontjából egyaránt nagy a jelentősége. Ez utóbbi a nagyközönség körében kevéssé ismert, értékelt és látható, jóllehet éppen a könyvtárak és a könyvtárosi szakma az, ami a világ minden országában hosszú távon megőrzi a kulturális örökséget. Az eseménynek külön aktualitást ad 2018 – az európai kulturális örökség éve, valamint az idei Európai Kulturális Örökség Napok. A kiállítás az információtechnológia és internet nélküli kor könyvtárosának munkáját mutatja be, amikor még a katalóguscédulákat is kézzel írták, ezért a könyvtár- és információtudomány története szempontjából is figyelemre méltó. A világ fejlett országaiban a könyvtárosi szakmát különösen megbecsülik, mivel csak ezek a szakemberek tudnak hozzáférést biztosítani a megfelelő és megbízható forrásokhoz, amelyek a kutatáshoz, fejlesztéshez és tudományos munkához szükségesek. Ahol jól működnek a könyvtárak, ott a társadalom és a gazdaság is sikeres” – fogalmazott beszédében Silvia Stasselová, a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár vezérigazgatója.

A kiállítás több témakört ölel fel. Első szakasza Kumlik Emil életét, az Erzsébet Tudományegyetem és könyvára létrejöttét és fejlődését mutatja be. Megtudhatjuk, milyen történelmi események képezték az Erzsébet Tudományegyetem létrejöttének hátterét, sőt azt is, hogy az intézményt éppen Kumlik javaslatára nevezték el Erzsébet császár- és királynéról, azaz Sissiről.

A további témakörök a könyvtár és munkatársai tevékenységével foglalkoznak. Mivel az Erzsébet Tudományegyetem és annak könyvtára az első világháború viszontagságos időszakában jött létre és működött, a tárlat anyagában szerepel például a hadköteles dolgozók jegyzékének eredeti példánya, valamint egy jelentés a könyvtár dolgozói részére folyósított hadipótlékról. Az is kiderül, hogy a könyvtár az egykori klarissza kolostor épületében működött (amely mindmáig a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár része), és megismerhetjük Kumlik Emil terveit a könyvtár állományainak elhelyezésére vonatkozóan.

,,Az Erzsébet Tudományegyetem archív könyvtári állományának feldolgozásakor számos olyan dokumentumra bukkantam, amelyek a könyvtár és az igazgatója tevékenységébe engednek bepillantást (jelentések az intézmény működéséről és személyzetéről, a könyvtár működési terve a következő évekre, a könyvtári bizottság üléseinek jegyzőkönyvei és egyebek). Mivel az egyetem 1918-ban, a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után előbb Budapestre, majd Pécsre költözött, az archív dokumentumok egy része is oda került. Ezért a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem levéltári anyagainak rendelkezésre bocsátását kértem a pécsi egyetem vezetésétől, és egyhetes intenzív kutatás során számos olyan dokumentumot találtam, amelyeket Szlovákiában még sosem mutattak be” – ismertette Németh Szilvia, a tárlat kurátora a kiállítási tárgyak utáni kutatást.

05

Az Erzsébet Tudományegyetem könyvtárának beszerzéseiről is fontos információkat tudhatunk meg. A könyvtár állományainak építését Kumlik Emil kezdte meg. Az intézmény rövid fennállása alatt több mint 77 ezer könyvtári egységet gyűjtött össze. Ezek az állományok a Monarchia szétesése és az Erzsébet Tudományegyetem könyvtárának megszűnése után a Comenius Egyetem gondozásába kerültek – eredetileg ennek a központi könyvtárául szolgált volna a jelenlegi Pozsonyi Egyetemi Könyvtár, melynek értékes történelmi állományaiban mindmáig megtalálhatók.

A kiállítás Kumlik Emil nyugdíjba vonulásával is foglalkozik, és áttekintést nyújt az általa kiadott kötetekről és a korabeli sajtó számára írt cikkeiről. A tárlat legkülönlegesebb darabjai közé tartoznak a Pozsonyi Városi Könyvtár eredeti katalóguscédulái, amelyeket Kumlik saját kezűleg írt. Értéküket a kézírása mellett az is adja, hogy fontos történelmi dokumentumként szolgálnak a több mint 100 évvel ezelőtti, online katalógusok és internet nélkül végzett könyvtárosi munkáról.

07

A Pozsonyi Egyetemi Könyvtár a kiállítással Kumlik Emil születésének 150. évfordulójára és az intézmény megalapításának 100 éves jubileumára szeretné felhívni a nagyközönség figyelmét, amelyet a könyvtár 2019-ben ünnepel.

Az esemény az idei Európai Kulturális Örökség Napok keretében valósul meg, amely minden szeptemberben kontinensünk 49 országának részvételével zajlik. A rendezvénysorozat célja a kulturális örökség iránti érdeklődés elmélyítése és az örökség megőrzése.

A kiállítás partnerei: a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár Barátainak Társasága, a Pécsi Tudományegyetem, valamint annak könyvtára és levéltára.

Kumlik Emil életművét mindmáig nem dolgozták fel. Még végső nyughelye és értékes hagyatékának sorsa sem ismert. Kumlik Emil 1868. június 5-én született Pozsonyban Kumlik György adóhivatalnok gyermekeként, Kumlik József zeneszerző unokájaként. A Pozsonyi Császári és Királyi Katolikus Főgimnázium elvégzése után, 1887 és 1891 között jogot tanult Pozsonyban és a Kolozsváron. Már az első egyetemi évében újságírói tevékenységbe kezdett – tagja volt a hetente megjelenő Pozsonyvidéki Lapok szerkesztőségének, később pedig irodalmi tárcákat és ismeretterjesztő cikkeket írt Pozsonymegyei Közlöny című napilapba. Hat éven át segédszerkesztőként dolgozott a Westungarischer Grenzbote napilapnál. A Nyugatmagyarországi Híradónak a lap 1890-es indulásától kezdve munkatársa volt. 1905-ben megírta a Toldy Kör történetét. 1894-ben Budapestre költözött, és Wekerle Sándor miniszterelnök sajtóirodájának munkatársa, majd nem sokkal később Széll Kálmán miniszterelnök személyi titkára lett. 1900-ban elbúcsúzott a sajtóirodájától; az itt végzett sikeres munkájáért koronával díszített arany érdemkereszttel tüntették ki.

11

1900. október 1-jén Pozsony törvényhatósági bizottsága egyhangúlag megválasztotta a Pozsony Szabad Királyi Városi Közkönyvtár élére. Ezt a tisztséget 1914-ig töltötte be, amikor az Erzsébet Tudományegyetem könyvtárának (a mai Pozsonyi Egyetemi Könyvtár) igazgatója lett. Városi könyvtárosként 1906-ban elkészítette a könyvtári állomány első részletes jegyzékét, amelyet 1914-ig évente kiegészített. 1907-ben német és magyar nyelvű modern útikönyvet állított össze Képes pozsonyi kalauz címmel. 1905-ben könyvet írt a szabadságharc pozsonyi mártírjairól, 1907-ben Rómer Flóris életéről és munkásságáról, 1908-ban pedig a reformkori pozsonyi országgyűlésekről. Említést érdemel gazdag műfordítói tevékenysége, amellyel hozzájárult a magyar irodalom külföldi népszerűsítéséhez. Az állami berendezkedés 1919-es megváltozása után el kellett hagynia az egyetemet. 1923-ban Budapestre költözött, ahol nyugdíjba vonulásáig az egyetemi könyvtárat igazgatta. Ezután visszatért az újságíráshoz: előbb a Dunaposta sajtóügynökség, majd a Pester Lloyd című napilap munkatársa lett. A Neues Pester Journalnak 1924 elejétől 1925-ig felelős szerkesztője, a Híradó című pozsonyi napilapnak pedig hosszú éveken át levelező munkatársa és tárcaírója volt. A Révai nagy lexikona szerkesztésében is részt vett. 1937-ben Budapesten könyvet írt Dohnányi Frigyesről, a Pozsonyi Császári és Királyi Katolikus Főgimnázium egykori kitűnő pedagógusáról. Több német újságnak volt levelező munkatársa. Valószínűleg 1944 és 1945 fordulóján, Budapest bombázásakor halt meg. Krisztina körút 89. szám alatti lakásában érhette a halál.

ifj. Papp Sándor

Támogatóink

Don`t copy text!