;)
Bolemant Éva: „Úgy gondoltuk, ezt a szimbólumot vissza kell hozni a köztudatba, és elhatároztuk, hogy munkánkkal, a város iránti szeretetünkkel ezt meg is valósítjuk.”
2020 12 13.
A napokban ünnepeljük a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás fennállásának első, rendkívül sikeres évtizedét. Ebből az alkalomból interjút készítettünk a társulás alapítójával és elnökével, Bolemant Évával, aki erős, kreatív személyiségével egybefogja tevékenységeinket, új ötletekkel áll elő, és környezetét is erre inspirálja. Ez a beszélgetésből az olvasó számára is kiderül.
Bolemant Éva
Mondanál egy-két szót magadról? Mik a kedvteléseid, milyen a családod? Mióta laksz Pozsonyban? Mi a kedvenc helyed a városban?
1985 óta élek Pozsonyban, így még megtapasztalhattam a zárt udvarokat és a város történetének maitól gyökeresen eltérő szemléletét. Egyetemistaként kerültem Pozsonyba, korábban nem volt a várossal túl sok kapcsolatom. Élénken emlékszem viszont a pionírfogadalmi ünnepségünkre a Slavínon. Csodálkoztam a ceremónián, és nem értettem, hogy miért kellett emiatt ennyit utazni! Alapiskolába Érsekújvárban jártam. Egy közeli faluból, Bajcsról származom, édesanyám ma is ott él. De ha már egyszer Pozsonyban voltam, hát megnéztem a buszból az utcákat, a házakat, és megtetszettek! Gyerekkorom óta imádok utazni, szeretem a nagy városokat, a múzeumokat, a gyönyörű régi épületeket, a színházakat, mindig elbűvöltek az apró mozik, könyvesboltok, kávézók, éttermek, az elragadóan érdekes városi helyek. Ideköltözésem után néhány évig tagja voltam a pozsonyi főiskolások diákköre, a József Attila Klub (JAIK) eseményeit szervező csapatnak.
Munkában
Már akkor kapcsolatba kerültem olyan történészekkel, akik a városunkról tartottak előadást. Emlékszem, milyen büszkék voltunk, amikor valamelyikünknek sikerült megvennie Štefan Holčík később magyarul is kiadott kötetét, a Pozsonyi koronázási ünnepségeket. A szerzőtől tudom, hogy annak idején voltak kellemetlenségei a könyv miatt. Mivel a város számos részén laktam albérletben, elmondhatom, hogy jól megismertem Pozsonyt. A diploma megszerzése után sem lettem hűtlen a városhoz, én jól érzem itt magam! Három gyermekem van, az Óvárosban lakunk, és szeretjük azt a környéket. Hogy mi a kedvenc helyem Pozsonyban? Igazából az egész Óváros, de ha választanom kell, szívesen járok az erdészházhoz a Hegyi Parkban vagy a Duna-partra a károlyfalui holtágnál, szeretem az YMCA épületét, az Öreg hidat és a Ligeti díszkertet, de említhetném még a sok kedves kávézómat, a Zsolnai utcai piacot és a Régi Vásárcsarnokot is. Az Óváros határain kívül szívesen járok a Danubiana galériába, a Nová Cvernovka eseményeire vagy az oroszvári kastély parkjába. Publicista, életvezetési tanácsadó, kultúraszervező és író vagyok. És a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás alapítója és elnöke. Több kulturális intézményben is dolgoztam, többek között szakmai munkatársa és kurátora voltam a Szlovák Nemzeti Múzeumhoz tartozó Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának. A www.pozsonyikifli.sk internetes magazin szerkesztője vagyok, a régi Pozsonyról szóló több kiadvány és cikk kiadója és szerzője, valamint a Kempelen című könyvé is, amely 2013-ban jelent meg tárulásunk Pozsonyi mesék című sorozatában. Írásaim jelentek meg a Vasárnapban, az Új Szóban, eddig megjelent köteteim a „Pozsonyi észlelések”, a barátnőmmel, Molnár Miriammal közösen írt „Vannak helyek” és a „Vannak nők” című könyvünk.
A Pozsonyi Kifli vezetősége, Korpás Árpáddal és Papp Sándorral
A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás elnöke vagy. Kinek az ötlete volt a szervezet létrehozása, és meddig tartott mindezt előkészíteni? Miért a kedvelt pozsonyi csemegéről kapta a nevét a társulás?
Abban az időben a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában dolgoztunk. Kollégámmal, ifjabb Papp Sándorral sokat beszélgettünk arról, hogy Pozsonynak milyen gazdag a történelme, hogy itt emberemlékezet óta békében él egymás mellett több nemzet, nemzetiség, hogy hány olyan művész, történész, feltaláló és egyéb jelentős személyiség élt és alkotott itt, aki hatott Pozsony fejlődésére, akiknek sokat köszönhet a város, és mi minderről (különféle, nemegyszer politikai okokból) nem is tudtunk. Vagyis gyakran szóba került, hogy valamilyen módon be kellene mutatnunk ezt a várost a lakóinak és mindazoknak, akiket érdekel Pozsony története és minden, ami ezzel kapcsolatos. Ugyanakkor azzal is tisztában voltunk, hogy sokan nem szeretik Pozsonyt, köztük olyanok is, akik itt élték le az életüket. Természetesen tudtuk, senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy szívesen éljen a városában, és szeresse annak utcáit, házait, a város múltját. De úgy érzetük, ha szakemberek, fotósok, cikkszerzők, történészek, előadók és idegenvezetők bevonásával mutatjuk meg a fővárost, a „mi Pozsonyunkat”, amelyet szeretünk, az talán másokat is érdekelhet.
A kezdetek, Bauer Ildikó, Garajszki Margita, Matrka Simon és Ján Vyhnánek
Miután megvolt a pontos terv, az előkészítés már nem tartott sokáig. Megírtuk az alapszabályt, kitűztük a célokat, és miután a belügyminisztérium 2010. december 17-én bejegyezte a társulást, kezdőzhetett a munka. Megalakulásunkat a Fő téren tartott adventi vásáron ünnepeltük meg, akkor még nem is sejtve, hogy néhány év elteltével már a vásár rendszeres résztvevői leszünk, bemutathatjuk tevékenységünket, öregbíthetjük a pozsonyi kifli hírnevét, és megismertethetjük a város történetét gyerekekkel és felnőttekkel, pozsonyiakkal és mindenki mással, akiket érdekel a téma.
A társulást négyen alapítottuk: ifjabb Papp Sándor, Ivanics Júlia, Bauer Ildikó és jómagam. A bejegyeztetés előtt azonban nevet kellett választanunk. Hosszú órákon át töprengtünk, és végül arra a péksüteményre esett a választásunk, amely hajdanán Pozsony jelképe volt, 2010-ban viszont már nem is lehetett róla hallani. Úgy gondoltuk, ezt a szimbólumot vissza kell hozni a köztudatba, és elhatároztuk, hogy munkánkkal, a város iránti szeretetünkkel ezt meg is valósítjuk.
Karácsonyi vásározás Papp Sándorral és Jakub Kuruccal
Hány tagja van a most tízéves társulásnak? Tudtok új tagokat toborozni? Mit kínál a Pozsonyi Kifli Pt. a tagoknak? Készültök valamivel 2020-ra, hogy növeljétek a taglétszámot?
287 regisztrált tagunk van, de ez a szám folyamatosan változik. A tagokkal kapcsolatot tartunk, és kedvezményeket kínálunk nekik. Eleinte, amikor felkínáltuk a belépés lehetőségét, sokan bizalmatlanok voltak velünk szemben. Talán a szocializmus korának szervezeteivel kapcsolatos rossz emlékek jutottak az emberek eszébe, azért voltak ennyire tartózkodóak. De nem adtuk fel. Abban az időben nagy örömöt jelentett, és lelkesedéssel töltött el, hogy voltak néhányan, akik bíztak bennünk, és beléptek hozzánk. Megtiszteltetésnek éreztük, hogy gyűltek társulásunkban a kiváló idegenvezetők, történészek, levéltári és múzeumi munkatársak, érdeklődők, régi pozsonyiak, de fiatalok is, akik előremutatónak, érdekesnek és hasznosnak ítélték munkánkat. 2013 fontos év volt számunkra, ugyanis akkor vettünk részt először a város által szervezett adventi vásáron és a Jó piacon. 2014-ben a Régi Vásárcsarnokban rendezett Brand fesztiválon is jelen voltunk. Ezeken az eseményeken jelentünk meg először „élőben”, addig főleg a kétnyelvű portálunkkal foglalkoztunk, és elindítottuk a Pozsonyi mesék című sorozat köteteinek kiadását. A vásárokon és fesztiválokon mindig felkereste néhány régi pozsonyi lakos a standunkat, és visszajelzést kaptunk a cikkeinkre és köteteinkre, amelyeket akkor már sokan követtek és olvastak. Óriási élmény volt olyanokkal találkozni, akik figyelemmel kísérték és elismerték a munkánkat. Rengeteg új kapcsolattal és élménnyel gyarapodtunk ezeken az eseményeken. A FantastiCo céggel is a Brand fesztiválon működtünk együtt első alkalommal. A tulajdonossal, Ján Šimúnekkel azóta is kiváló a kapcsolatunk – összeköt minket a pozsonyi kifli és annak története iránti szeretet.
A Pozsonyi Majálison
A nagyközönség részt vesz az eseményeiteken – a honismereti sétákon, a kiállításokon, a város történetének szakemberei által tartott előadásokon, Pozsonyi naptárt vásárol, és az adventi vásáron sorban áll a Pozsonyi kifli standjánál a legkiválóbb pozsonyi kifliért. A felkészülésbe, szervezésbe, egyebekbe fektetett rengeteg munkát azonban nem látja. Kik a legközelebbi munkatársaid, akik a leginkább kiveszik a részüket mindebből?
Legközelebbi kollégám a társulás társalapítója, ifjabb Papp Sándor. Kezdettől fogva együtt alkotunk, tervezünk, álmodunk, de főleg dolgozunk céljaink megvalósításán. Ő a főszerkesztője a portálunknak, amely a társulás megalapítása óta szünet nélkül működik. A statisztikák szerint a kategóriáján belül nagy népszerűségnek örvendő portál szlovák és magyar mutációján folyamatosan jelennek meg az újabb és újabb tartalmak. Két alelnökünk is van, Ján Vyhnánek és Korpás Árpád. El kell mondanom, hogy tevékenységünknek, cikkeinknek, portálunknak köszönhetően gyakran keresnek meg együttműködési szándékkal Pozsony történetének szakemberei és szerelmesei. Ilyen volt Ján Vyhnánek is, akivel rövid idő elteltével megállapodtunk, hogy csatlakozik hozzánk, és vállalja az alelnöki teendőket. Az ő javaslatára indítottuk el tematikus sétáinkat a városban, később pedig virtuális sétákat, előadásokat is szerveztünk az olyan időszakokban, amikor az időjárás nem kedvez a tényleges sétáknak. Mind ez ideig több mint száz szlovák, illetve magyar nyelvű sétánk volt. Rendszeresen szervezünk előadásokat is. Ezek helyszíne kezdetben az akkor még a Védcölöp úton székelő, Kollai István vezette Pozsonyi Magyar Intézet volt, de azt hamar kinőttük, és egy időre az Egyetemi Könyvtárba költöztettük előadásainkat, ahol Sylvia Stasselová vezérigazgató biztosított számunkra termet. Jelenleg a Pozsonyi Városi Múzeumban zajlanak az előadásaink, amelynek igazgatója, Peter Hyross rendelkezésünkre bocsátja a gyönyörű Faust-termet.
Ivor Švihran előadása után
Mindhárom intézettel a mai napig szoros az együttműködésünk, és hálásak vagyunk, hogy segítséget nyújtottak azokban az időkben, amikor erre nagy szükségünk volt. Ján Vyhnánekhez hasonlóan a másik alelnökünk, Korpás Árpád is kiváló sétákat tartó idegenvezető. Egyebek között a médiával való kapcsolattartás is az ő feladata. De visszatérnék a portálunkhoz és köteteinkhez, amelyek grafikus nélkül nem léteznének. Indulásunk óta együttműködünk a nagyszerű grafikus Szabó Rékával, és termékeink grafikai megoldásit illetően már nemegyszer kaptunk rendkívül pozitív visszajelzést. Elnökségünk további tagjai Iveta Bartošovičová és Ziff Mária, akik a kezdetek óta szilárd támaszaink. Önkéntes tevékenységük nagy segítséget jelent számunkra. Ha segítségre van szükségünk, rájuk mindig számíthatunk. Ahhoz, hogy a portálunk kétnyelvű legyen, fordítókra van szükségünk. Nagyon hálásak vagyunk Jitka Rožňovának – megalakulásunk óta támaszkodhatunk rá, és nemegyszer tiszteletdíj nélkül vállalta a rövidebb szövegek fordítását. Ez kezdetben, amikor csak nagy nehézségek árán tudtuk biztosítani működésünk anyagi hátterét, nagy segítség volt számunkra. Böszörményi Péter ugyancsak több éve gyorsan, megbízhatóan és hibátlanul fordítja szövegeinket. És hogy minden dokumentálva legyen: kiváló együttműködést tudhatunk magunk mögött (és remélhetőleg ugyanilyen kiváló együttműködés áll előttünk) Braňo Bibellel, akit már talán „udvari” fotósunknak is nevezhetek. 🙂
Városnéző séta egy pozsonyi temetőben, a képen Ján Vyhnánek
Csak a legközelebbi munkatársaimat soroltam fel, de még sokan vannak, akikhez fordulhatunk, akiket akár „éjfélkor” is felcsörgethetünk. A tagságunktól is sok segítséget kapunk. Előfordul, hogy valamelyik tagunk vagy pártolónk ajánlására nyílnak meg előttünk ajtók egy hivatalban, intézményben vagy egyéb helyeken, és ennek köszönhetően valósíthatjuk meg elképzeléseinket. Az első pillanattól kezdve mellettünk áll Zuzana Godárová és Dušan Godár, akik az első tagjaink között voltak. Ma is mindig számíthatunk rájuk, bármikor a rendelkezésünkre állnak, értékes tanácsaik mindig nagy segítséget jelentettek a munkánkban. Eva Trúchla fordító és idegenvezető több éve biztosítja programjainkat. Az idegenvezetőkről általában is el kell mondanom, hogy színvonalas előadásaiknak és vezetéseiknek köszönhetően lettek sétáink ennyire népszerűek. Indulásunk óta fontos munkát végeznek cikk- és könyvszerzőink, illusztrátoraink, grafikusaink és a nyomdák – hálásak vagyunk nekik az ízléses kiállítású, nívós könyvekért és a Pozsonyi naptárért, amellyel évről évre régi pozsonyi képeket igyekszünk eljuttatni tagjaink és pártolóink otthonába.
Éves beszámoló 2018-ban
Az elmúlt tíz évre a Pozsonyi Kifli Pt. elnökeként visszatekintve hogy látod, sikerült teljesíteni az alapításkor kitűzött célokat? Van olyan vicces vagy érdekes történeted az elmúlt tíz évből, amelyet megosztanál az olvasókkal?
Gyönyörű időszak volt! Felemelő volt megélni, hogy csapatunk az első pillanattól kezdve együtt dolgozott a közösen kitűzött célokért, soha senkit nem kellett sürgetni, mindig nagy odaadással és lelkesedéssel zajlott a munka. Tíz év alatt kialakult egy nagy közösség, amelyet a kölcsönös segítségnyújtás és a közös célért folytatott munka jellemez, és ami a legfontosabb, ezt mindenki szeretettel teszi!
A képen Iveta Bartošovičová, elnökségünk tagja
Számomra a legnagyszerűbb érzés, amikor az eseményeinken azt látom, hogy a résztvevők örülnek a viszontlátásnak, mert már ismerik egymást, új barátságok születtek és régi ismerősök találtak újra egymásra – van, hogy negyven év után. Létrejött a Kiflisek csoportja, akik kellően büszkék arra, hogy ebben a közösségbe tartoznak, hiszen mindez csak úgy jöhetett létre, és mi is csak annak köszönhetően dolgozhatunk és szervezhetünk eseményeket, hogy ők, a tagjaink és pártolóink mellettünk álltak és állnak. Jelenleg nagy változások zajlanak a világban. Most nem találkozhatunk, de hiszünk benne, hogy továbbra is az emberek közötti kapcsolatok és az értékes találkozások lesznek a legfontosabbak. Addig is az internet, a közösségi hálózatok és a telefon pótolja a személyes találkozást…
Ziff Mária elnökségi taggal
Rengeteg élményünk van, például a sétáinkat esőben, nagy hidegben és elviselhetetlen kánikulában is megtartottuk, és én őszintén csodáltam a résztvevőket, hogy az esemény végéig kitartottak. Az adventi vásárokon is sok-sok élménnyel gazdagodtunk az évek során. Számomra mindig azok a találkozások a legmeghatóbbak, amikor a Pozsonyhoz valamilyen módon kötődő emberek odajönnek hozzánk beszélgetni. Gyakran megköszönik a munkánkat, elhozzák megmutatni családi kincseiket, régi fotókat, dokumentumokat. Érezni a belőlük áradó bizalmat, és számomra, számunkra ez a legfontosabb. Számtalan családi és személyes történetet hallgattam végig. Ha e pozsonyi mesék alapján valaki megírná a város történetét, egy egész könyvsorozat kitelne belőle.
Városnéző séta Benyovszky Ágnessel
Mik a közeli terveitek, és milyennek szeretnéd látni a társulást 2030-ban?
Vannak terveink, de jelenleg nehéz tervezni. Egyelőre meg kell elégednünk azzal, hogy nagyszerű, jól működő közösségünk van, sokan bíznak bennünk és működnek együtt velünk. És a legfontosabb talán az, hogy szeretjük a városunkat. Bízom benne, hogy a jövő évtől ismét rendszeresen megszervezhető lesz a mindig a társulás megalapításának évfordulóján, decemberben tartott Aranykifli esemény (az idén sajnos elmarad), amelyen díjakkal jutalmazzuk azokat, akik az adott évben önzetlenül segítették a munkánkat. Amikor az első évünk végén átadtam az Aranykifli oklevelet, nem gondoltam volna, hogy néhány évvel később fontosnak ítélt elismerésként találkozom majd vele egy önéletrajzban. Az is örömünkre szolgál, hogy az utóbbi években mi magunk is kaptunk néhány hivatalos elismerést. 2016-ban Pozsony város önkormányzata oklevélben köszönete meg társulásunknak a Pozsony történelmi emlékezetének felelevenítése terén végzett, társadalmi szempontból rendkívül hasznos munkánkat, Pozsony főváros népszerűsítését és a város hagyományos közösségeinek összekapcsolását, 2018-ban pedig szintén a város önkormányzata és a Pozsonyi Kulturális és Információs Központ (BKIS) ismerte el a pozitív városkép alakítása terén kifejtett erőfeszítéseinket, a város történetének felelevenítéséért és újrafelfedezéséért, valamint a honismereti műveltség és ismeretterjesztés előmozdításáért végzett munkánkat. Ugyancsak 2018-ban Pátria-díjat kaptunk a szlovákiai magyar helytörténészeket tömörítő szakmai szervezettől, a Pro Patria Honismereti Szövetségtől. 2019-ben Július Satinský-díjjal jutalmazták a régi Pozsony kulturális és történelmi örökségének megőrzéséért végzett munkánkat. Ezek az oklevelek irodánk falát díszítik. Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy munkánkat elismerik.
Az Aranykilfi rendezvényen Július Cmorejjel és Vojtech Szemessel
A társulás Pozsonyi mesék címmel szlovák és magyar nyelvű könyvsorozatot ad ki, amelyben városunk történetének már-már elfeledett alakjait mutatja be, nemcsak gyerekeknek. Milyenek az olvasói visszajelzések?
Tudod, milyen az, ha az ember kitalál valamit. Ha megszületik a gondolat, azt meg is kell valósítania. Így voltam én a Pozsonyi mesék sorozattal. Az ötlet egy külföldi utamon született meg, amikor ajándékot akartam vásárolni a gyermekeimnek, és könyveket válogattam. Akkor jutott eszembe, hogy hány és hány olyan ember van, akik tettek valamit a városért, akikről könyvek szólhatnának, de mi nem írunk ilyen könyveket, és jószerivel a nevüket sem ismerjük. Otthon a vezetőséggel úgy döntöttünk, hogy egyszerre próbáljuk megszólítani a gyerekeket, a felnőtteket és a nagyszülőket, ezért választottuk a mese műfaját. Az első, Kempelen Farkast bemutató kötetet én írtam. Most már a tizenötödik kötetünk készül. A szlovák és magyar nyelven megjelenő könyvek fogadtatása nagyon pozitív, méghozzá külföldön is. A vásárlók nemegyszer elküldik őket külföldi rokonaiknak, hogy legyen egy „darabka Pozsony” a lakásukban valahol a világban. Hosszan mesélhetnék a kötetek készítése körüli kalandjainkról, a könyvbemutatókról, gyerekekről és felnőttekről. Ahány könyv, annyi történet, de most csak egyről, a Bartók Bélát bemutató kötetről szeretnék beszélni, aki tizennyolc éves koráig Pozsonyban élt. A szerző, Garajszki Margit és Júlia Urdová brácsaművész Bartók és a fából faragott királyfi címmel zenés ismeretterjesztő gyerekelőadást készített Silvester Lavrík rendezésében, amelyet túlzás nélkül állíthatom, hogy szinte minden iskolába és könyvtárba elvittek Szlovákiában. Hatalmas munkát végeztek, rengeteg gyerek tanulta meg az országban Bartók Béla nevét, aki a régi Pozsonyban felnőve indult el a világhír felé. A sorozat kötetei iránt a szlovák és a magyar olvasók körében is élénk az érdeklődés. Reményeink szerint sikerült megmutatnunk, hogy milyen sok jelentős személyiségre lehetnek büszkék a pozsonyiak.
Pozsonyi mesék könyvbemutató Garjaszki Margittal
A társulás mintapéldája a Pozsonyban élő nemzetiségek közötti jó együttműködésnek, és számos projekttel színesíti a város művészeti és kulturális életét. Ismersz hasonló elveken működő szervezeteket, együttműködtök ilyenekkel?
A különféle szervezetekkel, intézményekkel folytatott együttműködésünk organikus módon alakult ki. Lényegében már a kétnyelvű portálunk és egyéb tevékenységeink elindítása óta egymás után szólítanak meg minket a városunk múltjával és jelenével kapcsolatos különféle területekkel foglalkozó történészek, újságírók, kiadók, intézmények és szervezetek, köztük non-profit szervezetek is, akikkel és amelyekkel a mai napig szorosabb-lazább együttműködést folytatunk különféle projektekben. Nagyon intenzív az együttműködésünk a Pozsony Város Emlékezete szervezettel, a már említett Pozsonyi Városi Múzeummal, a Pozsonyi Városi Galériával, a Pozsonyi Városi Levéltárral, az Egyetemi Könyvtárral, számos egyetem és tanszék szakembereivel, a Pozsonyi Magyar Intézettel és a Goethe Intézettel. Régóta együttműködünk a PUNKT Polgári Társulással, a Jó piac szervezőivel és a Régi Vásárcsarnok Szövetséggel. A városvezetéssel is jó kapcsolatot ápolunk. Tematikus sétáink több éve szerepelnek a Csemadok Városi Választmánya által szervezett Városi Kulturális Napok programjában. Már működésünk kezdetén felvettük a kapcsolatot Gálffy Balázzsal, a pozsonyi magyar orvostanhallgatókat tömörítő János Selye Klub akkori elnökével, és az együttműködésünk a mai napig tart. Minden ilyen együttműködést meghatároz az összetartozás érzése, az, hogy mind örömmel dolgozunk közösen a városért. Ahogyan a régi pozsonyi családok sorsát bemutató, készülő pop-up kiállításunkat elneveztük, ugyanezt mondhatjuk a városhoz fűződő viszonyunkról: Ich bin eine Pressburgerin/Ich bin ein Pressburger!
Zuzana Godárová
Fordította: Böszörményi Péter
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!