Pozsonyi Kifli - Történelem - Híres pozsonyiak - Murmann József Árpád, Pozsony szülötte (1889–1943). 130. évforduló

Murmann József Árpád, Pozsony szülötte (1889–1943). 130. évforduló

Híres pozsonyiak

2021 09 29.

A 19. századi Pozsonyban született képzőművészek közül többen is nagyobb léptékű sikereket értek el munkásságukkal. A szobrász Tilgner Viktor (1844–1896), Fadrusz János (1858–1903) és Arthur Fleischmann (1896–1990) mellett közéjük tartozott az idén 130 éve született Murmann József Árpád (1889–1943) is.

Murmann József Árpád portréja a pozsonyi Bezděk Galériában 1931-ben rendezett szerzői kiállításának meghívóján

Forrás: Pozsonyi Városi Galéria

A festő és szobrász Murmann személye hosszú időn át a szlovák művészettudomány perifériáján maradt. A szlovák művészettörténészek csupán a 20. századi szlovákiai művészet legújabb tudományos szintéziseiben jutottak el munkássága méltó értékeléséhez. Murmann, aki a modern szobrászat első képviselőinek egyikeként a világ művészetének legújabb vívmányaival gazdagította a hazai hagyományokat, a két háború közötti szlovákiai képzőművészet legjelentősebb alakjai közé tartozik.

Murmann József Árpád 1889. március 5-én született Murmann Henrik asztalos és neje, Murmann (szül. Farkas) Mathild fiaként. A család ekkor a váralján, Zuckermandel városrészben lakott. A fiú 1903-tól Bécsben műbútorasztalosnak tanult, három évre rá azonban egy vasúti balesetben elvesztette jobb kézfejét. Ezután csak bal kézzel dolgozott, méghozzá mesteri ügyességgel. A fiatalember a Pozsonyi Első Takarékpénztár anyagi támogatásának köszönhetően 1908 és 1912 között Josef Müllner professzornál (1879–1968) szobrászatot tanult a bécsi Képzőművészeti Akadémián. Akadémiai tanulmányainak első évére (1908) datálható a művész vélhetően legrégebbi alkotása, a Férfiportré című gipsz dombormű, amely a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményében található.

1912-ben Murmann bemutatkozik a párizsi Nemzeti Szalonban. A következő évben már a Société Nationale des Beaux Arts tagja, amelynek ekkor a híres Auguste Rodin az elnöke. A Párizsban töltött két év nagy hatással van Murmann művészetére, aki csatlakozik a nemzetközi avantgárd mozgalomhoz. Ezután a háború végéig Berlinben él, a Cassierer művészeti cégnél dolgozik, és az 1915–16-os években a Berliner Secession művészeti csoport pavilonjában állít ki. Ezt követően három évet Budapesten tölt feleségével, Máté Gizellával és két fiával, Árpáddal és Gézával. Művészi irányultsága ebben az időben komolyabb változáson megy keresztül, markánssá válnak alkotásaiban a neoklasszicista jegyek. A kiállításáról kritikát író Kassák Lajos, az avantgárd teoretikusa (1887–1967) is hatással van rá. Murmann a szobrászat mellett festészettel (autodidaktaként) és alkalmazott művészettel is foglalkozott: plakát-, tapéta-, ruha- és textilterveket készített, valamint kerámiával is dolgozott. Ez a sokoldalúsága, széles spektruma kötötte az ugyancsak az új életstílus komplex kialakítására törekvő Nabis képzőművészeti csoporthoz.

Kosztümterv. Forrás: https://www.webumenia.sk/dielo/SVK:SNG.K_16913

Murmann a szülővárosában már 1910-ben kiállít, majd Csók című alkotását bemutatják a Bécsi Művészeti Egylet (Wiener Künstlergenossenschaft) nyári tárlatán, a Művészek Házában (Künstlerhaus). 1919 novemberében Pozsonyban már ismert művészként vesz részt a Vigadóban a nagy „Kertvárosi és képzőművészeti kiállításon” (Gartenstadt- und Kunstausstellung), amelyet az újra életre keltett Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület rendez. A jelentős társadalmi eseménynek számító kiállításon Murmann szobrai és festményei a közönség és a műkritikusok figyelmét egyaránt felkeltik.

A Budapesten töltött évek után a művész 1920-ban visszatér Pozsonyba. Itt Aristide Maillol francia szobrász (1861–1944) hatása alatt két életnagyságú bronz női aktot alkot, amelyek a legjelentősebb munkái közé tartoznak (ma a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményében találhatók). 1922 nyarán Murmann és a köré szerveződött modern művészeti csoport a Carlton szálló télikertjében kiállítást rendez, amelyet ugyanazon év szeptemberében bemutatnak Nagytapolcsányban (Topoľčany) és Nyitrán, a következő évben pedig Bécsben és Berlinben is.

A két háború közötti időszakban Murmann kétlaki életet él szülővárosa és Bécs között. Pozsonyban több önálló tárlaton mutatja be alkotásait – például a Bezděk Galériában (1931) –, és a Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület által rendezett csoportos kiállításokon is szerepel (1926-ban a szervezet elnökeként említik). A közvetlenül az egyesületnél rendelt különféle művek készítésében is részt vesz, például 1921–22-ben ő alkotja meg az Állatvédő Egyesület jelvényét. 1922-ben Murmann illusztrálja a Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület báljára kiadott Chaos című lapot. A szervezetben folytatott egyéb tevékenységei közül említést érdemel az ún. évfordulós ajándékok, az egyesület valamennyi fizető tagjának ajándékozott apró képzőművészeti alkotások készítésében történő részvétele.

A furulyás. Forrás: https://www.webumenia.sk/dielo/SVK:SNG.K_16912

1931 őszén Murmann a modern irányzat további jelentős alakjaival – a Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület berkeiben létrejött S.U.M. csoportosulással – együtt mutatkozik be, 1934 októberében pedig szerepel műveivel az egyesület megalapításának 50. évfordulójára rendezett kiállításon. Ugyanebben az évben a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság aranymedállal tünteti ki.

Murmann műveit 1931-ben beválogatják a bécsi Hagenbund művészeti csoport kiállítási anyagába, így olyan művészek alkotásaival kerül közvetlen közelségbe, mint August Rodin, Aristide Maillol, Ossip Zadkine, Ivan Meštrovič és Otto Gutfreund. A siker a távolabbi országokban sem várat magára sokáig. 1927-ben már New Yorkban állít ki, a Brooklyni Művészeti Múzeumban és az Art-Centerben. A brooklyni múzeum néhány művét meg is vásárolja gyűjteményébe. Egyéb nemzetközi elismerésekben is részesül: az 1935-ös brüsszeli világkiállításon textilterveit díjazzák, és az 1937-es párizsi expóról is kitüntetéssel távozik.

A kortársak beszámolói szerint Murmann derűs, társaságkedvelő ember, igazi bohém volt. Baráti kapcsolatokat ápolt számos képzőművésszel, a helyi művészek közül főként Schubert Gyulával, valamint néhány pozsonyi családdal. „Murl” volt a beceneve.

Ausztria bekebelezése után, 1939-ban Murmann végleg elhagyja Pozsonyt, hátralévő éveit Londonban tölti. Itt éri a halál 1943. december 31-én. Londonban ma már nagyon nehéz felkutatni a nyomait, még a helyi művészettudományi körökben is jóformán ismeretlenül cseng a neve.

Kikötő Hamburgban, cca 1930. Forrás: https://www.webumenia.sk/dielo/SVK:GMB.A_3771

Murmann József Árpád művei ma számos köz- és magángyűjteményben, több országban vannak szétszórva. Pozsonyban a Pozsonyi Városi Múzeum, a Pozsonyi Városi Galéria és a Szlovák Nemzeti Galéria is őrzi alkotásait.

A Pozsonyi Városi Múzeum gyűjteményében már a múlt század 20-as éveiben megjelentek az első Murmann-művek (az intézmény ebben az időben a dr. Faust Ovidius vezette Pozsonyi Tudományos Intézetek részeként működött). A két háború között a múzeum Apponyi-palotában rendezett modern plasztikai kiállításán a művész több alkotása is szerepelt. A múlt század 50-es és 60-as éveinek fordulóján egyes munkái az újonnan alapított Pozsonyi Városi Galériához kerültek.

A múzeum jelenlegi gyűjteményében összesen 15 Murmann-alkotást tartanak nyilván. Ebben a nem túl gazdag Murmann-gyűjteményben szobrok, elsősorban kisplasztikák, valamint két kép és egy kerámiaalkotás található. A három legkorábbi datálású, szecessziós elemeket hordozó munka a művész korai korszakából (1909–1912) származik. Murmann számos későbbi alkotása megrendelésre készült, és fontos pozsonyi személyiségekhez kötődik. A legrégebbi közülük a jelentős pozsonyi kereskedő, Fornheim Zsigmond (1868–1944) 40 éves szakmai évfordulójára (Berufs Jubiläum) készített plakett. A Fornheim család méteráruval (textilanyaggal, függönnyel), keleti szőnyegekkel és bútorral kereskedett. Fornheim Zsigmond rendkívül sikeres családi cég tulajdonosa volt; a Mihály utca (Michalská) 25. szám alatt működő óriási szőnyegháza (Teppichhaus) a két világháború között a keleti, elsősorban perzsa szőnyegek és egyéb beltéri dekorációk valószínűleg legnagyobb választékát kínálta Szlovákiában. Fornheim a korabeli gazdasági élet megbecsült alakjaként a Kereskedelmi és Iparkamara igazgatótanácsi tagja és a Kereskedőgrémium utolsó elnöke volt a müncheni döntés előtt. Irodalmi munkássága is említést érdemel – színműveket és operettlibrettókat írt. Fornheim az auschwitzi lágerben lelte halálát; üzletét árjásították.