Réges-régen, egészen pontosan 1914 és 1935 között Pozsony városában közlekedett egy sárga villamos. Aki felült rá elutazhatott aká raz osztrák határig is. A történet 1920 után játszódnik, mikor Pozsony már Csehszlovákia része lett, és Ligetfalu volt a legközelebbi elővárosa, ahova a villamos története is kapcsolódik. A villamosvezető megismerteti az olvasókat a jármű működésével és az útvonalán található történelmi helyszínekkel is.

Az ezévi naptár címe – Ich bin ein Pressburger – a hagyományos pozsonyi identitásra utal. A benne szereplő felvételek családi hagyatékokból valók, nagy részük városi környezetet is megjelenít. Van például fénykép az 1929-es dunai jégzajlásról, egy a Sétatéren kiállított, hadizsákmányból származó I. világháborús orosz ágyúról vagy az első pozsonyi görkorcsolyapályáról. Egy 1910-es fotón az látható, amint Theodore Roosevelt volt amerikai elnök automobilja a Mária Terézia-szoborcsoport közelében „száguld”.

Ezúttal a különleges felvételek a Kozics-féle műteremből származnak.

A 2018-as kiadványba a város legendás fotográfusa, Körper Károly 130 éves felvételei kerültek

Kevesen tudják hogy Széchenyi sokkal jobban szeretett úszni mint politizálni. Könyvünkben Széchényit úgy ismerhetjük meg mint szervezőt, sportembert, turistát és inovátort. Megtudjuk mit tett azért hogy modernebb országban és szebb Pozsonyban élhessünk.

Vajon mit keres három épülettégla a pozsonyi múzeum egyik vitrinjében? Eszik-e vagy isszák a szecessziót? És ki az az ezüst szakállú Lechner mester, aki télen-nyáron sapkát viselt, és díszes házakat épített, melyeknek ma is a csodájára jár a világ. Aki végigolvassa a Lechner Ödönről szóló mesét, az a száz évvel ezelőtti Pozsonyban kalandozva ezekre és még más érdekes kérdésekre is megtudhatja a választ.