;)
Friderica Derra de Moroda: Pozsonytól Salzburgig a világhírű táncművész nyomában
2023 04 1.
E sorok írója néhány évvel ezelőtt Pozsony és Salzburg kapcsolatait kutatta. Ez a kutatás hozzájárult egy történelmi esszékötet megszületéséhez, amely szlovákul „Z Prešporku do Soľnohradu” (Pozsonyból Salzburgba) címmel jelent meg (Slovart, 2018).
Két pozsonyi születésű szerzője közül az idősebbik, Robert Hofrichter 1981-ben éppen Salzburgban lelt új otthonra, ahol unokaöccse, a szerzőpáros fiatalabbik tagja, Peter Janoviček később sok boldog hónapot töltött.
A két szerző pozsonyi gyökerei egy régi villához kötődnek, amely az egykor Heiligenbrunn-nak (Szentkút) nevezett dombos városrészben rejtőzik.
A közös kötet elkészülte után azonban a fiatalabbik szerző egy újabb izgalmas történelmi kapcsolatot fedezett fel Pozsony és az imádott Salzburg között. Mégpedig éppen a családi villának köszönhetően, amelynek történetéről addig szinte semmit sem lehetett tudni.
Kiderült ugyanis, hogy a ház 1899-ben épült, és első tulajdonosa – vélhetőleg építtetője is – egy bizonyos Olga Derra de Moroda volt. Az ő „Fritzi” lánya minden bizonnyal a szerzőpáros családi villájában tette meg első lépéseit. Ebből a lányból lett később a világhírű táncművész, Friderica Derra de Moroda (1897–1978). És ezzel még nem értek véget a meglepetések.
Friderica ugyanis élete jelentős részét épp az ausztriai Salzburgban töltötte, és földi pályafutását is a Salzach folyó menti városban fejezte be.
Idézzük fel hát az idén 125 éve Pozsonyban született jelentős táncművész és tánctudós életútját Pozsony és Salzburg között.
Friderica Derra de Moroda egy 1913-ban, Londonban készült fényképen (forrás: Bassano Ltd, NPG x101452, © National Portrait Gallery, London, www.npg.org.uk)
Pozsonyi gyökerek
1886. augusztus huszonharmadikán megszólaltak Pozsonyban az esküvői harangok. A Szent Márton-dómban férjhez ment az 1848–49-es szabadságharcba is bekapcsolódó régi magyar nemesi családból származó fiatal magyar művészettörténész, a bécsi születésű Némethy Olga (1867–1945). A vőlegény egy egzotikusan csengő nevű, budapesti születésű férfi volt. A görög gyökerekkel rendelkező Simeon Julius Derra de Moroda (1861–1902) író, újságíró, a német nyelv és kultúra lelkes magyarországi terjesztője, a Pressburger Zeitung munkatársa volt.
Az ifjú párnak hamarosan megszületett első leánya, Wilhelmine (1887–1950), aki a Minka becenevet kapta. A második gyermek, Irene (1890–1894) kiskorában meghalt. További három év elteltével, 1897. június 2-án születik meg történetünk főhőse, Friderica, azaz Fritzi, akit a Szent Márton-templomban kereszteltek meg.
A fiatal Derra család kezdetben a Hajó utca (Lodná) 7. szám alatt lakott. A ház helyén ma a Devín szálloda áll. Következő címük a Vadász sor (Palackého) 8. volt, majd a Grössling utca 3. szám alatti „Haus Derra” néven ismert ház tulajdonosai lettek, melynek egy részét lakták, a többi lakást pedig kiadták. A Grössling utca abban az időben már a Mária Terézia-emlékműnél kezdődött, maga a ház pedig a Mária Terézia korabeli magtár mellett állt. 1910-ben lebontották, ma a Redut áll a helyén. A családnak további pozsonyi telkek és ingatlanok is voltak a tulajdonában.
A cikkszerző családjának villája, melynek első tulajdonosa Friderica Derra de Moroda édesanyja, Olga volt. Építése idején a ház a városon kívül, szőlőskertek között állt, és a család nyári lakául szolgálhatott. Valószínűleg ez az utolsó még meglévő pozsonyi ingatlan, amelyet közvetlenül kötődik a táncművész családjához. A fénykép a 20. század harmincas és negyvenes éveinek fordulóján készült (fotó: Altdorffer Alfréd)
A szép idők vége
Fritzi Pozsonyban egy gazdag tánchagyományokkal rendelkező leánynevelő intézet növendéke volt. Vojtek Miklós kutatásai szerint fel is lépett „szavalatával a főnökasszony újraválasztása alkalmából rendezett ünnepségen”.
A jómódú Derra család a művészet szeretetére nevelte leányait, akiknek minden bizonnyal példaképei voltak művész szüleik. Boldog életüket azonban tragikusan beárnyékolta apjuk halála. Simeon Julius Derra de Moroda hosszú, súlyos betegség, veleszületett szívrendellenesség következtében, 41 évesen halt meg, 1902. október 11-én. A Kecske-kapui evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra, a Pressburger Zeitung munkatársai pedig hosszú nekrológban emlékeztek meg Julius Derra néven író kollégájukról. Temetésén megjelent a város teljes előkelősége, többek között Brolly Tivadar polgármester, a Schlaraffia Posonium társaság tagjai, Batka János városi levéltáros, Kumlik Emil könyvtáros, Melczer Zsigmond építész és Ortvay Tivadar professzor, az ismert történész.
Férje halála után a két leány nevelése édesanyjukra, Olgára hárult. A család Pozsonyból Bécsbe költözött. A Derra család utolsó nyoma Pozsonyban nem sokkal az első világháború kitörése utánról származik: ekkor adta el Olga Derra de Moroda a villát, amely ma a jelen cikk írójának családjáé.
A táncművész élete
Olga nagyobbik lánya, Wilhelmine (Minka) Bécsben énekelni tanult, majd az 1907/08-as évadban a Wiener Theaterhez szerződött. Sikeres énekes- és színésznő lett, később vendégszereplési ajánlatokat is kapott. Az 1908/09-es évadban a család Minka fellépései miatt Münchenbe költözött.
Húga, Fritzi von Derra, ahogy abban az időben hívták, itt kezdett komolyan foglalkozni a tánctanulással.
Táncosként, jelesül „Silhouettetänzerin”-ként tizennégy évesen, 1912-ben debütált a bécsi Wiener Secessionban, elnyerve a közönség és a kritikusok elismerését. A család ezután az erősen németajkú Rigába költözött, ahol Friderica a városi színházhoz szerződött. Ezt követte Szentpétervár, Berlin, majd 1913-ban London.
A helyi sajtó lelkesen írt róla mint az egyik legrégebbi magyar nemesi család tagjáról, miközben hol osztráknak, hol magyarnak titulálták.
Mivel a világháború kitörése után az ellenséges Osztrák–Magyar Monarchia állampolgáraként internálás fenyegette, apja görög származására hivatkozva görögnek nevezte magát. Fokozatosan sikeres újságíró lett, tánccal foglalkozó szaklapokba is írt.
Bár szülővárosába nem tért vissza, szívesen járt Salzburgba, ahol Minka nővére 1914-es házasságkötése óta élt. Első szólókoncertjét is itt, a Mozarteum nagytermében adta 1923-ban.
Derra de Moroda 1928 nyári hónapjait Magyarországon töltötte, ahol a magyar táncfolklórral ismerkedve került közelebb magyar gyökereihez.
Friderica Derra de Moroda mint a londoni Palladium színház primabalerinája a Moderne Welt című lap 1926-os fényképén (forrás: Österreichische Nationalbibliothek, ANNO Historische Zeitungen und Zeitschriften, www.anno.onb.ac.at)
Tánc a náciknak
1936-ban Derra de Moroda megkapta a brit állampolgárságot, a második világháború kitörése azonban Salzburgban érte, és a háború alatt nem is tért vissza Londonba. 1941-ben felajánlották neki a Kraft durch Freude náci kulturális szervezet keretében működő Reichsballett német táncegyüttes vezetését.
Vojtek Miklós szerint Derra de Moroda a birodalmi propagandaminiszter, Goebbels tiltakozása ellenére kapta meg ezt a pozíciót az együttesben, amit felhasználva több művészt is megmentett a frontszolgálattól. Nem hódolt be a náci ideológiának, munkássága apolitikus volt.
A balettegyüttest 1944-ben feloszlatták, Derra de Morodát pedig mint brit állampolgárt a Boden-tó melletti liebenaui lágerbe internálták.
A háború utolsó évében édesanyja, Olga meghalt.
A Salzach menti városban
Az 1945-ös felszabadulás után Friderica Derra de Moroda végleg az ausztriai Salzburgban telepedett le, ahol 1950-ben megörökölte nővére Schmederer nevű villáját a Parsch városrészben, a Gaisberg-hegy lábánál. Nővére az esküvője óta itt élt férjével, a neves üzletemberrel, Ludwig Schmedererrel, akiről a villa a nevét kapta.
A Schmederer-villa Salzburg Parsch nevű városrészében, a Kreuzbergpromenade utca 4. szám alatt.
A telket 1887-ben vásárolta meg Paulaner Ludwig Schmederer müncheni sörgyáros (1846–1935), aki Josef Wessicken osztrák építész (1837–1918) tervei alapján pazar neoreneszánsz villát építtetett itt. Ludwig Schmederer, a Salzburgi Művészeti Egyesület elnöke és a város díszpolgára feleségül vette Minka Derra de Moroda énekesnőt, Frederica nővérét. A villát férje halála után Minka örökölte, és 1950-es végrendeletében húgára, Fritzire hagyta.
Friderica Derra de Moroda balettiskolát alapított a Schmederer-villában, amelyet 1967-ig vezetett. Egészen 1978-ban bekövetkezett haláláig a Gaisberg-hegy lábánál álló villában élt
(fotó: Peter Janoviček)
Friderica a Schmederer-villában tovább bővítette táncirodalmi könyvtárát (ezt még Londonban alapította, de egy része a város német bombázása következtében megsemmisült); ebből jött létre a Derra De Moroda Dance Archives szakarchívum, amelyet ma a Salzburgi Egyetem gondoz. 1952-től sikeres tánciskolát vezetett a villában. II. Erzsébet brit királynő 1974-ben a Brit Birodalom Rendje kitüntetésben részesítette. Salzburgban tanított az egyetemen, és az első olyan nő volt, akinek a helyi egyetem díszdoktori címet adományozott (1977).
Szülővárosába nem tért vissza többé. Salzburgban hunyt el, 1978. június 19-én. Az Aigen városrészben található temetőben nyugszik. Parsch városrészben 1982 óta az ő nevét viseli a Derra-de-Moroda-Straße utca.
Bal oldali kép: A Parsch városrészben található Derra-de-Moroda-Straße utcát jelző tábla a pozsonyi születésű művész rövid életrajzával.
Jobb felső kép: Közös családi sír Salzburgban az aigeni temetőben, ahol Friderica Derra de Moroda végső nyughelyet talált.
Alatta a síremlék egy részlete látható a művész nevével (fotó: Peter Janoviček)
Zárszó
Friderica Derra de Morodára ma már semmi sem emlékeztet szülővárosában. A cikk írásának idején még csak szlovák nyelvű információt sem lehetett találni róla az interneten, ezért e sorok írója létrehozott egy szlovák Wikipédia-szócikket, amelyből immár tájékozódhatnak mindazok, akiket érdekel e legendás, pozsonyi származású táncművész élete.
Fontos szlovák nyelvű nyomtatott információforrás Vojtek Miklós „Friderica Derra de Moroda: Svetoznáma tanečná vedkyňa z Prešporka” (Friderica Derra de Moroda: a világhírű pozsonyi származású tánctudós) című cikke, amely a Tanec című szaklap 2017. évi 2. számában jelent meg; a jelen írás is ebből merített.
Talán érdemes lenne fontolóra venni, hogy szülővárosa legalább egy kis emléktáblával tisztelegjen a művész emléke előtt, aki lassanként remélhetőleg a köztudatban is elfoglalja az őt megillető helyet.
Peter Janoviček
Fordította: Böszörményi Péter
Köszönetnyilvánítás
A szerző a cikk írásakor a következők segítségére támaszkodott: dr. Štefan Holčík, Ivor Švihran, valamint a salzburgi Derra De Moroda Dance Archives információi.
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!