;)
Horogkereszt Dévény felett
2021 07 20.
A hajdani borostyánút és dunai út kereszteződésénél, a Morva folyó és a Duna összefolyásánál fekvő, a régi idők óta stratégiai katonai-kereskedelmi bástyának számító Dévény (Devín) a Porta Hungaricát, az egykori Nagy-Magyarország nyugati kapuját őrizte azon a helyen, ahol a Duna áttör a Kárpátokon.
Dévény fontos szimbóluma régiónknak. Csak az újkorban magyarok, szlovákok, csehek és németek egyaránt igényt tartottak rá. A magyarok, akik számára Árpád birodalmának nyugati csücskét jelképezte, 1896-ban millenniumi emlékoszlopot emeltek a dévényi várhegyen. A szlovákok és a csehek nosztalgiával tekintettek Dévényre, visszamerengve a dicső szláv múltba, a nagymorva időkre, Cirill és Metód missziójára. A németek a befolyásuk és hatalmuk keleti kiterjesztésére irányuló történelmi törekvéseik fontos területét látták benne.
A várhegy és az alatta fekvő település az elmúlt 100 év során is többször cserélt gazdát. Előbb a Pálffyaké volt, majd a csehszlovák államé, utána a Német Birodalomé, aztán ismét Csehszlovákiáé, végül pedig Szlovákiáé lett.
Cikkünk a második világháborús német fennhatóság rövid és viszonylag kevéssé ismert időszakával foglalkozik.
Fa horogkereszt a dévényi várrom ormán.Képeslap a második világháború idejéből, amely felkeltette a cikk szerzőjének érdeklődését Dévény ezen időszaka iránt. (Forrás: a szerző archívuma)
Történetünk 1938. március 12-én kezdődik, amikor a Wehrmacht katonái átlépték az osztrák határt, és ezzel megkezdődött az Anschluss, azaz Ausztria hozzácsatolása a Harmadik Birodalomhoz. Az ország Ostmark néven a Német Birodalom tartománya lett. A náci Németország határa Pozsony tőszomszédságába került, és a németek nem titkoltan igényt formáltak Csehszlovákia bizonyos – elsősorban túlnyomórészt németek lakta – területeire. A Heinlein-féle fasiszta pártba szerveződött pozsonyi németek már május 15-én, vasárnap provokatív menetet szerveztek Dévényre, amelyet a baloldali Robotnícke noviny így kommentált jegyzetében:
„Ezek a pozsonyi nácik a birodalmi német barátaikat majmolják, mérsékelt sikerrel. Hiába skandálják, hogy »Ein Volk, Ein Führer, Ein Sieg«, és hiába szólítják egymást »kamerad«-nak, ők attól még pozsonyiak. Pillanatonként hagyja el a szájukat egy »bácsi« vagy »néni«, és az egész masírozásból, karlengetésből és kiabálásból a borozóban ücsörgés a legkedvesebb számukra.”
1938 őszén Csehszlovákia lakóit általános bizonytalanságba taszította a müncheni egyezmény, amelynek értelmében az ország elvesztette német többségű területeit. Feszülten várták, hogyan érinti mindez Dévény területét. A tárgyalások eredményeit végül a rádió 1938. november 21-i esti műsorában ismertették, bejelentve, hogy Csehszlovákia „szlovák területe elveszíti a dicső múltú Dévényt”, és az is fenyegetett, hogy a pozsonyi vízvezetékrendszert ellátó Käsmacher-sziget (Sihoť) is odalesz. Az új német határ a Duna bal partján egészen a Lafranconi-villáig és a Vödric-patak torkolatáig húzódott. A Német Birodalomnak a Duna–Odera-csatorna építéséhez volt szüksége Dévényre, valamint erődök építését is tervezték a vár helyén és a Dévényi-tetőn (Devínska Kobyla). Károlyfalu (Karlova Ves) a megegyezés értelmében szlovák terület maradt.
Dévény elcsatolásának szükségességét hivatalosan német többségű lakosságával indokolták (1937-ben 859 német, 492 szlovák és cseh, valamint 51 magyar nemzetiségű lakosa volt a településnek), a valódi indokra azonban Franz Karmasin, a Szlovákiai Német Párt vezetője világított rá: „A németeknek akkor Dévény is kellett, Hermann Göring porosz miniszterelnök és Luftwaffe-vezér pedig azt vallotta, hogy Dévény mint település jelentőségét a felette található Dévényi-tető adja, szó szerint úgy fogalmazva, »nem hagyja, hogy belássanak a konyhájába«, amivel Asbachra és Schwechatra utalt.” A lényeg tehát a dévényi várszikla és a Dévényi-tető képezte stratégiai terület volt, ahonnan ellenőrzés alatt lehetett tartani a környéket, valamint a Morva folyó és a Duna összefolyását, különös tekintettel a tervezett Duna–Odera-csatornára.
A Harmadik Birodalomhoz csatolás
November 23-án nagy volt a forgalom a Dévényt Pozsonnyal összekötő országúton. A települést elhagyták a cseh hivatalnokok a családjukkal, a pozsonyi polgárok pedig mentették vagyonukat dévényi kertjeikből és házaikból.
A német lakosság körében optimizmus uralkodott. Jobb életet reméltek Hitler alatt, bár nem titkolták aggodalmukat amiatt, hogy egy folyó választja majd el őket a Birodalomtól.
Dévény Németországhoz csatolásának napja 1938. november 24-én érkezett el, a helyiek örömére. A község házait német zászlókkal díszítették, a vár alatti kikötőben pedig 400 fős csődület várta a motorcsónakokat, amelyek a német katonákat, hivatalnokokat és rendőröket szállították a településre. A szlovák hatóságok a ceremónián átadták Dévény igazgatását a németeknek. Ünnepi ebéd következett, majd közös séta a várba.
A lakosok a dévényi sziklán virágkaput állítottak „Ein Volk, Ein Reich, Ein Führer” felirattal, az egykori millenniumi emlékoszlop helyén pedig nagy, horogkeresztes birodalmi zászlóra cserélték a csehszlovák lobogót.
„Heil Hitler” felirattal ékesített virágkapu a dévényi vár keleti kapuja alatt (Forrás: a szerző archívuma)
Este fáklyás menetet és lakomát tartottak a faluban, a Wehrmachtnak ugyanis az volt a szokása, hogy gulyást osztogatott az elfoglalt területek lakosainak.
A szlovákok számára fájdalmas veszteséget jelentett, hogy nemzeti történelmük fontos színhelye idegen kézre került. A Käsmacher-sziget kérdése azonban Pozsony szempontjából megnyugtatóan rendeződött. A németek visszaszolgáltatták Szlovákiának, ennek fejében azonban területi kompenzációra tartottak igényt Károlyfalu és a Dévényi-tető térségében.
Theben – Niederdonau postai bélyegző. Dévény (németül Theben an der Donau) lett a „Nagynémet Birodalom legdélibb települése a Duna bal partján”, ahogyan a korabeli sajtó emlegette. A már október 10-én elcsatolt Ligetfaluval (Petržalka, Engerau an der Donau) együtt a Harmadik Birodalom Reichsgau Niederdonau kerületének része lett, amelynek hivatalosan Krems an der Donau volt ugyan a központja, de a hivatalai Bécsben székeltek. A Reichsgau Niederdonau a hét kerület egyike volt az akkor már nem létező Ausztriában, amelynek 1938-től 1942-ig Ostmark volt a neve, majd 1942 és 1945 között hivatalosan az Alpen- und Donau-Reichsgaue nevet viselte. Dévény a Hainburg an der Donau-i és a lajtabrucki (Bruck an
A Hlinka-gárda Gardista nevű periodikájában 1940. március 30-án megjelent hír szerint 1939. március 11-én, azaz három nappal a szlovák állam kikiáltása előtt Dévény területéről fegyverekkel látták el a gárda egységeit. A gárdisták gyalog mentek az akkor már német fennhatóság alatt álló településre, a helyi náciktól kapott fegyvereket és teherautókat pedig a határt áttörve juttatták el Pozsonyba, hogy felhasználják őket a hatalomátvételhez.
Élet a német Dévényen
A helyi német sajtó beszámolt a Birodalom grandiózus terveiről, amelyek Dévényt is érintették. Még 1938-ban lelkesen jelentette be, hogy Bécs és Pozsony között, Dévénynél megépül Európa legnagyobb belvízi kikötője.
Ezt a tervezett Duna–Odera-csatorna indokolta, amelynek szempontjából nagy jelentősége volt a Morva folyó és a Duna találkozásának. A korábbi elképzelések szerint a csatornát közösen építette volna Csehszlovákia és a Német Birodalom, mindkettő a maga területén.
A tervezett, 325 km hosszú Duna–Odera-csatorna térképe egy korabeli lapból. A nagyszabású terv célja a Balti-tenger és a Fekete-tenger összekapcsolása volt az Oderán, a Morva folyón és a Dunán keresztül. Dévénynél nagy kikötőnek kellett épülnie, amihez 1939-ben meg is kezdték a tereprendezést. A hat évre tervezett építkezést végül a háború hiúsította meg. (Forrás: a szerző archívuma)
1939 júliusáig el kellett készülnie a Dévényt az Ostmark területével összekötő Duna-hídnak. Ebből azonban nem lett semmi. A település a háború végéig el volt vágva a Birodalom többi részétől. A közvetlen autóbusz-összeköttetést Németországgal a naponta négyszer közlekedő Dévény–Pozsony–Ligetfalu járat biztosította, amely szlovák területen nem állt meg. Ez azonban nagy kerülőt jelentett, 30 km-es utat kellett megtenni Dévény és Hainburg között. A Käsmacher-szigetnél található határátkelő állomást egyetlen fabódé és sorompó alkotta. Innen „belföldi” járat közlekedett a határ és a község között.
A Birodalomba a Dévény–Hainburg hajójárattal is át lehetett jutni.
A háború alatt alig volt munkalehetőség a településen. Aki dolgozni akart, annak ingáznia kellett, vagy kénytelen volt elköltözni. A férfiak beálltak a Wehrmachtba, a helyi lapok pedig propagandisztikus hangvételű cikkekben dicsőítették rendkívüli bátorságukat. Valójában azonban a német hadsereg keleti és nyugati fronton elszenvedett kudarcaival egyre nőtt a dévényiekről szóló nekrológok és gyászjelentések, valamint az „elesett hősök” emlékére rendezett ünnepségek száma a faluban.
Az elcsatolás csekély számú pozitív fejleményei közé tartozott a helyi iskola felújítása, valamint a csatorna- és vízvezetékrendszer kiépítése a német fennhatóság idején.
Amfiteátrum
Miután Dévényt a Birodalomhoz csatolták, az elzárt településen komolyabb társadalmi eseményt szinte kizárólag a dévényi várdombon újonnan épített amfiteátrumban tartott ünnepi nagygyűlések és nagyszabású találkozók jelentették.
A létesítmény felépítésének alapgondolatát a „Grenzlandtreffen” (Határ menti találkozó) elnevezésű esemény adta. A propagandacélú elképzelés lényege az volt, hogy a birodalmi németek találkozzanak Közép- és Délkelet-Európában élő nemzettársaikkal.
Az 1939. május 28-án, pünkösdvasárnap rendezett találkozónak a rossz idő ellenére is 15 000 résztvevője volt. Az amfiteátrumot birodalmi zászlók tömege díszítette, a várrom csúcsán pedig fából készült, villannyal megvilágított horogkereszt díszelgett.
A német „Grenzlandtreffen” egy korabeli lap fotóján A képhez a következő tudósítást fűzték: „Nagy »Határ menti találkozó« Dévényen A Duna és a Kis-Kárpátok között fekvő Dévényen tegnap tartották a délkeleti német kultúrterület nagy határ menti össznémet találkozóját. Első alkalommal gyűltek össze ilyen eseményen a németek Pozsonyból, Jihlavából, Vyškovból, a Szepesből, a Csallóközből és a kárpáti falvakból. Képünk a találkozó résztvevőit ábrázolja az ünnepség alatt. A háttérben a dévényi szikla és a Duna látható.” (Forrás: a szerző archívuma)
A szlovákok is megtarthatták azonban a maguk dévényi ünnepségét. A német hivatalok egyfajta nagyvonalú gesztusként engedélyezték, hogy 1939. július 5-én megrendezzék Dévényen a „Határon túli szlovákok napját”. A Szent Cirill- és Metód-napi dévényi „nemzeti zarándoklattá” váló ünnepségre igyekvők szlovákok számára zökkenőmentes határátlépést tettek lehetővé (még útlevél nélkül is). A rendezvényt a következő évben is megtarthatták.
A háború alatt azonban nem sikerült további eseményeket szervezni az amfiteátrumban. Annak alapszerkezetét végül a háború végére fejezték be, de az építmény csak 1948-ban készült el teljes egészében. Az amfiteátrum építése erősen rajta hagyta nyomát a várdomb oldalán, a még álló várfalak egyes részeit is le kellett bontani miatta.
Dévény község látképe egy korabeli képeslapon. Dévény sziluettje végül a Német Birodalom ambiciózus tervei ellenére is megmaradt. Nem épült meg az erdőd a várdombon, és nem lett semmi a hatalmas dunai kikötőből sem, ami gyökeresen megváltoztatta volna a település képét. (Forrás: a szerző archívuma)
Dévény német lakossága félelemmel figyelte a szovjet hadsereg közeledését. Aki tehette, elmenekült. Az ottmaradtakat a felszabadulás után megfosztották újonnan megkapott csehszlovák állampolgárságuktól, és kiutasították őket az országból – legfontosabb személyes vagyontárgyaikkal együtt Ausztriába kellett távozniuk.
Dévényt 1945. április 6-án szabadították fel a Vörös Hadsereg 2. Ukrán Frontjának egységei. Ennek ellenére egészen június végéig a „harci övezet” része maradt. Ez sem akadályozta meg azonban, hogy hat év után újra május 1-ji ünnepségeket tartsanak a településen. Dévény felett ismét csehszlovák lobogók lengtek, és szlovákul beszéltek az utcáin.
1945. július 5-én „Pánszláv napot” tartottak a községben. A Pravda című napilap „a szlovák nép Sztálin generalisszimusz iránti hódolatának” kifejezéseként írt az ünnepségről.
Dévényen véget ért a barna diktatúra, de máris készülőben volt a vörös…
Peter Janoviček
Fordította: Böszörményi Péter
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!