Johann Matthias Sperger, a virtuóz nagybőgős és zeneszerző

Híres pozsonyiak
2022 08 12.

Ki tudja, hogyan alakult volna Johann Matthias Sperger élete, ha II. József nem szünteti meg Batthyány József bíboros pozsonyi zenekarát, majd később az Erdődyek monyorókeréki (Eberau) zenekarát is. Vagy ha Grassalkovich hercegnő felfogadja Spergert Pozsonyban, ahová a művész vissza akart térni. Így hatalmas energiát kellett fordítania arra, hogy műveit királyi és nemesi udvarokba küldje, és több ezer kilométert kellett kocsin megtennie a nagybőgőjével, hogy kivételes művészetét bemutatva megpróbáljon állást találni egy nemesi udvarban. Erőfeszítései meg is hozták gyümölcsüket. Sajnálhatja városunk. De haladjunk csak szép sorjában…

Az egykori osztrák Feldsbergben (ma Valtice – Csehország), szarvasmarha-tenyésztő családba született művész nagyon élvezhette a zenetanulmányokat, hiszen már 16 évesen zeneelméleti értekezéseket, orgonagyakorlatokat és zeneszerzési instrukciókat másolt (két ilyen értekezés maradt fenn, Giacomo Carissimié és Johann Joseph Fuxé). Jó zeneelmélet- és zeneszerzéstanára lehetett, vélhetőleg Franz Anton Becker orgonista és tanár személyében. 1767-ben vagy talán valamivel később Spergert már Bécsben találjuk, ahová a feldsbergi I. Ferenc József, Liechtenstein hercege küldte tanulni. Nyilván hallhatta orgonajátékát, improvizációit a templomban. A művész Bécsben találkozhatott a Pozsonyból származó utazó nagybőgővirtuózzal, Joseph Kämpferrel, aki 1760 óta tartózkodott a városban, és Sperger hangszerválasztására is hatással lehetett. Sperger 1769-től zeneszerzést tanult Bécsben a kiváló pedagógus és teoretikus Johann Georg Albrechtsbergernél (aki később többek között Hummelt és Beethovent is tanította), valamint nagybőgőt Friedrich Pischelbergernél.

Így érkezünk el Sperger pozsonyi korszakához. A művész 1777 és 1783 között a kor egyik legjobb zenekarában, Batthyány József bíboros orkeszterében bőgőzött Pozsonyban. Ekkor már házas volt, Anna Maria Barbara Firanit vette nőül. A zenekar számos kiváló szólistája nemcsak Anton Zimmermann karnagy (akiről itt olvashat részletesen: https://pozsonyikifli.sk/kettos-kerek-evfordulo-anton-zimmermann-batthyany-jozsef-biboros-karnagya/), hanem a kontrabasszista Sperger számára is komoly ihletet adott a komponáláshoz. Egyébként mindkettejük fizetése 500 arany volt, műveiket pedig külön honorálták. Spergernek ez rendkívül termékeny időszaka volt, a hat év alatt 129 művet komponált: 18 szimfóniát, 15 hangszeres versenyművet (ebből hetet nagybőgőre), 56 fúvósokra írt opust és 40 kamaraművet. Hogy hol lakott Pozsonyban, azt sajnos nem tudjuk.

 

 

 Johann Matthiasa Sperger portréja

 

Hét évvel a bécsi Tonkünstler-Sozietät megalapítása után felvételét kérte a társaságba. Első nyilvános bécsi fellépésére ennek a társaságnak a nagy zeneakadémiáján, 1778. december 20-án került sor a Kärntnerthortheaterben. A 180 résztvevős előadáson Sperger szimfóniája is felcsendült, és ő maga játszotta nagybőgőkoncertje szólóját. 1779. február 15-én vették fel tagnak, befizette a 300 aranyra rúgó tagfelvételi díjat, majd évente 12 aranyat. Ennek a döntésnek az észszerűsége később bebizonyosodott: amikor munka nélkül maradt, ez a nyugdíjtársaság támogatta őt, később pedig az özvegyét, aki 15 éven át, egészen haláláig évi 120 aranyat kapott.

1779 és 1781 között Sperger Pozsonyban egy kottaállványon osztozott a már említett, nála 15 évvel idősebb nagybőgővirtuózzal, Joseph Kämpferrel. Kämpfer 1781-ben ismét útra kelt, amit Sperger fölényének, de Kämpfer nyughatatlan természetének is betudhatunk. A Batthyány-féle zenekarban Sperger zenésztársa volt a csellista Franz Xaver Hammer (1741–1817) is, aki korábban az Esterházy-udvarban működő Haydn-zenekarban játszott. Sperger írt neki egy csellóversenyt, később pedig Ludwigslustban is együtt zenéltek.

1781-ben Sperger szólistaként lépett fel Brünnben.

Batthyány József zenekarát II. József reformjai értelmében 1783-ban feloszlatták. Sperger 1783 májusától 1786 szeptemberéig Erdődy Lajos gróf alkalmazásában állt Burgenlandban, a Monyorókerék melletti Füzesben (Fidisch). 1785-től a monyorókeréki „Zum goldenen Rad” szabadkőműves páholy tagja volt. 1786-ban azonban II. József reformjai alapján ezt a zenekart is feloszlatták.

 

Egy régi felvétel a nyári érsekipalotáról, ahol Sperger sokszor zenélt Batthyány József hercegprímás zenekarjában. 

 

Sperger szeretett volna visszatérni Pozsonyba, a Grassalkovich-zenekarba. 1786. július 23-án elküldte szimfóniáját Grassalkovich hercegnőnek, de nem járt sikerrel.

Visszatért a császárvárosba, ahol számos kapcsolata volt, és 1786-tól szabadúszó művészként dolgozott. Mivel Bécsben telepedett le és koncertezett, a Tonkünstler-Sozietät 1786. november 9-én felmentette az éves tagdíjfizetési kötelezettség alól, 1787 áprilisában pedig nagyobb összeget fizetett neki. Sperger kopista – kottamásoló – lett. Felvette a kapcsolatot Johann Baptist Vaňhallal és Franz Anton Hoffmeisterrel, hogy komponáljanak neki darabokat (Vaňhal nagybőgőkoncertje az egyik legtöbbet játszott mű).

Sperger 1777-től előrelátóan katalógust vezetett elküldött szerzeményeiről – azokról a kompozíciókról, amelyeket (már jóval az állása elvesztése előtt is) fontos személyekhez, nemesi és királyi udvarokhoz juttatott el. 1787 decembere és 1788 júniusa között hosszú, 2300 kilométeres koncertkörutat tett Bécs, Brünn, Prága, Drezda, Berlin (hétszer játszott II. Frigyes Vilmos porosz király, a „csellista király” előtt), Ludwigslust, Ansbach, Dischingen, majd újra Bécs érintésével. Ezen az úton grófok, hercegek, fejedelmek, királyok előtt zenélt, és műveiből nem kevesebb mint 93 partitúrát adott át nekik. A porosz király később Spergertől rendelt szimfóniákat két gyermeke esküvőjére, és busásan megfizette érte.

Körútja utolsó koncertjét Bécsben, a Tonkünstler-Sozietät akadémiáján tartotta, ahol saját nagybőgőversenyét adta elő. Érdekes módon nem próbált Bécsben elhelyezkedni (talán II. József miatt?). Újabb koncertkörútra indult: Párma – Trieszt – Velence – Mantova (1789. április–május), amelyen kedvező hírt kapott Ludwigslustból, nevezetesen azt, hogy I. Frigyes Ferenc mecklenburg-schwerini herceg felfogadta udvari zenekara első nagybőgősének. 23 éven át (egészen haláláig) állt a herceg szolgálatában mint kontrabasszista, orgonista és zongorahangoló. A zenekarában zongorázó, művészetkedvelő herceg rendszerint azonnal, pozitívan és bizonyos tisztelettel reagált Sperger különféle kéréseire, lett légyen szó például tehéntartásról, egy börtön tervezett építéséről, amely árnyékolta volna a művész kertjét, ennek a kertnek a bekerítéséről vagy akár a felesége jövőbeli nyugdíjáról. Sperger a zenekar további katolikus tagjaival együtt egy ludwigslusti katolikus templom építése ügyében is közbenjárt a protestáns hercegnél, aki a kérést már a kézhezvétele másnapján jóváhagyta. Sperger mindkét templomban orgonált. A tisztelettel, de határozottan kért fizetésemelésre azonban várnia kellett néhány évet. Sperger az emelkedő árak mellett azzal is érvelt, hogy erősnek kell lennie, ha már egy ekkora hangszert választott…

Ebben az időszakban szólókoncerteket adott Szczecinben, Lübeckben és Lipcsében az ottani, akkor már jól ismert Gewandhausorchesterrel, amellyel két nagybőgőversenyét is előadta.

  1. május 13-án, 62 éves korában hunyt el hagymáz következtében (így nevezték ekkor a tífuszt). 13 nappal később zenekari társai előadásában felcsendült Mozart Requiemje a tiszteletére.

Johann Matthias Sperger nemcsak a 18. század, hanem minden idők legjelentősebb virtuóz nagybőgőse volt. Közel 400 saját szerzeményt hagyott hátra, valamint a nagybőgő csaknem teljes klasszicizmus kori szólóirodalmát. Köszönet illeti özvegyét, aki átadta a hercegnek a szisztematikusan rendezett hagyatékot, amelyet ma a Mecklenburg-elő-pomerániai Tartományi Könyvtár őriz a schwerini Tartományi Főlevéltárban.

A Johann Matthias Spergerről szóló első életrajz 2021-ben jelent meg …da er einer unserer besten Virtuosen ist (…hiszen az egyik legjobb virtuózunk) címmel, természetesen egy nagybőgős, Klaus Trumpf professzor tollából, aki az Internationaler Johann-Matthias-Sperger-Wettbewerb verseny első évfolyamának (2000) sikere után a következő évben megalapította az Internationale Johann-Matthias-Sperger-Gesellschaft társaságot. A kétévente megrendezett verseny 2020-ban online zajlott, a 2022. márciusi–áprilisi esemény helyszíne pedig Rostock volt.

Sperger játéktechnikája a mai napig hatással van a nagybőgősökre. Szlovákiai bőgősök is sikeresen járnak a nyomdokaiban, különösen az említett verseny első évfolyamának győztese, a kivételes tehetségű Roman Patkoló, aki 2010-ben és 2012-ben a verseny zsűrijének tagja volt, és 2009 óta a Bázeli Zeneakadémia professzora Svájcban. Anne-Sophie Mutter, korunk egyik legjelentősebb hegedűvirtuóza „a nagybőgő mai Paganinijének” nevezte Roman Patkolót.

 

 

 Johann Matthias Sperger szobra Ludwigslustban

 

Tanára, Ján Krigovský 2010-ben megalapította a Slovak Double Bass Clubot, és olyan eseményeket szervez, mint a Carl Ditters von Dittersdorf Nemzetközi Nagybőgőverseny vagy a Bass Fest.

Sperger nevét viseli és zenéjét népszerűsíti a pozsonyi Sperger Duo kamaraegyüttes is, amelyet egy házaspár alkot: Xénia Jarová (zongora) és Filip Jaro (nagybőgő), akik ugyancsak Ján Krigovský tanítványai.

Johann Matthias Sperger neve sokak számára ismeretlenül cseng. Pedig ennek az agilis, életrevaló művésznek ma is van mondanivalója számunkra.

Zuzana Godárová

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink

Don`t copy text!