Johann Nepomuk Hummel születésének 240. évfordulójára

Híres pozsonyiak
2019 07 9.

Cikkünk szerény hozzájárulás városunk neves szülötte, Johann Nepomuk Hummel születésének kerek évfordulójához, amiről 2018-ban emlékeztünk meg. A szerzőnek a témába vágó részletes előadása 2018. augusztus 18-án hangzott el a Hummel Festen, amelynek keretében Pozsonyban, Bécsben és Weimarban – a művész életéhez kapcsolódó városokban – is rendeztek koncerteket. A Pozsonyi Kifli Pt. Ján Vyhnánek alelnök vezetésével Hummel életéhez kapcsolódó tematikus sétát tartott

 

Pozsony híres szülöttének élete

Johann Nepomuk Hummel édesapja, Johannes Hummel (1754–1828) tehetséges hegedűs volt. Bécsben tanult, majd zenét tanított és Grassalkovich gróf házi zenekarának tagja volt, aki magával vitte Pozsonyba. Később Karl Wahr színházigazgató szerződtette a színházi zenekar igazgatójaként. Hummel 1778. július 25-én feleségül vette a város egy jelentős polgára, Sommer úr lányát, Ludwig Margareth parókakészítő özvegyét, és a házaspárnak 1778. november 14-én fia született, Johann Nepomuk. A család a Nagy Kalapos utcában (Veľká Klobučnícka) lakott, amelyet 1878-ban Hummelről neveztek el, ma pedig a Nedbal nevet viseli – legalábbis a ház kapuja erre az utcára nyílt. Hummel szülőháza, amely egy régebbi épület része volt, mindmáig áll egy 1910-ben épült bérház udvarán. Ma a Johann Nepomuk Hummel Múzeumnak ad otthont.

Hummel szülőháza, forrás: Pozsonyi Városi Múzeum

A család 1780-ban Szencre (Senec) költözött, ahol az idősebb Hummel zenetanári állást vállalt a Katonai Intézetben. Fiát már négyéves korától zenei képzésben részesítette, előbb hegedülni, majd ötéves korától zongorázni tanította. A kis Johann Nepomuk már Szencen túltett atyja ottani növendékein. Valószínűleg a pozsonyi Rigler Ferenc Pál (Franz Paul Riegler) zenetanárnak és zeneszerzőnek is tanítványa vont.

A szenci Nagystift – felvétel az egykori, konyhával, zenészlakással, istállókkal, 2010-ben elbontott épületszárnyról. Forrás: Szenci Városi Múzeum

1786-ban II. József megszüntette a Katonai Intézetet, és a család Bécsbe költözött. Az apa a Schikaneder Színház karnagya lett, és bemutatta fiát Mozartnak azzal a kéréssel, hogy a zeneszerző fogadja őt tanítványául. A fiú kivételes tehetségét látva, Mozart ingyen vállalta a tanítását, még kosztot és kvártélyt is ingyen biztosított számára. Hummel két évet töltött nála, már-már a Mozart család tagjaként. Hummelnek minden új zongoradarabot elő kellett játszania Mozart számára, aki egy nagy sikerű közös négykezeskoncert után kijelentette, hogy tanítványa pianofortén túl fogja őt szárnyalni. Hummelnek a későbbi koncertkörútjain is komoly reklámot jelentett, hogy Mozart volt a mestere.

Az épületben, ahol Hummel Mozartnál lakott (Domgasse 5.), ma a Mozart-ház nevű múzeum működik. A kiállítás anyagában az ifjú Hummel portréja is szerepel

A Mozart tanítványaként töltött két esztendő után Hummel az atyjával nagy európai koncertkörútra indult (1788–1793). Egyebek között jártak Londonban, ahol Hummel a virtuóz Clementinél is tanult, valamint megismerkedett Haydnnal, és egyetlen nap alatt megtanulta négykezes zongoraszonátájának egy részét, mivel Haydn zongorapartnere megbetegedett. A III. György király számára adott hangverseny után Haydn a felemelte és megcsókolta a fiatal Hummelt.

Nem sokkal azután, hogy a turnéról visszatért Bécsbe, Hummel koncertet adott a pozsonyi Városi Színházban. Bécsben ezután Albrechtsberger (kontrapunkt és generálbasszus), Salieri (vokális kompozíció és zeneesztétika) és Haydn (orgona) tanítványa lett. Zongorát tanított, nemegyszer napi kilenc-tíz órán át. Hajnali négykor kelt, hogy komponálhasson. Szüleinél lakott a Branstadt utca 671. szám alatt (ez a ház ma már nincs, meg, a jelenlegi Jasomirgottstrasse 4. közelében állt). Hummel 1796. november 18-án, a magyar országgyűlés ülésének idején, öt nappal Beethoven koncertje előtt Pálffy gróf híres pozsonyi hangversenytermében lépett fel a Vár úton (Zámocká).

Jasomirgottstrasse 4., ház már nem áll

1804-ben Haydn ajánlására Esterházy Miklós herceg kismartoni (Eisenstadt) hangversenymestere lett. Itt főleg az egyházi zene komponálása terén csiszolta tovább tehetségét, 1805-ben megírta I. B-dúr miséjét. A herceg azonban a Hummel elleni intrikák, de a zeneszerző kötelességeinek elmulasztása miatt is 1811-ben elbocsátotta.

Hummel visszatért Bécsbe, ahol komponált, tanított és táncokat írt az Apollo varietészínház számára, ahol édesapja karnagy volt (az épület már nem áll, ma Zieglergasse 15.). 1812-ben élethosszig tartó szerződést kötött műveinek kiadására Tobias Haslingerrel. Bécsben megismerkedett a nála tizenöt évvel fiatalabb Elisabeth Röckellel (1793–1883), a császári és királyi udvari színház operaénekesnőjével, Josef August Röckel operaénekesnek, Beethoven barátjának húgával. Klaus Martin Kopitz német zenetudós szerint Elisabeth lehetett az, akihez Beethoven a híres Für Elisét írta.

Hummel 1813. május 16-án a bécsi Szent József-templomban (Windmühlgasse 3.) feleségül vette Elisabethet; az egyik tanújuk Salieri volt. Egy évvel később megszületett első fiuk, Eduard, akiből kiváló zongoraművész lett, hét évre rá pedig Karl, a későbbi festőművész. Felesége nyilvános fellépésekre biztatta Hummelt, Elisabeth pedig férje kívánságára felmondta színházi szerződését. Hummel Joseph Mayseder hegedűművésszel együtt fellépett a bécsi kongresszus keretén belül tartott schönbrunni ünnepi koncerten. Ezután évente tett sikeres hangversenykörutakat, amelyeken felülmúlhatatlan improvizációkat mutatott be.

A templom Windmühlgasse 3. cím alatt

1816-ban megürült a württembergi udvari karnagy posztja I. Frigyes király stuttgarti udvarában, amelyet egyszer már felajánlottak Hummelnek. A művész ezúttal sikerrel próbálkozott, azonban a közte és Karl von Wächter színházigazgató és egyéb udvarnokok között kialakult leküzdhetetlen ellentétek miatt két év elteltével erről a helyről is távozott. Mindezzel együtt itt is fellendítette a zenei életet.

1819-től karmester Károly Ágost nagyherceg weimari udvarában (Bach 1717-ig, Liszt pedig 1842-től töltötte be ezt a funkciót), ahol ideális körülmények és inspiratív művészeti közeg várta. Goethe mellett a város legtekintélyesebb személyiségei közé tartozott, Schillerrel és Herderrel is gyakran találkozott. Ha valaki Weimarban nem hallotta Hummelt játszani, az olyan volt, mint ha Rómában nem látta volna a pápát. Hummel tanította Auguszta (a későbbi német császárné) és Mária hercegnőt. Számos további tanítványa is volt (pl. Adolf Henselt vagy Ferdinand Hiller), akiket ígéretes tehetségeknek ítélt, ezért nem is tegezte őket. Egyeseket vissza is kellett utasítania. Lisztet nem azért vállalta, mert túl magas honoráriumot szabott meg, hanem – mint Liszt apjának, Liszt Ádámnak küldött 1812-es leveléből kiderül – mert csupán Weimarban tanított, Bécsben nem. Udvariasan elutasította Robert Schumannt is, aki később kritikákat írt Hummel műveiről.

Hummel a frankfurti szövetségi gyűlés számára Beethoven ajánlásával beterjesztette a zeneművek plagizálása elleni szabályait, amelyek kidolgozásában több zeneszerző is támogatta. 1827 márciusában feleségével és tanítványával, Ferdinand Hillerrel együtt több látogatást tett Bécsben barátjánál, Beethovennél, nem sokkal a zeneszerző halála előtt. Elisabeth még egy fürtöt is levágott Beethoven hajából, és elkérte azt a tollat, amellyel a zeneszerző röviddel azelőtt köszönőlevelet írt a neki szállított borért. Hummel a Beethoven koporsóját vivő nyolc karmester között volt.

Carl Mayer: J.N Hummel. forrás: https://www.webumenia.sk/dielo/SVK:SNG.G_12219

Haslinger 1828-ban négyszáz példányban kiadta Hummel Nagy zongoraiskoláját, amely óriási előrelépést jelentett az addig használt módszerekhez képest, elsőként tartalmazta például az ujjtechnika logikus leírását. Tíz évvel később a mű második kiadása is megjelent.

Hummel 1834-ben, családjával indult utolsó, Bécset, Kismartont és Pozsonyt érintő koncertkörútjára, melynek során Szencre is ellátogatott. Carl Hummel Batka János levéltárosnak címzett leveléből tudjuk, hogy Pozsonyban, ahol éppen ülésezett a magyar országgyűlés, a család felkereste a várat, Hummel szülőházát és egy kertvendéglőt a hídon túl (valószínűleg a Leberfinger lehetett az). Atyja ismerősei közül Carl a nyomdász és könyvkiadó Heckenastokról ír a legtöbbet. Hummel 1834. június 20-án koncertet adott a Pálffy-teremben. Karl Schmidt helyi zongorakészítő hangszerén játszott, és szállást is ő biztosított a művésznek a Széplak utca (Obchodná) 2. szám alatti házában. Hummel egy régi heverőn aludt, fiai pedig annak fiókjaiban. A pozsonyi Egyházzenei Egylet tiszteletbeli tagjává fogadta.

Háttérben a ház a Széplak utcában

A weimari udvari színházban 1837 márciusában adott koncertjén még bemutatta Eduard fiát mint zongoraművészt. Egy időt Bad Kissingen fürdőben töltött, de légzési nehézségeinek kezelésében ez sem hozott előrelépést. 1837. október 17-én hunyt el Weimarban. A Goethének és Schillernek is végső nyughelyet adó hercegi sírbolt közelében temették el. Felesége 46 évvel élte túl.

Hummel sirja Weimarban

 

Hummel emlékezete Pozsonyban

1858-ban, a művész születésének 80. évfordulója alkalmából ifj. Feigler Ignác építész saját költségén felújította Hummel szülőházát, amelyen emléktáblát lepleztek le , a Szent Márton-dómban pedig Kumlik József vezényletével elhangzott a B-dúr mise. Az özvegy köszönetet mondott az ünnepélyes megemlékezésért, és elküldte az Egyházzenei Egylet számára Hummel néhány kiadatlan egyházi művét.

Régi felvétel a Hummel szülőházról (a mai Nedbal utcáról)

A pozsonyi Hallgatagsághoz (Zur Verschwiegenheit) szabadkőműves páholy tagjai ünnepséget szerveztek a zeneszerző születésének 100. évfordulójára. Az Egyházzenei Egylet 1878. november 17-én a Szent Márton-dómban Mayrberger Károly vezényletével bemutatta az Esz-dúr misét, amelyet Heiller Károly címzetes püspök celebrált. A városháza üléstermében is ünnepséget tartottak, középen Hummel életnagyságú fényképével, az ismert fotóműtermet vezető Kozics Karolina ajándékával. Fellépett a Pozsonyi Dalárda (Liedertafel), többek között Hummel D-moll szeptettjével. Az ünnepség résztvevői úgy határoztak, emlékművet állítanak Hummelnek, és a bizottság átalakult emlékműállító bizottsággá. Abban is megállapodtak, hogy kizárólag koncertek, kiállítások, előadások bevételéből befolyt összegeket, illetve felajánlásokat fognak felhasználni. Batka János pozsonyi levéltáros csaknem tíz éven át fáradhatatlanul szervezett eseményeket az emlékműállítás érdekében számos neves helyi és külföldi személyiség részvételével. Ezek a rendezvények túlzás nélkül felvirágoztatták a város kulturális életét.

1879-ben három koncertet tartottak, amelyeken fellépett Joachim József (Joseph Joachim) köpcsényi (Kittsee) születésű hegedűművész, Zichy Géza félkarú zongoraművész és Irene Schlemmer-Ambros énekesnő, illetve Saint-Saëns francia zeneszerző és Kováts Fanny énekesnő (Kováts Gergely orvos, páholymester felesége). Hummel tanítványa, Ferdinand Hiller előadást tartott a zeneszerzővel Weimarban töltött évekről. Könyöki professzor megkereste Franz Xaver Pönninger bécsi szobrászt az emlékmű elkészítése ügyében, akivel 1000 arany honoráriumban állapodtak meg, és rendelkezésére bocsátották Hummel halotti maszkját és arcképét.

1881-ben Liszt Ferenc a Városi Színházban koncertet adott az emlékmű javára tanítványával, Zichy Gézával (háromkezes), Juhász Aladár zongoraművésszel (négykezes), valamint Kováts Fanny és Irene Schlemmer-Ambros énekesnővel. Ez a hangverseny hozta a legnagyobb bevételt (2112 aranyat). Utána a Palugyay Szállodában fogatást tartottak gróf Esterházy István főispán és neje, Gizella grófnő (szül. Jeszenák bárónő) elnökletével.

Liszt Ferenc és Zichy Géza

1882-ben a Tanácsteremben Hans von Bülow karmester és zongoraművész koncertezett volt apósa, Liszt Ferenc közreműködésével. Brausewetter építészmérnök és Eduard Majsch festőművész kiállítás rendezését javasolta az alap javára. A kiállítás 1883. április 4-től június 3-ig tartott a Rózsa utcai (Jesenského) Csáky-iskolában gróf Esterházy István főispán védnöksége alatt. Anyagát kizárólag a városhoz valamilyen módon kapcsolódó művészek magángyűjteményekből kölcsönzött alkotásaiból állították össze. A tárlat legfontosabb részét a pozsonyi születésű Viktor Tilgner, a bécsi Képzőművészeti Akadémia professzorának 21 műve tette ki, amelyeket a művész ezután a Városi Múzeumnak adományozott; ezek az alkotások ma a Pozsonyi Városi Galéria gyűjteményét gazdagítják. A több mint 5000 látogatót számláló kiállítás középpontjában Pönninger már elkészült Hummel-bronzbüsztje állt, felette Carl Hummel egy festményével. Általában ezt a kiállítást tekintik az első pozsonyi művészeti kiállításnak, mivel nem Pestről szállították az anyagát.

Tilgner művei annyira pozitív visszhangot keltettek, hogy Batka őt kérte fel a mellszobor talapzatának elkészítésére. A művész ezt 6000 arany összegű díjazásért vállalta, amit a bizottság elfogadott. Később azonban Tilgner új mellszobor elkészítését javasolta a megállapodás szerinti alapzathoz 500 arany felárral, amennyiben a megrendelő bronzbüsztöt szeretne. Tilgner azzal érvelt, hogy két művész előzetes egyeztetés nélküli kompozíciója nem lenne egységes hatású. A bizottság egyetértett ezzel, és megkötötték a 6500 arany összegű szerződést.

1884-ben a Vármegyeházán a meiningeni udvari zenekar koncertezett Hans von Bülow vezényletével, egy évvel később pedig ugyanott Anton Rubinstejn orosz zeneszerző és zongoraművész adott hangversenyt Liszt közreműködésével. A bizottság tagjai Bécsben elégedetten szemlélték meg az emlékmű modelljét, Tilgner pedig azt javasolta, hogy a talapzat is carrarai márványból készüljön, így az összeg 7500 aranyra emelkedett.

Mivel éppen ekkor zajlott az új Városi Színház építése, a bizottság azt kérte a városi tanácstól, hogy a színház előtt állíthassák fel a Hummel-emlékművet, és egyúttal bejelentették, hogy a városnak kívánják azt adományozni. A színházépítési bizottság már korábban a pozsonyi Első Takarékpénztárhoz fordult azzal a kéréssel, hogy az intézmény fedezze a színház mennyezeti festményeinek költségeit, a Takarékpénztár azonban csupán egy olyan, állandó emlékmű – egy Tiltgner által készített díszkút (20 000 arany összegű szerződés) – finanszírozására volt hajlandó, amely a városképet szépíti. A Hummel-emlékmű bizottsága ezért visszavonta a kérést, hogy ezzel a másik nagy Tilgner-alkotás elkészültét is lehetővé tegye, és elfogadta a Ganymedes-díszkúttal szemben kínált helyet. Az alkotás később valóban oda került, egy alacsony füves halmon állították fel, egy vonalban a díszkúttal és a színházzal.

A Hummel – szobor a pozsonyi sétatéren

Az emlékmű 1887 nyarára készült el. Szeptemberben megkezdődtek az alapozási munkálatok; az alapban egy német és magyar nyelvű szöveget tartalmazó iratot is elhelyeztek, amely röviden leírja az emlékmű történetét. A bizottság 1887. október 16-ra – Hummel halála 50. évfordulójának előestéjére – tűzte ki a leleplezést. Meghívták Hummel fiait, egykori tanítványát, Auguszta császárnét, Károly Sándor weimari nagyherceget, egy másik tanítványt, Adolf Henseltet (a „német Chopin”), Weimar polgármesterét és további neves vendégeket. Az emlékmű leleplezésének napján Hummel-szerzeményekből álló hangversenyt tartottak az új Városi Színházban. A színház zenekarát Josef Thiard-Laforest, az Egyházzenei Egylet karnagya vezényelte, közreműködött Caroline de Serres és Kováts Fanny. Magán a leleplezésen a pozsonyi Dalárda (Liedertafel) lépett fel. Az emlékművet a városnak adományozták – az adománylevelet Mergl Károly polgármester vette át –, azzal a megkötéssel, hogy az eredeti helyén marad, és a város ápolni fogja.

 

Az emlékművet ennek ellenére többször is áthelyezték:
  • 1904-ben a Miasszonyunk-kolostor temploma előtti kis parkba került, a helyére 1911-ben Radnai Béla Petőfi-emlékművét, 1937-ben pedig Pavol Országh Hviezdoslav emlékművét állították, amelyet az 50-es években a színháztól távolabbi pontra helyeztek.
  • 1946-ban Jozef Kostka alkotását, a Győzelem emlékművét állították fel a templom előtt, Hummelt pedig a Hal térre (Rybné námestie), a Nester-palota – a jelenlegi német nagykövetség – és a Polgári sörfőzde elé költöztették.
  • A 70-es években végrehajtott tereprendezésekor az emlékmű a Grassalkovich-kert északi részébe került, ahol vandálok rongálták meg.
  • 2002 májusa óta a felújított emlékmű ismét a német nagykövetség előtt áll.

A Hummel – szobor a “kissétatéren” a Notre Dame-templom előtti parkban

 

Hummel -szobor a Német Nagykövetség épülete előtt

 

Az eredetileg Pozsonyba szánt, Pönninger-féle mellszobrot tartalmazó Hummel-emlékművet 1895-ben leplezték le Weimarban, a Német Nemzeti Színház mögött. Ezt megelőzően a pozsonyi városi levéltár őrizte

A Kalapos utca (Klobučnícka) 2. szám alatti, 1910-ben épült neobarokk bérház udvarában álló kerti házikóban, a zeneszerző szülőházában a város 1937-ben, a művész halálának 100. évfordulóján megnyitotta a Johann Nepomuk Hummel Múzeumot. A kiállítás anyagát bútorok, hangszerek, képek, személyes tárgyak és Hummel-művek kéziratai alkotják. A hagyatékból a Pozsonyi Városi Múzeumba került egy Erard-zongora, amelyet Hummel 1831-ben, Londonban kapott ajándékba a készítőtől. Hummel játékát ezen a hangszeren Goethe is hallgatta, de az összes ismert művész játszott rajta, Lisztet is beleértve. A spinétet, amelyen Hummel Mozart házában gyakorolt, és amelyen a mester számára előjátszott, később ugyancsak a Pozsonyi Városi Múzeumnak ajándékozták. A házon 1972-ben, egy nemzetközi szimpózium alkalmából általános felújítást végeztek, és a múzeumot is átrendezték. A kiállítást legutóbb a zeneszerző halálának 170. évfordulóján, 2007-ben alakították át.

J. N. Hummel Múzeum Pozsonyban

Az Orsolya (Uršulínska) és a Kalapos utca sarkán álló neobarokk épület homlokzatán 1937-ben Hummel-domborművet lelepleztek le, amelyet Pierre Jean David d’Angers francia szobrász 1825-ös bronzmedálja alapján készített Jozef Pospíšil pozsonyi szobrász.

J. N. Hummel emléktáblája Pozsonyban

 

2018. augusztus 11-én, a Hummel Fest nyitókoncertjén a weimari Hummel-társaság Pozsony városnak adományozta a Luis Kauffmann által készített Hummel-büsztöt. Az alkotást a Prímási palotában fogják elhelyezni.

Városunk szülöttére, Johann Nepomuk Hummelre a műveivel emlékezhetünk a legméltóbban. Mindenkinek kellemes zenehallgatást kívánok!

Zuzana Godárová

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink