Mozart Pozsonyban, 260 évvel ezelőtt: exkluzív előzetes új mesekönyvünkből

Pozsonyi mesék
2022 12 10.

A zene óriása, Wolfgang Amadeus Mozart csak egyetlen alkalommal látogatott Pozsonyba – napra pontosan 260 évvel ezelőtt. A Mozart család 1762. december 11. és 24. közötti utazásáról nem áll rendelkezésre elegendő írásos dokumentum, ami szabad teret enged a fantáziának. A szerző, Peter Janoviček ezért meseként dolgozta fel ezt a történelmi eseményt, amely a „Mozart, Vĺčikove Vianoce“ (Mozart – a Kisfarkas karácsonya) címet kapta. A kötet jövőre jelenik meg a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás gondozásában, a Pozsonyi mesék című népszerű sorozatban.

 

Motívum egy régi képeslapról – a Mozart testvérek, Wolferl és Nannerl (forrás: Peter Janoviček gyűjteménye)

 

A látogatás történelmi háttere

A hatéves Wolfgang Amadeus Mozart, becenevén Wolferl 1762 adventjén érkezett Bécsből Pozsonyba édesapjával, Leopolddal, édesanyjával, Anna Mariával és nővérével, Nannerllel. Nagy sikerek álltak mögöttük, Mária Teréziát elkápráztatták a császári udvarban tartott audiencián, Wolferl pedig az udvari etikett szabályai ellenére még az ölébe is ugrott és megölelte, majdnem könnyekre fakasztva az uralkodót. A gyerekek jutalmul aranyhímzésű ruhákat kaptak a császárnőtől.

A kis Wolferl azonban Bécsben súlyosan megbetegedett, és nem tudott fellépni. Végül a család a magyar nemesség meghívására Pozsonyba utazott. Mozart több alkalommal nem is járt Magyarországon.

Ennyit a történelmi tényekről, amelyek nagyrészt a Mozart atyja, Leopold leveleiben található részletes leírásoknak köszönhetően maradtak fenn. Sajnos Leopold Mozart nem sok részlettel szolgál a család Pozsonyban tett látogatásáról. Csupán töredékes információk maradtak fenn, amelyeket Bécsbe visszatérve jegyzett le. Abban az időben Pozsonyban nem volt napi sajtó, ezért nem sokat tudunk az eseményről.

Emléktábla a pozsonyi Pálffy-palotán. Azonban nincs rá bizonyíték, hogy Mozart éppen itt adott volna koncertet (fotó: Robert Hofrichter)

 

Mese a kis Mozartról

Peter Janoviček író, publicista rendhagyó módon dolgozta fel Mozart pozsonyi látogatásának témáját. Hősét Kisfarkasnak nevezte el (ezt jelenti a Wolferl becenév), és egy egész történetet kerekített a Mozart család pozsonyi tartózkodásáról rendelkezésre álló maroknyi információ köré.

A könyv meseszerűen beszéli el, hogyan fedez fel a hatéves Kisfarkas és nővére, Nannerl egy új, ismeretlen várost – Pozsonyt.

A történet megismerteti az olvasót a város korabeli életével, miközben a zene zsenije ifjúkorának néhány mozzanatát is felvillantja. Arra vonatkozóan, hogy Mozart valóban koncertezett Pozsonyban, a mai napig nincs bizonyítékunk, így ennek leírása kizárólag a szerző fantáziájának terméke.

Súlyos fagyok sújtják a várost, miközben közelegnek az ünnepek. Az olvasó így a régi Pozsony karácsonyi szokásaival is megismerkedhet. Leopold Mozartnak megfájdul a foga, ezért a tervezettnél hosszabbra nyúlik a család pozsonyi tartózkodása. Végül vásárol egy kocsit, amiben Kisfarkas türelmesen segít neki. A család aztán ezzel a kocsival utazik Bécsbe 1762 karácsony estéjén. Ma már elképzelhetetlennek tűnik, de az akkori, rossz utakon 12 óra alatt érnek a császárvárosba.

Wolfgang nem járt többet Pozsonyban, de szép emlékeket őrzött a festői és kissé titokzatos Duna menti városról…

 

Exkluzív előzetes a készülő könyvből

A Pozsonyi Kifli Pt. jövőre, a díjnyertes „Pozsonyi mesék” sorozatban tervezi kiadni a „Mozart, Vĺčikove Vianoce” című kötetet. Bár a szerző még serényen dolgozik a kéziraton, mi már most közreadunk belőle egy exkluzív szemelvényt:

A Bécsből Pozsonyba tartó postakocsi, amely nemcsak leveleket és csomagokat, hanem a Mozart családot is szállította, épp az osztrák Hainburg városán haladt keresztül. Bár még csak délután négy óra volt, decemberben nagyon korán tér nyugovóra a bágyadt nap. A kocsis siettette a lovakat a Bécsi úton, hogy még a sötétedés beállta előtt elérjék a Dunát. A széles Pöccseni-ág mentén a Bruckenau nevű dunai szigetre vezető hídhoz, majd azon át a szigetre hajtott. Sűrű ártéri erdőn keresztül jutottak el végre a Duna főágához.

A Kisfarkas kíváncsian pillantott ki a postakocsi ablakából a hatalmas folyóra. A túloldalon észrevette a város pislákoló fényeit.

A kocsis a folyó felé fordította a lovakat.

Ott várakozott ugyanis a komp, amelyet Pozsonyban „repülőhídnak” neveztek. Igazából nem egy levegőben lebegő híd volt, és nem is volt benne semmi varázslatos. Az utazókat a túlpartra átjuttató úszóalkalmatosságok egy fajtáját hívták így.

A fáradt lovak felbaktattak a kocsival az alacsony fenekű jármű fából ácsolt fedélzetére. A révészek ellökték a kompot a ligetfalui parttól. A Kisfarkas ijesztőnek találta a hatalmas, szilaj folyó sötéten örvénylő vizét. Inkább elszakította tekintetét a Dunától, és a távoli, behavazott házakat figyelte. Balra büszke vár trónolt egy domb tetején.

Mint egy fordított asztal!, gondolta a Kisfarkas, és ujját a várra szegezve atyjára pillantott. Annak arcán Bécs elhagyása óta először jelent meg elégedett mosoly:

– Gyermekeim, legyetek üdvözölve Pozsonyban!

 

Wolfgang Amadeus Mozart figurája egy bolt kirakatában szülővárosában, Salzburgban (fotó: Robert Hofrichter)

A kötet megírását állami forrásból származó ösztöndíjjal támogatta a szlovákiai Művészeti Alap.

P.K.

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink

Don`t copy text!