Pozsony hagyma és káposzta nélkül

Régi pozsonyi történetek
2013 08 4.

„Minőségi hazai terményeinket külföldre viszik, a maradék pedig rossz minőségű, és nem elég az itthoniaknak”. Ehhez hasonló panaszokat a közelmúltban gyakran hallhattunk, elsősorban a hipermarketek kínálatával kapcsolatban. Ez is a globalizáció és az Európai Unió átka, gondolják sokan, holott 96 évvel ezelőtt Pozsonyban gyakorlatilag ugyanez volt a helyzet. Legalábbis a káposzta és a hagyma esetében.

horvath_118

Óriási hiánycikknek számított a káposzta és a hagyma 1919-ben Pozsonyban. A mai régi vásárcsarnokot 1906-ban azzal a céllal is építették, hogy javítsanak a város rossz közélelmezésén. A termelők és a termények piacokon való jelenléte ugyanis meglehetősen rendszertelen volt. És ez nem csak a szezonális terményekre volt jellemző, hanem gyakorlatilag mindenre, ugyanis rossz idő, rossz útviszonyok esetén sokkal kevesebb árus jelent meg a piacokon, így a vásárlók nem lehettek biztosak abban, hogy megkapják, amiért aznap a piacra elindultak.

horvath_109

„Az utolsó időben, de különösen a lefolyt hétben láttuk, hogy a piacon a zöldségfélékben, hagymában, káposztában stb. teljes hiány állott be, a fenti bizottság előterjesztésemre az árak felemelésével ösztönözni vélte a termelőket és árusítókat, hogy ezáltal áruikat forgalomba hozzák, és az általános ínségen lendíteni fognak” – írta Dworák Károly vásárigazgató 1919. december 2-án a Városi Tanácsnak címzett levelében. Az áldatlan állapotokon az áremelés sem segített, állapítja meg néhány mondattal később. Ennek oka pedig szerinte a termelők önzése. „…terményeit csak nagyban és drágán kiszállítani törekszik, ha már külföldre nem sikerül, országunk távolabbi vidékeire küldi” – magyarázza a vásárigazgató. Dworák emlékeztet, hogy Pozsony megyében az említett évben több ezer vagon káposzta termett, de majdnem mindet Bécsbe és Budapestre szállították. „Hagyma két hónap óta nincs a piacon, kivitték a keveset, ami volt” – jegyzi meg Dworák. „Ami még a helybeli termelőknél van, azt ezek tartják vissza és csak tavasszal, amikor az ára tíz korona lesz, kiviszik, lakosságunknak nem jut” – érvel a vásárigazgató. Dworáknak ugyan igaza lehetett a termelők hozzáállását illetően, tény azonban, hogy az akkor még egy éve sem létező Csehszlovákiában, különös tekintettel Szlovákiára, szinte holtponton volt a gazdaság és a kereskedelem, a rossz élelmiszer-ellátás tehát korántsem csak Pozsonyra volt jellemző.

stara_trznica_004

A sárgarépa, a petrezselyem és a cékla szintén hiánycikk volt, ami termett, a ligetfalusi kertészek elraktározták, majd ügynökök buzdítására elszállították távolabbi városokba. Dworák a Szlovákiáért felelős Teljhatalmú Minisztérium alá tartozó állami ellátmányozó intézethez (Zásobovací ústav na Slovensku), az alig több mint egy éve megalakult Csehszlovákia szlovák területeinek gazdaságáért felelős legfelsőbb állami szervhez fordult. Tiltakozását, ahogy ő nevezi, a „Zásobováci Ustáv” javaslatára megküldte a városi tanácsnak is (ebből származnak az idézetek). „…tisztelettel ajánlom, hogy a város sürgősen néhány vagon hagyma megvásárlását rendelje el, vagy biztosítsa annak későbbi szállítását Morvaországban, a hagyma hazájában; erre égető szükség van és szükség lesz.”

horvath_117

Egy nappal az említett levél keltezése előtt, december 1-jén Brünnben táviratot adtak fel, melyben tájékoztatják a pozsonyi vásárigazgatóságot a hagymaszállítmányról. „Telegrafikus megkeresésük értelmében kínáltunk ma szintén telegrafikusan, egészséges paraszthagymát vagonméretben, franko típusú zsákokkal, brünni vonattal, 100 kilogrammot 430 koronáért” – áll a hétsoros táviratban.

stara_trznica_001

Az élelmiszerellátás csak fokozatosan konszolidálódott az országban. A helyzetet bonyolította a földreform is, amely az állam kezébe adta a jogot, hogy a birtokosoktól elkobzott földet újra elossza.

P.K.

Támogatóink

Don`t copy text!