Séta a régi és az új Zuckermandelen

Tematikus városnéző séták
2022 09 27.

2022. szeptember 18-i, vasárnapi sétánkon a Zuckermandel utcácskái felé vettük az irányt. Bár az egykori festői váraljai településnek mára csak a torzója maradt meg, története és genius locija minden egyes kőből sugárzik. A szóválasztás szándékos, a Zuckermandel ugyanis egy egykori kőbányában, a várszikla lábánál fekszik, amelyhez éppoly szorosan kapcsolódik, mint magához a várhoz. A „Zuckermandel – a történelem és a modern város kontrasztja” elnevezésű sétán Andrea Turanská volt a vezetőnk, aki a zord idő ellenére is végigkalauzolt bennünket a városrész történetén. Köszönet illeti az avatott, tartalmas sétavezetésért. A résztvevők hálásan fogadták a választott témákat és a sok információt, amellyel a séta során gazdagodtak.

Zuckermandel önálló településként jött létre a 16. században. A mohácsi csata után Ferdinánd király a pozsonyi várat tette meg magyarországi székhelyéül, és át is építtette. Ez sok iparost vonzott a városba, akik a vár közelében, a Dévény (Devín) és Marchegg felé vezető fontos kereskedelmi út mellett telepedtek le. Ennek a kereskedelmi útvonalnak köszönhetően fellendült a településen a sörfőzés és a vendéglátás, míg a Duna-parti fekvés a halászok és hajósok letelepedését hozta magával. Az egyre növekvő Zuckermandel nagy fellendülését az hozta magával, hogy a 18. század elején vásártartási jogot kapott. Tehetős lakosok költöztek ide, új házak és utcák épültek. Olyan nevek fűződnek ehhez a korszakhoz, mint például Franz Xaver Messerschmidt, Kempelen Farkas vagy Chaszam Szófer.

Mivel Messerschmidt háza a háború utáni városrendezés áldozatául esett, a művész és legendás „karakterfejei” sorsát ezek kicsinyített másolatainak gyűjteménye mellett idéztük fel a mai Franz Xaver Messerschmidt téren (Námestie Franza Xavera Messerschmidta). Vele ellentétben a talán leghíresebb rabbi, Chaszam Szófer emléke a mai napig él a Zuckermandelen. Ennek kapcsán a zsidó lakosság sorsáról, a második világháború borzalmairól és a mai Chaszam Szófer-emlékhely létrejöttének történetéről is szó esett.

A történelmi térképeknek köszönhetően láthattuk, merre húzódott a várba vezető, Kempelen-féle vízvezeték, hogy miként festhetett a Duna-part a folyó szabályozása előtt, és hogy hány utca és ház pusztult el végleg a háború utáni városrendezési határozatok miatt. Még az alagút építésének is érdekes a története, és nem hagyhattuk szó nélkül a mai modern tömbházak építését sem. Ezek ugyanis megbocsáthatatlan módon elzárták a vársziklára nyíló kilátást.

A séta végén eleredő eső minket már a váraljai Szentháromság-templom biztonságában talált. Thurzo plébános úr előzékenységének köszönhetően még a népszerű váraljai káplánhoz, Scherz Károlyhoz kötődő egykori plébánia helyiségeit is megtekinthettük. És mire az ő történetének végére értünk, még az eső is elállt…

Új élményekkel gazdagodva indult hát ki-ki az útjára, feldolgozni az új információkat és a hozzájuk kapcsolódó emóciókat.

Pozsonyi Kifli

Foto: Braňo Bibel

Támogatóink

Don`t copy text!