;)
Száz éve nem látott pozsonyi Rigele-szobrok
2021 07 20.
Pontosabban százegy. 1919-ben, a csehszlovák legionáriusok Pozsonyba vonulásakor több köztéri műalkotás is kárt szenvedett. Köztük volt a képen látható két honvédszobor is, Rigele Alajos alkotásai, amelyek az akkori hadtestparancsnokság főbejárata mellett álltak. Az épület ma a Gondova 2. cím alatt Komenský Egyetem Bölcsészkarának ad otthont, 1919-ben viszont Vavro Šrobár Szlovákiáért felelős teljhatalmú minisztériuma költözött bele, így ezek a szobrok eredeti helyükre már nem kerültek vissza.
A budapesti Országos Széchenyi Könyvtár nemrég eljuttatott a Pozsonyi Kifli Polgári Társuláshoz egy fotót, melynek hátlapján a következő kézzel írt szöveg olvasható: „Csehek garázdálkodása a honvéd szobrokkal”. A felirat és a képen látható szobrok alapján sikerült beazonosítani, hogy a kép a hadtestparancsnokság bejáratánál 1913-ban felállított két Rigele-honvédszobrot dokumentálta, sajnos már csak megcsonkított állapotukban.
Az 1919-ben már csak „Hiradó” néven (addig Nyugatmagyarországi Hiradó) megjelenő pozsonyi lap 1919. március 12-i számában egy cikk foglalkozik a szobrok sorsával. A szerző megállapítja, hogy tönkre vannak téve, és hozzáteszi, hogy a szobrok megcsonkítása szerinte nemcsak barbár, hanem felesleges cselekedet is volt. „Amikor Rigelének ezt a két szobrát 1913-ban a hadtestparancsnokság előtt felállították, én lekritizáltam új alkotásait. Rigele van olyan kiváló művész, aki megbírja az igazságot: ez a két szobor is kitűnő, csak egy részletben tévedett. Bajusztalan fejeket mintázott, és miután ő valószínűleg a magyar bakát akarta megmintázni, a csupasz ábrázat nem lehetett igazi kifejező.” Majd hozzáteszi, hogy szerinte a művésznek szlovák katonákról kellett mintáznia a szobrokat, „mert ezek borotválják az arcukat”. Megjegyzi azt is, hogy Rigele a honvédszobrok, vagyis silbakok későbbi miniatűr példányain már bajuszos alakokat faragott. „Az első kis szobrocskát – ilyen javított kiadásban – elküldte nekem ajándékba, és ma is legkedvesebb emlékem.” Az „Aida” álnéven publikáló szerző a következő két konzekvenciát vonja le a fentiekből: Rigele beismerte hibáját, hogy lefelejtette a magyar honvédszobrok arcáról a bajuszt, a rongáló katonák pedig szerinte szintén tévedtek, amikor a magyar jelleget akarták a szobrokról eltüntetni az orr és az arc megcsonkításával, hiszen nem is viseltek bajuszt.
A Hiradó egy hónappal később, 1919. április 27-i számában riportszerű cikket közölt, amelyben leírták, hogy műtermében meglátogatták Rigelét, és arról kérdezték, kijavíthatók-e a honvédszobrok, valamint a dóm mellett állt és szintén megcsonkított Batka-szobor. A művész elmondta, hogy a letört orrú Batka-szobrot nem lehet kijavítani úgy, hogy a javítás észrevehető ne legyen. „Ennek a szobornak anyaga ugyanis laázi márvány, egy darabból van faragva, és így csak ha az egész fejet újra faragná és illesztené a nyakba a gallér alá, volna lehetséges, hogy a javítás észrevehető ne legyen.” A két silbakkal kapcsolatban már biztatóbbat mondott: mivel ezek margitai mészkőből készültek, cement és gipsz keverékével kijavíthatók.
A beszélgetés idején viszont a város lakossága a csehszlovák légiók jelenlétét ideiglenesnek vélte. Pozsony a frissen megalakult Csehszlovákia „második” fővárosa lett, így a két honvédszobor hat év után végleg befejezte pályafutását, és sosem kerültek már vissza a helyükre, sem más közterületre.
Veres István
A szerző a Vasárnap munkatársa
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Ajánljuk
Támogatóink
Eseménynaptár
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!