;)
Szombat, tizenkilencedike, pozsonyos szemmel
2013 10 23.
Jó kis pozsonyos szombat volt ez, pörgős, napsütéses, eseménydús, telis-tele ínyenc alkalmakkal. Nyűgeinket, fenntartásainkat elfelejtve szebbnek, jobbnak tapasztaltuk ezt a várost, mint amilyennek egyébként látjuk. Talán az is közrejátszott, hogy már csütörtökön egy izgalmas kezdeményezésbe botlottunk: akkor ugyanis – a Slovenské Centrum Dizajnu, valamint pár tettrekész építész szakos egyetemista jóvoltából – sikerült a Heyduk utcát autótlanítani, vagyis egy napra az egész tér a gyalogosoké és a kerékpárosoké (no meg bringás versenyeké és egyéb ráérős foglalkozásoké) lett.
A szombat délelőtt aztán a piacozáról szólt, így első célpontom nekem is az eredeti funkcióját visszanyert régi vásárcsarnok volt. A SNP tér felé sétálva eszembe jutott egy nyári élményem, egy augusztusi csütörtök délelött, amelyet Lipcse belvárosában töltöttem – és akkor még sóvárogva, sőt, nem kis irigységgel néztem, hogy az ötszázezres német város központjában, a rokokó tőzsdeépület, a Tamás-templom és a városháza közvetlen közelében a Miletič-utca fílingjét is überelni tudó, zsibongó vásár zajlik, hangos kofaasszonyokkal (és kofaurakkal), zöldséget, gyümölcsöt, sajtokat, germán szeszeket és Csehországból importált „lázenské oblátkyt“ kínálva. Most viszont Pozsony is megmutatta, hogy van itt élet, illetve vannak itt élettel teli (élelmes), naprakész és tenni akaró emberek, úgyhogy a steril showbiz-stúdióból, most már úgy tűnik, véglegesen, valódi köztér válik. Gyógyíthatatlan flanőr gyanánt csak úgy, mindennemű vásárlási-kóstolasi szándék nélkül, fonottkosár híján is elnéztem a vásárcsarnok bazilikális belterébe. Ott aztán, az illatok, szagok, látványok, egymásba hurkolódó nyelvek és nyelvjárások heveny bűvöletében hosszú idő után ismét úgy éreztem: végre valahára nagyon rendben van ez a hely. Várjuk hát a következö alkalmat, várjuk a november tizenhatodikát!
Aztán 14 órától egy echte Kiflis felfedezőtúra következett, ezúttal nem a szűkebb értelemben vett központ volt a cél, hanem a Védcölöp út fölött húzódó lombos városrész felől indultunk egyenesen a Hegyi park irányába. Jó érzés volt látni a vezetőnk mögött kanyargó-kígyózó emberek (már-már tömegnek is nevezhető) csoportját – nyilván a szép idő, az izgalmasan megfogalmazott téma, no és a Minorma keretfesztivál nyújtotta többlethírverés is megtette a magáét. Maga a séta remekre sikeredett, olyannyira remekül, hogy a rekordszámú résztvevő közt (több mint hetven ember vállalta a háromórás kalandtúrát) a M_P_ BA polgári társulás is képviseltette magát: őnekik pedig érdekes túrákért igazán nem kell a szomszédba menniük. Egyszóval jó érzés volt pontról pontra oknyomozni, közben tudatosítva, hogy míg a legtöbb hagyományos városvezetőnek mindenféle palotahomlokzatok, templomtornyok, királyok meg királynék kellenek, addig íme, a Pozsonyi Kifli néhány kertvárosi villák közé elszórt, málladozó kőcsökevény kapcsán is képes izgalmakkal teli honismereti túrát szervezni. Úttalan utakon, árkon-bokron, néhol egymást is segítve, az egészséges fanatizmus kategóriáját kimerítve kutattuk a sokszor egészen bozótlepte határköveket, amelyek kapcsán vérprofi vezetőnk, RNDr. Milan Thurzo egy valóságos emlék-topográfiát rajzolt fel.
Aztán késő délután végre útba ejtette, kedvenc vándorintézményemet, a SPACE Gallery vitrines kiállítási bódéját is, amely most, egy nyári ligetfalusi kitérő után a Šafárik téren időzik. Nemcsak a hasáb van mozgásban, hanem maga a téma is a tranzit, az úton levés, a migráció, az ingázás, az utazó ember percepciója köré szerveződik. A pár négyzetméternyi felületen ezúttal Igor Przybylski lengyel képzőművész munkáit láthatjuk – idegen szemmel lefényképezett és eltorzított helyneveket, egy Pozsonyban ösztöndíjaskodó vendégművész illanékony benyomásait. A főfalon egy vonatszerelvény képe húzódik, amint azt egy véget nem érő graffitykollázs borítja, a szakzsargonban valami ilyesmit hívnak „full train“-nek. Az egész, Miracle (Csoda) nevet viselő minikiállítást egy kissé bizarr, sőt szürreális videó fogja tematikusan is egybe, melyben a kőhajításnyira innen húzódó Öreg híd, illetve annak funkció nélküli acélcsontváza (no meg egy azon át felénk dübörgő csehszlovák villanymozdony) is hangsúlyos szerepet játszik. A kiállítás november 3-ig látható a Šafárik téren.
cs. m.
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Ajánljuk
Támogatóink
Eseménynaptár
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!