;)
Ligetfalu a Harmadik Birodalom uralma alatt
2020 11 8.
Dévény (Devín) második világháborús éveiről szóló cikkünk után a mai Pozsony egy további olyan városrészét vesszük szemügyre, amelyet 1938-ban a Német Birodalomhoz csatoltak.
Ami a MAGYAROK számára Ligetfalu, később Pozsonyligetfalu volt, azt a SZLOVÁKOK Petržalka, a NÉMETEK Engerau vagy Audorf , a HORVÁTOK Nijebrod néven ismerték. A Duna jobb partján fekvő községet 1946-ban Pozsonyhoz csatolták, 1972-ben pedig megkezdődött területének átrendezése, hogy az ország legnépesebb lakótelepét építsék a helyére.
Ligetfalu, avagy Engerau modern szlovák neve, „Petržalka” első írásos említése 1919-ből származik. Az 1910-es népszámlálás alapján a németek aránya 67,76%, a magyaroké 16,80%, a szlovákoké 10,79% volt a településen. Maga a község azonban nem terjedt ki a mai pozsonyi városrész teljes területére, abba ugyanis a következő három további település egyes részei is beletartoznak – Köpcsény (Kopčany), Főrév (Prievoz), amelynek része volt a mai Zabos (Ovsište), valamint a dunai rakpart, amely Pozsony városhoz tartozott.
Korabeli képeslap az 1938–1945-ös időszakból a kertekkel, gyümölcsösökkel teli Ligetfalu (Engerau an der Donau) látképével, a háttérben Pozsony városával (forrás: a szerző magángyűjteménye)
Dús növényzete miatt Ligetfalut „Pozsony tüdejének” is nevezték. Elég, ha a kusza Duna-ágakkal átszőtt területre, a környék ártéri erdeire, a község területének jelentős részét borító gyümölcsösökre, valamint Közép-Európa egyik legrégebbi parkjára, a ma Janko Kráľ nevét viselő Ligeti díszkertre (Aupark, avagy Tyršove sady) gondolunk. Ezek adták e festői terület miliőjét, amely nem tartozott ugyan Pozsonyhoz, de a város lakóinak kedvelt kirándulóhelye volt, miként a korabeli sajtó is írja:
„A pozsonyiak sokat jártak át a Duna jobb partjára a Ligeti díszkertbe, a sportpályákra, a Lido strandra és a már említett városi erdőkbe. A Duna-parton a magyar evezősklub csónakháza mellett az elmúlt években a szlovák és a német evezősök klubházai is megjelentek. Gyárak is találhatók a folyó partján, jelesül a zománcozott és fémedényeket készítő Sfinx, a Matador gumiabroncs- és gumitermékgyár, egy fémcsőgyár, egy csónakkészítő műhely, egy nagy gőzfűrésztelep stb…”
Németországhoz csatolás
Az Anschluss, azaz Ausztria 1938. márciusi bekebelezése után vérszemet kapó Német Birodalom bejelentette a Csehszlovákia német többségű területei iránti igényét. Szlovákiában ez Dévényen kívül a Duna jobb partján lévő pozsonyi hídfőt is érintette, amelyet a müncheni egyezmény a megszállandó területek V. övezetébe sorolt. Ligetfalu és környéke elcsatolására alapot szolgáltatott a már említett 1910-es népszámlálás is, amely szerint 67,76% volt a német lakosság aránya a településen. Ez az adat azonban ekkor már régen nem felelt meg a valóságnak, hiszen Csehszlovákia megalakulása után nagy számban költöztek ide szlovákok és csehek, jellemzően kishivatalnokok, iparosok és munkások, akik házat építettek az olcsó telkeken. Valójában a településen 1921-ben 47,7%, 1930-ban pedig már csupán 22,4% volt a német lakosság aránya. A Német Birodalom számára azonban fontos volt a Magyarországtól, majd a terjeszkedő Németországtól tartó Csehszlovákia által Ligetfalu körül kiépített bunkerhálózat, valamint az éppen Pozsonnyal szemben fekvő stratégiai terület a Duna mellett.
Ligetfalu elcsatolásának bejelentése után aki tehette, elhagyta a községet. A visszaemlékezők „bútorokkal, edényekkel, ágyneművel, gyerekekkel megrakott szekerek véget nem érő, szomorú soráról” beszélnek. Akinek rokonai vagy közeli barátai voltak a városban, gyorsan hozzájuk költözött. Egy munkáscsapat még a parkban felállított Tyrš-szobrot is leszerelte, hogy sértetlenül Pozsonyba szállítsák. A katonai felszerelést és a gyárak gépeit is elvitték, hogy minél kevesebb jusson a németek kezére.
A Wehrmacht egységei 1938. október 10-én délelőtt jelentek meg Ligetfalu területén, ahol a Csehszlovák Hadsereg tisztjei formálisan átadták nekik a területet. A határt a Duna-híd közepén húzták meg, melynek két oldalán útlevél-ellenőrzést vezettek be. Ligetfalu, azaz „Engerau an der Donau” a Harmadik Birodalom Reichsgau Niederdonau kerületének része lett. Bár a német sajtó arról is cikkezett, hogy Engerau új neve Freidorf (Szabadfalu) lesz, névváltoztatásra nem került sor. Ráadásul Engerau nem is volt „falu” – a korabeli dokumentumokban városként (Stadt) szerepel.
Újságkivágás a német sajtóból, amelyen a német lakosság lelkesen üdvözli Engerauban a Wehrmacht egységeit. A háttérben Pozsony látható (forrás: a szerző archívuma)
Míg Ligetfalu német lakossága örült, a hídfőjétől megfosztott Pozsonyban szomorú volt a hangulat. Elena Kamenická költőnő (1917–1953) így írt glosszájában:
„Petržalka… Engerau… Ugyanaz, mint volt, és mégis óriásit változott. A híd túloldalán most is ott áll a cukorkaárus bódéja. Csakhogy már horogkeresztek és német feliratok díszítik. Ott vannak régi jó sportpályák is. Csakhogy üresek, pedig vasárnap van. Csupán ennyit változtak. Maga a város most is a régi. Csak éppen sok ház áll üresen, és a szlovák feliratok egymás után tűnnek el a rájuk mázolt mészréteg alatt. Még állnak a táblák: Autobus Bratislava… De a házakon piros zászlók lengenek, középen horogkereszttel, az emberek „Heil Hitler”-rel köszönnek, az autók jobboldalt közlekednek. Csupán ennyi változott.”
Polgári iskola az engeraui Hitler utcán, amely a háború előtt Masaryk, utána pedig Sztálin nevét viselte. A még meglévő épület ma egy magángimnáziumnak ad otthont a jelenlegi Dunaháti úton (Zadunajská cesta) (forrás: a szerző gyűjteménye
Élet Engerauban
Ligetfalu és környéke elcsatolása a német propagandát sem hagyta hidegen. Adolf Hitler 1938. október 25-i engeraui látogatásának köszönhetően a határvárosra az egész Birodalomban felfigyeltek. A Führer és kísérete előbb megtekintette az egykori csehszlovák bunkereket, majd a Duna-parti Au Café étteremhez vonultak. Itt készültek azok az ismert fényképek, amelyeken Hitler a Duna túlpartján fekvő Pozsonyra tekint.
Újságkivágás a Völkischer Beobachter című lapból Hitler Engerauban és környékén tett 1938. október 25-i látogatásán készült fotókkal (forrás: a szerző archívuma)
Pozsonyban az a hír terjedt, hogy a Führer a városba is ellátogat, erre azonban nem került sor. Hitler végül megtekintette a szegények otthonait, majd elutazott Bécsbe. A birodalmi propaganda az Elízium névre keresztelt nyomornegyed képeivel mutatta be, hogy Csehszlovákia mennyire magára hagyta polgárait. A sajtó érzékletesen írt az általa „Hungerkolonie von Engerau”, azaz ligetfalui éhezőkolónia névvel illetett szegénynegyed rongyos lakóiról, akiknek „hosszú évek éhezése sugárzott a szemükből”.
Valójában azonban a Német Birodalomhoz csatolt Ligetfaluban új törvények és rendelkezések léptek életbe, amelyek a nem német nemzetiségű lakosságot sújtották. A szlovák, cseh és magyar iskolák és egyesületek megszűntek, csak a németek folytathatták működésüket. Az engeraui német ifjakat behívták a Wehrmachtba, és a fiataloknak kötelező mezőgazdasági munkákon kellett részt venniük.
A település vállalatainak háborús termékek gyártására kellett átállniuk.
A szlovák Pozsony látképe a német Engerauból, a Duna túlsó partjáról (forrás: a szerző magángyűjteménye)
Ligetfalu elszigeteltségbe került, megszűnt a természetes kapcsolata Pozsonnyal. A gazdálkodók nem tudták eladni árujukat a Duna túlpartján, kénytelenek voltak annak egy részét alacsony felvásárlási áron átadni az államnak. A lakosság mindennapjaira a Gestapo felügyelt. A régi ligetfalusi lakos Jaroslav Gustafik így emlékezik erre a sötét időszakra: „Foci, ringlispíl, mozi, fürdés, biciklizés – egyéb lehetőségünk nem volt.”
A Wehrmachtba egyre fiatalabb korosztályoknak kellett berukkolniuk, végül már 17 éves fiúkat is elvittek a frontra. Engerauban hiány támadt férfiakból, Kelet-Európából odaszállított nőknek kellett munkába állniuk a gyárakban.
Az engeraui koncentrációs tábor
Ligetfalu háborús éveinek sötét fejezetét jelenti a területén létesített koncentrációs tábor, amely eredetileg magyar zsidók számára létrehozott erődítő kényszermunkatábor volt az előrenyomuló Vörös Hadsereg tankjai ellen. Az 1944 végén kiépített lágerbe mintegy 1700 férfit hurcoltak Magyarország területéről, akiket hat kisebb táborba osztottak a mai ligetfalui lakótelep területén. A munkatáborból a mindennapi terror, kínzások és rossz körülmények miatt hamar haláltábor vált. A láger körülményei olyanok voltak, hogy sok fogoly nem élte túl a telet. A dráma 1945 húsvétján, nem sokkal Pozsony és Ligetfalu felszabadulása előtt ért csúcspontjára. Az ittas őrök megölték az idős és a beteg foglyokat, valamint azokat is, akik nem bírták volna a menetelést. A megmaradt foglyokat a vasútállomás közelébe terelték, hogy elindítsák a menetet Bad Deutsch Altenburg felé, útközben azonban a foglyok egy részét agyonlőtték.
Ligetfalu felszabadulása után körülbelül 460 holttestet találtak tömegsírokban a település temetőjében.
Az 1945 áprilisában Ligetfalu temetőjének északnyugati fala melletti öt tömegsírból előkerült holttestek. A náci bestialitás mintegy 460 áldozatát találták meg (forrás: a szerző archívuma)
1945 és 1954 között Ausztriában hat ún. engeraui per zajlott a ligetfalui koncentrációs tábor őrei által elkövetett gyilkosságok ügyében. A vádlottak közül kilencet HALÁLRA ítéltek.
Felszabadulás
Jaroslav Gustafik visszaemlékezései szerint 1945 februárjában észlelték a keleti front közeledésének első jeleit. Szovjet repülőgépek jelentek meg a település felett, és ligetfalui célpontokat bombáztak. A légitámadások intenzitása egyre fokozódott, találatot kapott többek között a német vámállomás is az Öreg híd ligetfalui oldalán. A gyárakban sietve megkezdték a gépek leszerelését, és gyors ütemben elszállították őket. 1945 márciusában a hivatalok elrendelték Ligetfalu evakuálását. A gyárakban leállt a termelés, az emberek elrejtőztek.
A visszavonuló németek parancsnoksága 1945. április 2-ról 3-ra virradó éjszaka parancsot adott az egyetlen pozsonyi Duna-híd megsemmisítésére. A laktanyákat, raktárakat és állomásépületeket felgyújtották. Az első szovjet járőrök 1945. április 4-én értek Engerauba. A front átvonult a településen, súlyos harcok folytak a környéken…
Ligetfalu 1945. április 5-én szabadult fel végérvényesen a náci uralom alól.
A Vörös Hadsereg nagyon gyorsan épített két ideiglenes pontonhidat a Dunán. A felszabadított Ligetfalu visszatért Pozsonyhoz.
Peter Janoviček
Fordította: Böszörményi Péter
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!