Újabb, eddig ismeretlen felvételek kerültek fel a netre a régi Pozsonyról

Történelem
2021 05 6.

A lokálpatrióta Prešpurčina nezgegla Facebook-oldalon Roman Hergovits közkinccsé tette azokat a digitalizált felvételeket, amelyeken a városrombolás előtti Pozsony látható.

Kapucinus utca 1974-ben. Ma itt található a Legfelső Bíróság épülete.

Roman Hergovits (1966) régi pozsonyi családból származik. Szülőházuk a mai szlovák parlament helyén (az egykori Vinohradská utcában) állt. Elmondása szerint a felvételeket nagybátyja, Johann Burgyel (1910–1991) készítette.

Az értékes gyűjteményt Hergovits édesapja mentette meg – hazahozta Ausztriából.

„Mai szemmel nézve fényképész, kora dokumentaristája és költő volt. Ő biztosan nem így tekintett önmagára, de egész élete erről tanúskodik, még ha ez talán nem is volt tudatos. Emlékszem, ahogy „onkel Jancsi” felállt a konyhában, és az aktuális történésekre szellemesen reflektáló verseket szavalt a családnak. Bár nem értettem mindent – hiszen németül írt, és kiskoromban még szlovákul sem tudtam igazán –, ezek mégis mindig jó hangulatú események voltak sok-sok kitörő nevetéssel, tapssal. A kéziratok sajnos mind elvesztek, ahogyan számos negatív és filmszalag is. És azok is kevesen vannak, akik még emlékeznek Jancsi bácsira.

Egy csoda folytán mégis kezembe kerültek az 1963 és 1981 közötti pozsonyi történéseket bemutató diapozitívjai. Bár dokumentarista munkásságának csak töredéke maradt fenn, ez a szerény mennyiségű hagyaték is magáért beszél. Fotográfusként minden utcát, táblát, kaput, homlokzatot fontosnak tartott, legyen szó történelmi épületről vagy csupán az összeomlás ellen gerendákkal megerősített házról. Lefényképezte az összes kisebb-nagyobb szobrot, a templomokat, a műemlékeket, a düledező épületeket és romokat, a múzeumokat, az udvarokat – mindent, amin megakadt a szeme.

Apámtól tudom, hogy mindig kiválasztotta a város egy részét, és azt végigfotózta. Vannak ilyen felvételeink a Vaskútról (Železná studnička), a štrkoveci, károlyfalui (Karlova Ves) és ligetfalui (Petržalka) lakótelepről. Mutassuk be Johann Burgyel személyén keresztül a többnemzetiségű Pozsony hányatott sorsát, főként a háború utáni időszakot.

A hajósegyletek épületei, háttérben Ligetfalu (Petržalka) 1968-ban.

Burgyel 1910-ben született törvénytelen gyermekként. Ezért döntött úgy az édesanyja, hogy Bécsben fog szülni, ami később, a hatvanas években jó alapnak bizonyult az évenkénti vízumszerzéshez, tehát ahhoz, hogy Pozsonyba látogathasson. Burgyel 1928-ban könyvkötői bizonyítványt szerzett.

Jancsi bácsit a háború után a kárpáti németek többségéhez hasonlóan kitelepítették Ausztriába. Valószínűleg életének egyik legnehezebb időszakát tölthette a Bécs melletti táborban; egészen a hatvanas évekig alig találni adatot a sorsáról. Itt már ismerte nagymamám testvérét, Fela nénit, akinek családunk jó részével együtt szintén el kellett hagynia Pozsonyt. Jancsi bácsi ezután élete végéig hivatalnokként dolgozott Ausztriában, ahol – Linz és Bischofshofen után – Bad Hallban telepedett le Fela nénivel. Kétszer nősült, első házassága felesége halálával ért véget.

Kedélyes emberként emlékszem rá, akit mindenki szeretett. A gyerekek visongtak az ugratásai miatt, de nem tágítottak mellőle. Neki köszönhető, hogy rengeteg családi fotónk van. Minden egyes keretezett diapozitívján gondosan feltüntette a felvétel készítésének idejét, nemegyszer napi pontossággal, a szituáció és a cím leírásával” – mondta el a Pozsonyi Kiflinek a gyűjtemény tulajdonosa.

A Klarissza (Klariská) utca 1968-ban.

A Széplak utca (Obchodná) 1963-ban.

A Szárazvám (Suché Mýto) és az Astorka épülete 1968-ban

A neológ zsinagóga, háttérben a városi sörfőzdével 1968-ban.

Kilátás a várból Ligetfalura 1968-ban.

A Főállomás épülete 1968-ban

A „régi rádió” épülete 1968-ban.

Tereprendezés a Szlovák Rádió épülete körül 1977-ben.

A „Mierko”, a Hodža tér 1975 körül

A Fajka étterem 1975-ben.

Az egykori Hotel Dax (később Hotel Kriváň) épülete az egykori Stefánia úton (ma: Štefánikova) 1969-ben.

A Grasalkovich-palota a Klement Gottwaldról elnevezett úttörőpalotaként 1968-ban

Rendőrségi forgalomirányító-torony az Öreg hídnál 1974-ben

Ifj. Papp Sándor

Támogatóink

Don`t copy text!