Tauscher-Geduly Hermina: a hegymászás csaknem elfeledett pozsonyi úttörője

Tauscher-Geduly Hermina (forrás: Wikimedia Commons)

A martonházi harcos A Hermina név jelentése harcos nő. Történetünk hőse 1843-ban, háromkirályok ünnepén született Martonházán (szlovákul Ochtiná, németül Achten), Geduly Hermina néven, jelentős német ajkú protestáns család sarjaként. Édesapja, dr. Geduly Lajos (1815–1890) teológus, protestáns lelkész 1865-től Pozsony képviselője volt a magyar országgyűlésben. Feleségével, a besztercebányai Svehla Annával hét gyermekük született. Az apa hivatásából adódóan a család többször is új helyre költözött. Egy besztercebányai időszak után végül Pozsonyban telepedtek le, ahol Geduly Lajos 1858-ban lelkész, majd később a dunáninneni evangélikus egyházkerület szuperintendense (püspöke) lett. Hermina megismerkedett távoli rokonával, a protestáns Tauscher Béla orvossal (1839–1919), és 1863. április 15-én összeházasodtak. Geduly Lajos adta össze őket. A házaspár Béla szülővárosában, a Fejér vármegyei Ercsiben kezdte meg közös életét, de körülbelül másfél év után Pozsonyba költöztek. 1868-ban lányuk született, aki az Amália nevet kapta, de Kiss László kutatásai szerint még gyermekkorában meghalt „agygyulladás” következtében. A sors iróniája, hogy Hermina férje neves orvos, Pozsony város főorvosa, egyebek között Habsburg Frigyes főherceg (1856–1936), Ferenc József császár unokatervére családjának orvosa is volt.

A pozsonyi Štefánik utca 4. szám alatt ma is álló Tauscher-villa jelentős neobarokk épület. 1891-ben építtette Tauscher doktor, akinek a rendelője is itt volt. A villát 1963-ban műemlékké nyilvánították. A négyszögletes alaprajzú, háromtraktusos épület két alapszint feletti szinttel, tetőtérrel és alagsorral rendelkezik. Tervei Kittler és Gratzl műhelyében készültek (forrás: Pozsonyi Kifli Pt.)

Dr. Tauscher Béla azonban nemcsak elismert orvos, a királyi tanácsos cím birtokosa volt, hanem tiszti főorvos és a modern gyógymódok úttörője is. Ő finanszírozta a diftéria elleni drága vakcina első adagjainak megvásárlását Németországból, amelyet dr. Hauer Ernő 1894-ben alkalmazott Pozsonyban. Hermina és Béla végül gyermektelen pár maradt, de ezt házasságuk boldogsága nem sínylette meg. Összekapcsolta őket a betegek és a szegények iránti együttérzés, na meg a hegyek szenvedélyes szeretete.

Mont Blanc (forrás: www.akon.onb.ac.at)

Hegyekig emelő szerelem A kérdésre, hogy miként vált kora egyik legjelentősebb női hegymászójává, azt válaszolta, hogy a férje mellett akart lenni, ha az veszélybe kerülne. Vagyis voltaképpen a szerelem vezette el az alpinizmushoz, de fokozatosan kialakult benne a hegyek és a hegymászás iránti szenvedély. Hermina derűs természetű, spontán, rugalmas nő volt. A magashegyi túrákon gyakran énekelt, és jól viselte a nehéz körülményeket. Alpinista pályafutása az 1870-es években kezdődött, amikor még gyerekcipőben járt a női hegymászás. A Tátrát is bejárta, de abban az időben az Alpokban elért eredményei voltak igazán figyelemre méltóak.

A Tauscher házaspár portréja korabeli hegymászóruhában (forrás: Mitteilungen des Deutschen Alpen Vereins)

A Mont Blanc csúcsán A Mont Blanc mindig is vonzotta a hegymászókat. A francia–olasz határon álló, 4805,59 méterrel a tengerszint fölé nyúló hegyről egy egész tömböt neveztek el a Nyugati-Alpokban. Maga a Mont Blanc a Kaukázuson kívüli Európa legmagasabb hegye, és a tizenegyedik legmagasabb a világon. Először Michel-Gabriel Paccard orvos és Jacques Balmat hegyi vezető mászta meg, 1786-ban. A Mont Blanc-t meghódító első nő egy szegény szolgáló, Marie Paradis volt, aki ugyancsak Jacques Balmat kíséretében jutott fel a csúcsra.

A Mont Blanc-ra tartó hegymászók egy régi képeslapon (forrás: www. akon.onb.ac.at)

Tauscher-Geduly Hermina 1881. augusztus 4-én, első magyar női hegymászóként ért fel a Mont Blanc tetejére, férje és négy hegyi vezető kíséretében. Az olasz útvonalat választották. Hermina volt az első nő, aki dél felől feljutott a Mont Blanc-ra. Később egy cikkben a következőképpen írta le a csúcs meghódításához kapcsolódó érzéseit: „... a Mont-Blanc csúcsa! Egész lelkemet elöntötte a megindultság és a tisztelet érzése… Teljesültek óhajaim, a hegyek királyának csúcsán állottam meghatva, boldogan. E roppant hegytömeg látványa minden képzelem és leírás határait meghaladja…”

Forrás: www. akon.onb.ac.at

Egyéb hegymászósikerek Tauscher-Geduly Hermina több mint 140 magashegyi túrát tett az Alpokban. 1880 és 1900 között gyakran kísérte őt és férjét Anton Furrer hegyi vezető. Az első nők közé tartozott az olyan csúcsok meghódításában, mint a Dent Blanche, a Finsteraarhorn vagy a Piz Bernina, és ő volt az első nő, aki a Hochjochon keresztül megmászta az Ortlert, valamint a Pala di San Martinót. 1879-ben ugyancsak első nőként jutott fel a Königsspitze (Gran Zebrù) tetejére Olaszországban. Ugyanebben az évben az első nők egyikeként tagja lett a Svájci Alpinista Klub Rätia szekciójának, ami ebben az időben kisebb szenzáció volt, nők ugyanis hivatalosan csupán 1979-től léphettek be a klubba. 1881-ben az Osztrák Alpesi Klub is tagjai közé fogadta. 1892. augusztus 8-án a Tauscher-Geduly házaspár elsőként kelt át a Maisas-gleccser felől a Vernela-hágón, és Hermina első nőként jutott fel a hegy csúcsára.

Forrás: www. akon.onb.ac.at

Írói tevékenység Hermina írói vénával is rendelkezett. A hegyekben szerzett élményeit az alpinisták olyan, neves lapjaiban publikálta, mint az Österreichische Alpenzeitung, a Zeitschrift des Deutschen und Oesterreichischen Alpenvereins és a Földrajzi Közlemények. Cikkeit a természet pontos megfigyelése és a hegyvidék költői leírása jellemezte. Online folyóirat-adatbázisokban a mai napig olvashatók írásai.

Hermina cikke az Ortler megmászásáról, amely 1885-ben jelent meg a „Zeitschrift des deutschen und österreichischen Alpenvereins” folyóiratban (forrás: www.anno.onb.ac.at)

„A szegények angyala” Hermina a hegymászás és az írás mellett komoly karitatív tevékenységet végzett Pozsonyban. Több jótékonysági szervezetet is vezetett, és aktívan részt vett a Magyar Vöröskereszt megalapításában. Elnöke volt a pozsonyi Jótékony Nőegyesületnek, alelnöke a Vöröskereszt-egyesület pozsonyi városi bizottságának és elnöke az Evangélikus Nőegyesületnek. Karitatív munkáját Erzsébet királynő díszoklevelével és az Erzsébet-rend II. fokozatával ismerték el. A pozsonyi társasági életnek is ismert alakja volt, a korabeli sajtó több száz cikkben említi a nevét. Öröksége Férje, Béla 1919-es halála után Hermina visszavonult a közélettől, és fokozatosan minden tiszteletbeli tisztségéről lemondott. Rövid betegség után, 1923. november 23-án, életének 81. évében hunyt el a Vöröskereszt egyik pozsonyi szegényházában, melynek létrehozásában maga is részt vett. Férjével együtt a Kecske-kapui evangélikus temetőben nyugszik.

A Tauscher házaspár sírja a Kecske-kapui evangélikus temetőben. Hermina húga, Eugénia is mellettük nyugszik (fotó: a szerző)

Tauscher-Geduly Hermina városunk kiemelkedő női alakja volt. Neve, amely a világban a bátorság és az akadályok leküzdésének szimbóluma lett, Pozsonyban méltatlanul merült feledésbe. Egy olyan korban, amikor az elvárások szerint a nőnek a férje árnyékában kellett maradnia, ő hegycsúcsokon kockáztatta életét, elismert cikkszerzővé és filantróppá vált. Élete az emancipáció, a bátorság és a hegyek szeretetének története, amely túllépett korának társadalmi konvencióin.

Ex libris Geduly Eugénia számára Pozsony látképével, Emil Orlík cseh festőművész és grafikus alkotása (forrás: www.collections.imm.hu)

Köszönet illeti a Németországban élő dr. Jürgen Gerlachot, a Tauscher család leszármazottját a cikk elkészítéséhez szolgáltatott értékes információkért. Peter Janoviček Fordította: Böszörményi Péter