;)
Fadrusz János mellszobra több mint 30 évig állt a rakparton
2018 10 23.
A 19. és a 20. század fordulóján Pozsony is az emléktábla- és emlékműállítás bűvöletében élt. A város ily módon tisztelgett a történelmében jelentős szerepet játszó személyiségek és események emléke előtt. Egymás után jelent meg Petőfi Sándor (1900) és Rázga Pál (1906) emléktáblája az Apácapályán (Panenská), Erzsébet (Sissi) királyné emléktáblája a Káptalan (Kapitulská) utcában (1904), a pozsonyi békéé a Prímási palota kapualjában (1905) és a Justi Henrik-emlékmű a Hegyi Parkban (1908). Pozsony 1911-ben két nagyság, Petőfi és Liszt Ferenc előtt is emlékművel tisztelgett.
Alig értek véget a nagyszabású ünnepségek, máris új kihívás előtt állt a város: méltó emlékművet állítani az 1903-ban elhunyt szülöttjének, a monumentális Mária Terézia-szoborcsoport alkotójának, Fadrusz Jánosnak. A megoldásról az ugyancsak pozsonyi születésű szobrász, a mindössze 26 éves Pfliegler János gondoskodott. Pozsony dicséretes szokás szerint minden tőle telhető támogatást megadott felfedezett művészi tehetségeinek. Pfliegler ily módon a Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület ösztöndíjával tanulhatott a budapesti képzőművészeti főiskolán, méghozzá nem mástól, mint Fadrusz egykori segédjétől, a Petőfi-emlékmű alkotójától, az ugyancsak pozsonyi születésű Radnai Bélától. Pfliegler az ő hatására készítette el a fiatal Fadruszt ábrázoló gipsz mellszobrát, amelyet – hálából a támogatásért – 1911 őszén a városnak adományozott.
A büsztöt a polgármester dolgozószobájának előterében állították ki a Prímási palotában, ahol az érdeklődők megszemlélhették, amíg a városi tanács a további „hasznosításáról” tanakodott. 1912 elején megszületett a döntés: a tanács úgy határozott, hogy Fadrusz János teljes értékű, kültéri emlékművet érdemel, és 2000 koronát különített el erre a célra. Az emlékmű elhelyezéséről folyó vitában az a vélemény kerekedett felül, hogy a legmegfelelőbb hely a rakparti park nyugati csücske lesz, ahonnan Fadrusz saját értékes alkotására, a Mária Terézia-emlékműre „láthat”.
A városháza egy éven belül 600 koronáért kiöntette a bronz mellszobrot, 370 koronáért talapzatot készíttetett, az emlékmű hátteréül fenyőket ültettetett a parkba, és Pflieglernek is jutott 400 korona alkotói tiszteletdíj. 1912. december 3-án megkezdődtek a földmunkák, és 13 nappal később már állt is a talapzat, amelyen teljes pompájában tündökölhetett az addig „elrejtett” alkotás… Bár este volt már, a rakpart pillanatok alatt megtelt a művet áhítattal csodáló tömeggel. Így, minden sallang és ceremónia nélkül kapott Pozsony új emlékművet, bár másnap már babérkoszorú díszítette azt, nemzeti színű szalagján a következő felirattal: „Pozsony szabad királyi város – nevezetes szülöttének A nevezetes szülött mellszobra több mint 30 évig állt a rakparton”.. Végignézte „gyermeke”, a Mária Terézia-emlékmű elpusztítását, majd néhány év múlva már Milan Rastislav Štefánik szobrát „láthatta” annak helyén. A második világháború után eltávolították.
Szerencsére elkerülte számos más emlékmű csúfos sorsát, hiszen megmaradt, és 1959 óta a Pozsonyi Városi Galéria raktárában pihen. Vajon visszajuthat-e az eredeti helyére?
Ján Vyhnánek
Fordította: Böszörményi Péter
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Ajánljuk
Támogatóink
Eseménynaptár
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!