Liszt Ferenc egy elfeledett látogatásáról és egy elfeledett vaskereskedésről

Liszt Ferenc (1811 - 1886). Pozsonyi Városi Galéria

A szakirodalomban eddig egyetértés uralkodott arról, hogy Liszt Ferenc 16 igazolt pozsonyi látogatásáról tudunk, amelyek 1820-ban, 1822-ben, 1839-ben, 1840-ben, az 1850-es években, 1872-ben, 1873-ban (kétszer), 1874-ben, 1881-ben, 1882-ben, 1883-ban, 1884-ben (háromszor) és 1885-ben történtek.

Azonban néhány évvel ezelőtt, a korabeli sajtót kutatva, a Pannonia című lapban találtam egy bejegyzést Liszt egy további, 17. pozsonyi látogatásáról, amelyre 1846. április 28–29-én került sor. Eleinte úgy tűnt, jómagam bukkantam rá elsőként ennek a látogatásnak a tényére, amit furcsállottam, hiszen ez nem igényelt komplex kutatómunkát, csupán a korabeli újságok figyelmes végigolvasását. Később azonban megtaláltam Hrabussay Zoltán zenetörténész Franz Liszt a Bratislava (Liszt Ferenc és Pozsony) című 1961-es tanulmányát a Slovenská hudba (Szlovák zene) című folyóiratban, aki már írt erről a látogatásról: „1846-ban, egy sor teltházas bécsi koncert után Liszt hajóra száll Budapest felé. Természetesen szóba sem jöhet, hogy ne álljon meg szeretett Pozsonyában. Április 28-i érkezésekor az Egyházzenei Egylet küldöttsége várja a kikötőben. Esterházy Kázmér házában száll meg, amely előtt este az egylet tagjai szerenádot adnak neki, amit Liszt hálásan megköszön.” Az azonban továbbra is rejtély, hogy Hrabussay felfedezésére miért nem reflektálnak a későbbi kutatások. Mintha Liszt 1846-os pozsonyi látogatása feledésbe merült volna. Még a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma által a művész születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett kiállításra kiadott Franz Liszt a Bratislava (Liszt Ferenc és Pozsony, 2012) című katalógus sem említi.

Cikk a Pannonia újságban, 1846. április 30.

A német nyelven megjelenő pozsonyi Pannonia című lap 1846. április 30-i száma azonban fehéren-feketén beszámol róla: „Hazánkfia, Franz Liszt kedden Bécsből gőzhajóval városunkba érkezett, másnap pedig Pestre utazott. Lisztet a kikötőben a helyi Egyházzenei Egylet küldöttsége szívélyesen fogadta, s Megerle (színházi – JV megj.) igazgató úr és az említett egylet néhány tagja javaslatára az esti színielőadás után csodás szerenádot adtak neki. Liszt gróf Esterházy Kázmér otthonában tartózkodott, a szerenádot is az ő háza előtt adták elő. Amint az első előjáték véget ért, a nagy virtuóz lement, és köszönetet mondott, miközben »éljen« kiáltásokkal ünnepelték.” A Pannonia egy röviddel ez után megesett mosolyogtató történetet is megemlít: „Liszt egy másik szerenádot is kapott, amely a maga módján éppoly eredeti volt, és kétségkívül legalább annyira tetszett neki.” Ezt egy cigányzenekar adta elő, amely azokban a napokban Pozsony utcáin járt: „A cigányok már alig bírták szusszal, a trombitások hanggal, de szólt a »Fóti dal« (Vörösmarty Mihály költeménye, amelyet Thern Károly zenésített meg – JV megj.). Megálltak gróf Esterházy Kázmér háza előtt, és meglepetésünkre a cigány nemesek egyike, sok egyéb mellett, szó szerint ezt a köszöntést mondta: »a' zongora mester Liszt Ferencz, hazánkfia, éljen, éljen, éljen!« Így hát Lisztet zongoramesternek titulálták, méghozzá joggal, hiszen valóban a zongora mestere. Ez az egyszerű nemesember tömören, de igazat szólt.”

Érdekesnek találtam, hogy Liszt Esterházy Kázmér grófnál (*1805. november 15., Pozsony, †1870. május 13., Aigen, ma Salzburg része) szállt meg. Ez szokatlannak mondható, mivel pozsonyi látogatásai során rendesen a Zöldfa (ma Carlton) Szállót választotta. Kettejük kapcsolatát az Egyházzenei Egyletben való tagság is szorosabbra fűzte. Esterházy Kázmér 1833-as megalapítása óta védnöke, Liszt Ferenc pedig 1839 márciusától tiszteletbeli tagja volt az egyletnek (ezért fogadta 1846-ban az Egyházzenei Egylet küldöttsége). Liszt kiválóan érezhette magát a grófnál, mivel már 1840. januári, körülbelül kéthetes pozsonyi látogatása során is nála szállt meg. Ekkor január 21-én este hétkor a Vármegyeházán lépett fel, január 26-án délben pedig a Városi Színházban, az Egyházzenei Egylet javára adott koncertet (727 arany bevétel), illetve 22-én este is volt egy magánkoncertje Esterházy Kázmér gróf otthonában. Az Allgemeine Theaterzeitung című bécsi lap beszámolója szerint erre nagyszámú előkelő közönség gyűlt egybe, élükön Habsburg-Lotaringiai Hermina főhercegnővel, és a jelenlévő hölgyek Lisztnek „csodálatuk és tiszteletük örök jeléül” egy aranykelyhet adtak át, amely jelenleg Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításán tekinthető meg. A feliraton a következő vésett ajánlás olvasható: „a hon hires művésszének a hazának ezen hölgyei”, amit a nemesi adományozók vezetékneve követ, köztük Andrássy, Batthyány, Szapáry és Zichy grófnőé. Nem szerepel köztük Esterházy grófnő neve, mivel Kázmér első felesége, Leopoldina 1838. március 12-én elhunyt, második feleségével, Mária Henrikával pedig 1842. július 19-én kötött házasságot, így Liszt 1840-es látogatásakor özvegy volt. Liszt és Esterházy baráti kapcsolata 1846-ban, Liszt újabb pozsonyi látogatásakor, illetve még inkább 1847-ben érte el a csúcspontját, amikor Liszt neki ajánlotta frissen komponált 4. magyar rapszódiáját. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után Esterházy Kázmérnak el kellett menekülnie, és soha többé nem tért vissza szülővárosába, Pozsonyba.

Aranykupa – ajándék Lisztnek. Magyar Nemzeti Múzeum

Honismereti vezetőként természetesen szerettem volna utánajárni, hogy Esterházy Kázmér melyik házban lakott és látta vendégül Liszt Ferencet. Nehézséget jelentett, hogy az Esterházy család különböző ágai a város számos épületében laktak, és mivel Kázmér 1849 után elköltözött, lakóhelyét még a Pozsonyi Városi Levéltárban található 1856-os népszámlálási dokumentumok alapján sem lehetett kideríteni. Nem adott okot az optimizmusra a neves pozsonyi történész, Štefan Holčík következtetése sem a már említett Franz Liszt a Bratislava című katalógusban: „Szinte lehetetlen kinyomozni, hol lakhatott Esterházy Kázmér gróf 1840 januárjában.” Bár felesége, Leopoldina haláláról a halotti anyakönyvben és a Pressburger Zeitungban is találtam információt, a halála helyét azonban nem tüntették fel.

Cikk a Pressburger Zeitung újságban Barbara Esterházy halála kapcsán.

A címet a házassági anyakönyvi kivonatok sem tartalmazták, sem a Leopoldinával (1833. augusztus 28.), sem a Mária Henrikával (1842. július 19.) kötött házassága esetében. A zsákutcából a Pressburger Zeitungban megjelent hírek vezettek ki, amelyek Esterházy Borbála (1842. február 6.) és Esterházy Jozefina (1843. december 5.), Kázmér gróf nagyanyja és édesanyja haláláról számoltak be. Mindkét grófnő a 651. szám alatt lakott, amely a mai Szlovák nemzeti felkelés tere és Štúr utca sarkán állt (ma Štúr utca 1.). Arra vonatkozóan, hogy ez valóban a gróf lakóhelye volt, egy 1849-es boreladási hirdetés szolgált végleges megerősítéssel. Az érdeklődők „Esterházy Kázmér gróf Zöldpiacz 651. szám alatti házában” kaphattak további felvilágosítást. Így már nem volt kétség afelől, hogy az a ház, amelyben Esterházy Kázmér gróf lakott, és amelyet Liszt Ferenc is meglátogatott, a mai Štúr utca 1. szám alatt állt.

Esterházy Kázmér eredeti háza a Zelenom námestí 651. szám alatt.

Az Esterházy Kázmér háza homlokzati része a mai Štúr utca felől. J. Cmorej gyűjteménye

A klasszicista palota a 18. század végén épült, miután lebontották a városfalat, és a város egyesült a külvárosokkal. Az impozáns méretű épület oldalsó homlokzata jelentősen benyúlt a mai Štúr utcába, hattengelyes főhomlokzata pedig a mai Szlovák nemzeti felkelés tere felé nézett. Belső méreteiről egy 1852-es hirdetés alapján alkothatunk képet, amikor a későbbi tulajdonos bérbevételre kínált egy 10 szobából és mellékhelyiségekből álló lakást „Esterházy Kázmér gróf egykori házában, a Zöldpiacz téren”.

A ház mai helye

Jogosan feltételezhetjük, hogy a ház kezdettől fogva az Esterházy család otthona volt. 1850 decemberi elköltözésük után az árverésre bocsátott házat Weisz László kereskedő vásárolta meg, aki 1852. november elején ideköltöztette T. E. Mader nevű vaskereskedését. Ez a hagyományos kereskedés (a Pallehner és a Neurath mellett) a város legjelentősebb vasáruüzletei közé tartozott. A kezdetben az Úri utcában működő boltot 1702-ben alapította Georg Mader (*?, †1737). Halála után a vállalkozást több Mader vezette, közülük a legjelentősebb a fia, Johann Georg (*1716, †1760, 1744-től) volt, aki családi krónikát is indított, majd unokája, Thomas Ehrenreich (*1747, †1822, 1785-től) jelentősen bővítette a vállalkozást, a boltot pedig a Ferenciek tere 7. szám alá költöztette. Nevének kezdőbetűi később bekerültek a vaskereskedés hivatalos nevébe (T. E. Mader), amely aztán a vállalkozás megszűnéséig változatlan maradt. Mivel Thomas Ehrenreichnek nem volt fia, csak négy lánya, halála után a veje, Weisz László (*1798, †1854) vette át a vállalkozást. Őt atyja, egy nagyszombati vaskereskedés tulajdonosa tanulni küldte Maderhez Pozsonyba. Weisz László 1821-ben feleségül vette Mader lányát, Rozina Karolinát, letelepedett a városban, majd apósa halála után átvette annak üzletét, és jelentős társadalmi szerepvállalást is tanúsított – a városi tanács tagja és a Pozsonyi Első Takarékpénztár társalapítója volt. A vaskereskedést a Ferenciek teréről a 650. szám alá (a mai Szlovák nemzeti felkelés tere 18.) költöztette, majd végül sikerült megszereznie a szomszédos épületet, Esterházy Kázmér házát is, ahol 1852-től több mint 80 éven át működött a kereskedés.

A Mader vaskereskedés Esterházy-házban volt megtalálható. J. Cmorej gyüjteménye.

László eredetileg idősebb fiára, Károlyra (*1822, †1870) íratta át a vállalkozást, de mivel ő az utazásnak szentelte életét, és az üzlet iránt nem mutatott érdeklődést, végül öccse, Theodor (*1824, †1883) vette át a vállalkozást, kifizetve testvérét. A családi vállalkozás az ő vezetése alatt érte el zenitjét: Theodor 1858-ban megvásárolta a Pálffy család pozsonyborostyánkői (Borinka) rézhámorát, a Vám utcában (Mýtna) pedig vasöntödét építtetett. Halála után a vállalkozást idősebbik fia, László (*1859, †1900), majd annak halála után öccse, Theodor (*1866, †1938) vette át. Ő négy fiával együtt vitte a vállalkozást, akik közül külön említést érdemel a Lolo becenévre hallgató Lajos (*1907, †1993). Az acélsodronyok nagy tetőszerkezetek építésénél történő használatának módját kidolgozó autodidakta technikus Jozef Poštulka statikussal együttműködve több mint 100 kábeles szerkezetű tetőt jegyez Szlovákiában és külföldön (például a Pasienky sportcsarnokot vagy a müncheni Olimpiai Stadiont). 1927-ben fennállásának 225. évfordulóját ünnepelte a Mader kereskedés. Kirakatai felett két nagy fényreklám pompázott a 225–1702–1927 számokkal, a helyi sajtóban pedig sorjáztak a gratuláló cikkek. A vállalkozás felett azonban már gyülekeztek a sötét fellegek. Az erősen az utcába nyúló épület egyre inkább akadályozta a város növekvő forgalmát. A Szlovák nemzeti felkelés tere és a Štúr utca sarkán (amelyet Mader-Ecke, Mader-sarok néven emlegettek) gyakoriak voltak a közlekedési balesetek. Ezért a városi tanács 1930-ban úgy döntött, hogy megvásárolja a Weisz családtól az épületet, lebontja, és az eredeti telek egy részén új épületet húz fel, ezzel kiszélesítve a Štúr utcát és megoldva a közlekedési problémát.

A Luxor lakó- és üzletházat az Esterházy-ház helyére építettek. J. Cmorej gyüjteménye

A vételárról szóló többéves egyezkedés után a város 1935-ben megállapodott a Weisz családdal abban, hogy 935 000 cseh koronáért megvásárolják a közlekedést akadályozó telekrészt, a fennmaradó részt pedig egy magánszemély fogja megvásárolni. Ezt követően 1937-ben lebontották az Esterházy-házat, amelyben legalább két alkalommal járt Liszt Ferenc, később pedig több mint 80 éven át a kultikus pozsonyi vaskereskedés működött benne (amely nem sokra rá csődbe ment). Az épület helyén ezután körülbelül egy évig üresen állt a telek. Csak a feltörő talajvíz problémájának megoldása után, 1938-ban kezdődtek meg az építési munkálatok, amelyek során kiszélesítették az úttestet a Szlovák nemzeti felkelés terén és a Štúr utcában (egyebek között a virágvölgyi templom előtti Szent Flórián-oszlopot is ekkor helyezték át), és 1939-re elkészült a Jan Víšek által tervezett, Luxor néven ismert funkcionalista lakó- és üzletház, az eredeti Esterházy-házénál sokkal keskenyebb homlokzattal.

Ján Vyhnánek

Fordította: Böszörményi Péter