Az Edl-emlékmű történetéről

A legkorábbi ismert felvételt az emlékműről Karl Körper fotográfus készítette, feltehetőleg az 1890-es években.               Edl Tivadar Irma lánya (dédanyánk) őrizte meg az albumában

Csendes megemlékezés

Szombaton, 14-én délután a romantikus gyalogúton leereszkedve, amely a Zerge-hegyi Vadászháztól a “Brünniig” vezet, az erdő sötét csendjében az árnyas fák alatt álló Edl-emlékművön egy nagy, a legpompásabb rózsákból álló koszorút láttunk elhelyezve. Az I. Pozsonyi Takarékpénztár tisztviselői voltak azok, akik a szitáló eső ellenére is ide zarándokoltak a stílusos kő emlékműhöz, ezáltal kifejezve evilági köszönetüket és kegyeletüket azon a helyen, ahol két évvel ezelőtt egy nagy szív megszűnt dobogni. Némán körülállják, hogy köszönetteli megrendítő pillantást vetve emlékezzenek, hogy őszinte tisztelőjük és barátjuk körében itt a nemes lélek könyörtelen halálának parancsoló megálljt kiáltsanak. A takarékpénztár tisztviselői id. Edl Tivadarban jótevőjüket, atyai barátjukat veszítették el, ezért megemlékezésük óhatatlanul a múlhatatlan hálás tiszteletet jelzi. Sokan, akik többet köszönhetnek neki, talán mára már elfelejtették, de valódi barátai szívében e ritka és áldozatkészfilantrópnak az emléke tovább él - olvassuk a Pressburger Zeitung 1884. június 16-i számában ( 2. o.).

Ez a korabeli, személyes hangvételű beszámoló az első dokumentált bizonyítéka a Zerge-hegyi Edl-emlékmű meglétének. Mint tudjuk, s ahogy a fenti emlékezésből is kiderül, a Zerge-hegyi emlékművet Edl Tivadar barátai, tisztelői, munkatársai állították a tragikus esemény színhelyén.

Edl Tivadar dédunokái, Bertha Géza és László (édesapám és nagybátyám) az emlékműnél, 1928

Történt, hogy 1882. június 14-én az I. Pozsonyi Takarékpénztár tisztviselői déli 12 órakor testületileg kirándulni indultak a városközeli erdőkbe. Elnöküket, Edl Tivadart is meginvitálták: tartson velük. A Vaskutacskán megebédeltek, majd vidám hangulatban elindultak visszafelé; úgy döntöttek, hogy a Zerge-hegyen keresztül térnek haza. A társaság kettévált, egyik fele a kényelmesebb, de távolabbi, a kilencedik malomtól induló utat választotta, Edl Bernhard Orth takarékpénztári pénztárossal pedig a rövidebb, de igényesebb, a hegynek menő úton indult el, élénk beszélgetést folytatva az új hajóhíd bérbe adásáról. Tempósan haladva már majdnem felértek a hegytetőre, már látszott a Zerge-hegyi vadászház, ideje volt lassítani, hogy kifújják magukat - emlékezett vissza a történtekre Orth, mikor Edl kir.tanácsos, anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna, váratlanul összeesett. Addigra a társaság többi tagja is odaért. Reménykedtek, hogy csak ájulásról van szó, Edlt a vadászházba vitték. De sajnos a szívroham, amely érte, végzetesnek bizonyult, és véget vetett az életének.

A kiérkező városi orvos, dr. Kováts már csak a halál beálltát tudta megállapítani. Értesítették a családot is. Von Martinengo úr, a tűzoltóság parancsnoka éjjel ért a helyszínre, hogy az élettelen testet a temetkezési vállalat segítségével a Fő téri ház második emeleti lakásában szállítsa. Ott ravatalozták fel az elhunytat. Az I. Pozsonyi Takarékpénztár tisztviselői három nappal ezután, június 17-én gyűjtést indítottak, hogy emlékművet állítsanak azon a helyen, ahol munkatársuk és atyai barátjuk, Edl királyi tanácsos a lelkét kilehelte. A gyűjtés 250 forintot eredményezett, amely mai értéken mintegy 3 ezer eurót jelent.

Téli kép az emlékműről, 2002 - Bertha László Magdi lányáék fotója

Edl Tivadar (Theodor Edl) köztiszteletben álló pozsonyi polgárok (nagybátyja, Alajos Mihály, a Pozsonyi Casino létrehozásában bábáskodott, s városi tanácsos volt) leszármazottjaként, egy bécsi kereskedő Anna nevű lányának és Xavér Ferencnek a fiaként jött a világra 1815-ben Pozsonyban. Apja és nagybátyja az apjuktól átvett Fehér Galambhoz nevű Főtéri vászon és divatáru üzletet vezették.
Ez Tivadar útját is kijelölte, kereskedelmet tanult itthon, és gyakorlatot szerzett Triesztben. Mindössze 20, ill. 22 éves volt, amikor apja, majd nagybátyja halála után továbbvitte és -fejlesztette az általuk működtetett vászon-, gyapjú és divatáru üzletet. Ezenkívül saját bankot és pénzváltót is üzemeltet.

 EDL TIVADAR (1815-1882) (A szerző archívumából) 

Az egykori Edl-ház a Főtéren volt megtalálható  (Pozsonyi Kifli, gyűjtemény: L. Kalman)

1841-ben közreműködött az első részvényjegyzés útján alapított vidéki Takarékpénztár megalapításában városunkban. 1857-től mint alelnök vett részt a pénzintézet közhasznú tevékenységet segítő munkájában, amely 1870-től már Pozsonyi I. Takarékpénztár néven működött, 1875-től új ügyrend szerint már az ő elnökletével.

1844-ben részt vesz a Vödric patak vízi erejének nagyszabású kihasználására létrehozott Malomvölgyi Társaság megalapításában, melynek pénztárosává választják.

A Pozsony sorsát alakító polgárok 1863-ban úgy döntöttek, hogy a város biztonsága növelésének érdekében megalakítják az önkéntes tűzoltó szervezetet. Edl Tivadar Justi Henrik barátjával és Martinengo Nándor vívómesterrel kidolgozták a létrehozandó önkéntes tűzoltóság alapszabályait.

Edl 1869. augusztus 29-én - az alapító bizottság elnökeként - részt vett egy építő társaság megalapításában. Legfőbb céljuk volt, hogy komfortos lakások építésével elégítsék ki az ügyfelek igényeit. A társaság elnökévé Justi Henriket választották, Edl a helyettese, majd később a társaság elnöke lett. A társaság alapját az általa megvásárolt, a Kecskekapu és a Torna utca közötti volt prépostkerti telek képezte, ennek a felparcellázásába fogott, majd kiépítette az utóbb róla elnevezett utcát.

1871-től a Kereskedelmi és Ipari Kamara elnökének posztját is ellátta. Szorgalmazták a Duna partjának szabályozását, ill. kiépítését Dévény és a pozsonyi téli kikötő, ill. Gönyű között. Megoldási javaslatukat - Szlávy József kereskedelmi miniszter támogatásával - már korábban a pesti közlekedési minisztérium elé terjesztették.

A Kereskedelmi és Ipari Kamara épülete (Pozsonyi Kifli)

Edl Tivadar egy időben a város pénzügyi bizottságának elnöki posztját is ellátta. Pesten képviselte szülővárosa érdekeit, szorgalmazva a
vasút, az állandó híd, valamint a színház ügyét.

Tevékenyen bekapcsolódott Pozsony társadalmi életébe. A város kulturális életének előmozdítója, aktív tagja a Pozsonyi Városszépítő Egyletnek, a Pozsonyi Dalárdának, a Szent Márton Dóm mellett működő Egyházi Zenei Egyletnek és egyéb kulturális szervezeteknek. Elnöke volt a polgári lövészegyletnek, 1865-ben pedig a férfidalárda elnökévé választották.

Pártolta és maga is aktívan művelte a művészetet. Unokaöccsét - a később hírnévre szert tett festőt és illusztrátort - Liezen-Mayer Sándort (Győr, 1839 - München, 1898) támogatta a bécsi szépművészeti akadémián való tanulmányaiban.

A korabeli hírforrás - a Pressburger Zeitung, ill. a Westungarischer Grenzbote - részletes beszámolót közölt Edl Tivadar temetéséről, felsorolva az azon részt vevő, a város intézményeit, szervezeteit, társulatait képviselő
személyeket és további ismert személyiségeket. Arra vonatkozó feljegyzést, hogy mikor készült el a Zerge-hegyi emlékmű, sajnos, a korabeli - digitalizált - sajtóban nem találtunk, és a családunkban sem maradt fenn erre vonatkozó adat. 1884. június 14-én, Edl Tivadar halálának második évfordulóján viszont - ahogy a fenti újságcikkben beszámolnak róla - már állt.

Az emlékmű egy terméskövekből épített alapzaton álló gránit kocka, melynek teteje alacsony csúcsban végződik. A következő szöveg van belevésve: EDL TIVADAR / 1882. június 14. / barátai körében / e helyen történt / rögtöni halálának / emlékéül.

Edl Tivadar leszármazottai, a további generációk is számon tartották, tartottuk, és időről időre felkerestük ezt a tragikus eseménynek emléket állító helyet. A 21. század elejére az idő vasfoga igencsak kikezdte az emlékmű terméskő alapzatát, a gránit kő felülete is elszíneződött, élein csorbulások keletkeztek, a felirat betűi pedig megkoptak, nehezen olvashatóvá váltak. Úgy döntöttünk, hogy az emlékművet a család költségén rendbe hozatjuk. Megtettem az előkészületeket, megérdeklődtem, milyen engedélyre lesz szükség az emlékmű felújításához. Idén tavaszra terveztük a restaurálás megrendelését.

2024 novemberében azonban váratlanul örömteli meglepetés érte a családot: Marcel Selecký, a Pozsonyi Városi erdők (Mestské lesy v Bratislave) projektmenedzsere emailben tudatta Barta Bertha Magdival, hogy az Edl-emlékművet a saját költségükön, Jakub Kachút restaurátorral szakszerűen rendbe hozatták. Tájékoztatásunkra a restaurálás teljes dokumentációját is megküldte. Igy a helyszínen készült felvételek alapján utólag lépésről lépésre végig követhettük az emlékmű restaurálásának fázisait annak sérült, az eltelt másfél évszázad folyamán megkopott állapotától a megszépüléséig. Végezetül - a mai igényeket figyelembe véve, de az eredeti emlékművet tiszteletben tartva - esztétikus szlovák nyelvű táblát helyeztek el az emlékmű mellett, amely tájékoztat Edl Tivadar személyéről és városunk javára végzett sokrétű tevékenységéről.

A felújított emlékmű (Foto: Jakub Kachút)

Nagyra értékeljük ennek a városhoz tartozó területen levő, városunk és családunk múltjához köthető emlékműnek a példa értékű felújítását. Köszönetünket fejezzük ki a projektben részt vevő valamennyi személynek, a döntéshozóknak, szervezőknek és a szakszerű restaurálást elvégző restaurátornak az értékmentésért.

Orbánné Bertha Mária