Pozsony történelmi kertjei

Ferences kert

Az első kertek városunkban a kolostorok mellett jöttek létre. Pozsonyban a 13. századtól kezdtek letelepedni a szerzetesrendek. Lakóhelyük részei voltak a kertek, ahol a szerzetesek nemcsak zöldséget és gyümölcsöt termesztettek, hanem elsősorban gyógynövényeket. A kolostorok egyben az első kórházak is voltak. A legnagyobb kolostoregyüttesek közé tartozott a ferences rend kolostora. Ennek kertjében állt egy folyóvizes kút, amelyet Bél Mátyás nagy kiváltságként említett (1735). A kert maradványai a kúttal még ma is láthatók. Más kolostorok mellett is megmaradtak az eredeti kertek kis részletei.

A ferences kert napjainkban (2024)

Balra a háttérben a restaurált kút (2024)

Barokk kert a pozsonyi várban

Az egyik legrégebbi pozsonyi kertrendezésnek a várhegy átalakítását tartják. Nem lehet egyértelműen megállapítani, mióta voltak itt kertek. Joris Hoefnagel és Frans Hogenberg 1572-es rézmetszetén az élősövénnyel három részre osztott várkertet magas fal övezi. Az első részben valószínűleg alacsony növények nőttek, a többi részében gyümölcsfák, a várhegy nagy részét pedig szőlők foglalták el.

1766–1780 között Mária Terézia utasítására került sor a pozsonyi vár legnagyobb átalakítására, amely a kerteket is érintette. Az északi teraszon barokk kert épült kerti pavilonnal. A későbbi korszakokban volt a várban szeminárium, kaszárnya, a kert díszítő funkciójának nem szenteltek figyelmet. 1811-ben egy nagy tűzvész csaknem másfél évszázadra rommá változtatta a várat. A vár újjáépítése, mely a Mária Terézia ideje alatt épült formát kívánta visszaállítani, Janko Alexy kezdeményezésére 1953-ban kezdődött. A vár rekonstrukciójának harmadik fázisában került sor a barokk kert és a kerti pavilon felújítására. A kertet a nyilvánosság előtt 2016-ban nyitották meg. Mai formájában négy teraszból áll, melyeket lépcső köt össze; a virágok és fák együttesét az évszakokat jelképező szobrok és dekoratív vázák egészítik ki, a harmadik teraszon szökőkút is található.

A pozsonyi vár barokk kertje, 1. terasz (2019)

Szobrokkal díszített lejárat az alacsonyabb teraszra (2019).

A középkori európai városokban kevés volt a kert és a zöldterület. A városokat védelmi okokból falak határolták. A 15. századig Pozsonyban a legtöbb ház fából épült, nagyobb kertterületek csak a gazdag polgárok palotái mellett voltak. 1536-ban Pozsony lett Magyarország fővárosa (1848-ig) és a kormányhivatalok székhelye, ennek következtében a főúri családok új palotákat és kerteket építettek (Pálffy-kert, Lippay-kert stb.).

Pálffy-kert

A kertet a Magyar Királyi Kamara elnöki tisztét betöltő Pálffy Pál alapította, aki egyúttal a pozsonyi vár átalakítását is felügyelte. A várhegy északkeleti lejtőjén kiterjedt székhelyet épített – palotát kerttel, amely három teraszt foglalt magába, így áthidalva a jelentős magasságkülönbséget. A palotát és a kertet a befejezés utáni állapotban Ledentnau 1663-as rézmetszete örökítette meg. Az eredetileg reneszánsz stílusú kertet a 18. században barokká alakították, az ágyásokban gyümölcsfák nőttek, citrusok is, melyeket télen a narancsházba vittek át. A kert fő látnivalója egy hatalmas hársfa volt, amely köré hétemeletes, hagymatetős állványzatot építettek, hogy az urak gyönyörködhessenek a virágokban és illatukban (Friedrich Bernhard Werner rézmetszete a 18. század közepéről). A kert a nyilvánosság számára is nyitva volt, ünnepségeket tartottak benne, később azonban elhanyagolták, az örökösök pedig 1873-ban felparcellázták és eladták. A kert helyén ma épületek állnak, a palotából csak a Vár utcai rész maradt meg, valamint egy lépcsősor két kapuval, amely a Vár utcát köti össze a Svorad utcával. A híres hárs hajtásának tartják a Védcölöp utcai hársfát, más vélekedés szerint a legendás fa körülbelül a Zoch utcai kórház területén lehetett.

A pozsonyi vár észak felől Pálffy Pál kúriájával és kertjével, benne a hatalmas hársfával. Friedrich Bernhard Werner és Martin Engelbrecht rézmetszete (cca 1735).

A Pálffy-palota, a Vár utcában máig fennmaradt rész (2024).

A Svorad utcai barokk kapuzat a lépcsősorral a Pálffy-kert része volt (2024).

Bepillantás a kertbe (2024).

A Védcölöp utcai hársfa, amelyet Pálffy hársfája hajtásának tartanak (2024).

Lippay-kert (érseki kert, Posoni kert).

A kert története 1553–1568-ban kezdődött, amikor Pozsony az érseki hivatal székhelye lett. 1642-ben Lippay György esztergomi érsek vette át a hivatalt, Pozsony szülötte, aki emeletes reneszánsz palotát építtetett (jelenleg a Szlovák Kormányhivatal székhelye), mellette pedig kertet hozott létre, amely a 17. században Magyarország leghíresebb kertjei közé tartozott. Az érsek szavai szerint maga volt a földi paradicsom. A telek abban az időben a városon kívül állt, jelenleg a Štefanovič, Štefánik és Spojná utcák, valamint a Szabadság tér által behatárolt területen lokalizálhatjuk. Első lépésben Olaszországból, Spanyolországból, Belgiumból, Törökországból és Indiából hozattak ide egynyári és évelő dísznövényeket. A kertet 24 kisebb és 3 nagyobb ágyásra osztották, melyek telis-tele voltak külhoni fajokkal, néhány ágyásban pedig különféle gyümölcsfák álltak. Vörös agyagedényekben gránátalmát, citromfát, narancsfát, babért és más fákat neveltek, melyeket télire a narancsházba helyeztek át. A kertben 167-féle fa és 1658 növényfaj élt. A kert szélén, a fal mellett egy tó közepén Szent György homokkő szobra állt, amely ma a Prímási palota udvarát díszíti. A többi látványosság (mesterséges barlang (grotta) erdei istenségekkel és görbe tükrökkel, remetelak, labirintus és hasonlók) a telek sarkaiban kapott helyet. A kertből nem hiányoztak a szökőkutak, a pavilonnál feltörő vízsugarak valamiféle orgonához hasonlatos hangszert szólaltattak meg. A park kialakításáról az eredeti munkákban kevés adat lelhető fel, főleg egyenes fasorokról olvashatunk, melyek a forró nyári napokban sétálóhelyként szolgálhatnak. A kert kezelésével az érsek testvérét, Lippay János jezsuitát, mezőgazdasággal foglalkozó tudóst bízták meg. Ő volt a szerzője a mezei és kerti munkálatokat leíró naptárnak (Calendarium oeconomicum perpetuum – mezőgazdasági öröknaptár, 1662). Élete alkonyán megírta a Posoni kert című művét (1664). Lippay Jánost a 17. századi hazai mezőgazdasági szakirodalom legjelentősebb szerzőjeként tartják számon.

A 18. század végén a kert pusztulni kezdett, és elvesztette korábbi vezető szerepét a díszkertek között. Jelenleg mindenhol utcák határolják, a híres kertből csak egy torzó maradt meg a Szlovák Kormányhivatal melletti kis park formájában.

A Lippay-kert Mauritz Lang rézmetszetén (1663).

A kert része volt Szent György szobra, mely jelenleg a Prímási palota udvarán látható (2024).

A 18. században a törökök kiűzése és a Habsburg-ellenes felkelések leverése után a város fejlődésnek indult. Pozsony Magyarország fő koronázóvárosa lett, a főnemesi családok sorra telepedtek le itt, palotákat, templomokat építettek. 1775-ben Mária Terézia lebonttatta a városfalakat, ami további építkezési kedvet, új barokk palotákat és kerteket eredményezett (Grassalkovich-kert, Medikus-kert és több kisebb kert).

Grassalkovich-kert

Gróf Grassalkovich Antal 1755-ben vásárolt telkeket a városfalon kívül, ahol pompás palotát épített, melyhez a palota központi tengelyére komponált barokk kert tartozott. Gesztenyefasorok, edényekben citrusok, oleanderek, virágkosarak és szobrok díszítették a kertet. Az 1775-ben rendezett kerti ünnepségen maga Mária Terézia is részt vett. Az ünnepség keretében vásárt is tartottak, amelyen urak és dámák árusítottak, köztük Mária Krisztina főhercegnő.

A második világháborús Szlovák Köztársaság idején a palota a köztársasági elnök székhelye volt, a szocializmusban a Klement Gottwald Központi Úttörő- és Ifjúsági Ház működött benne. A kertet ezekben az időkben elhanyagolták, érzéketlen beavatkozásokkal tették tönkre. Az önálló Szlovák Köztársaság megalakulása után a palota és a kert a köztársasági elnök székhelye lett, s a kertet megnyitották a nyilvánosság előtt. A 20. század 90-es éveiben, majd 2024-ben felújították. A kertfal mentén kapott helyet az Elnökök fasora, ahol a szlovák köztársasági elnökök és a neves vendégek facsemetéket ültetnek. A kert dísze Mária Terézia lovasszobrának másolata és az Életöröm-szökőkút; a kert kellemes pihenőhelyként szolgál.

A palota a kert felől, előtérben egy juharlevelű platán (2024).

Az Életöröm-szökőkút (2024).

Mária Terézia mészkő lovasszobra (2024).

Az Elnökök fasora (2024).

Medikus-kert

A Medikus-kert története a 18. századba nyúlik vissza, és Aspremont gróf nevéhez kötődik, aki barokk nyári palotát építtetett itt (az Aspremont-palotában ma a Komenský Egyetem Gyógyszerészi Karának dékáni hivatala működik), amelyhez földek és kertek is tartoztak. Később Esterházy gróf vette át a kertet, aki koncerteket rendezett benne. Voltak itt gyümölcsfák, gesztenyesorok és hársak. Az új tulajdonos, Schiffbeck a kertet az egyetemnek ajándékozta. 1985-ben a kertet felújították, ekkor kapta mai alakját, és megnyitották a nyilvánosság előtt. 1986-ban készült a Hattyú-szökőkút, megtalálható itt Martin Kukučín és Petőfi Sándor szobra, nem hiányoznak a játszóterek, s a kert a Kulturális Nyár különböző programjainak (nyári olvasótér) színhelye.

Hársfasor (2024).

Hattyú-szökőkút (2024).

Fekete nyárfa (2024).

Martin Kukučín szobra a Medikus-kertben (2024).

Pozsony történetéből még sok más szép kertet ismerünk. Többségük megsemmisült, bekebelezte őket a beépítés. Néhányból csak kis darabkák maradtak fenn.

Terézia Schwarzová

A fényképek szerzője: Katarína Schwarzová

Fordította: Diána Maros