Vaskutacska – századokon átívelő séta. 2. rész: Pozsony zöld paradicsoma

1. rész

A vaskúti vendéglő a Hattyú-pavilonnal egy 1914 körüli képeslapon

Létezhet olyan ember Pozsonyban, aki ne ismerné a Vaskutacskát? A talán legnépszerűbb olyan helyet, ahol kikapcsolódhatunk, sportolhatunk vagy sétálhatunk a város zöldövezetében? Bár ma e név alatt a Vörös hídtól csaknem a Szanatóriumig terjedő egész területet értjük, eredetileg csak a Vödric-völgy egy konkrét helyére vonatkozott a Vaskút elnevezés: egy vastartalmú vizet adó forrásra. Benyovszky Károly író így ír róla könyvében:

„... itt a gránit sziklafalból forrás fakad, melynek vizét kőmedencébe gyűjtik. A víz tiszta, színtelen és szagtalan, csupán némi, tintát idéző fanyarság érződik rajta. Ha hosszabb ideig áll, barnás, pelyhes üledéket hagy az edény falán…”

A legenda kezdetei

A Kis-Kárpátokban, a Fehérkereszten eredő Vödric-patak történelmi jelentőségű vízfolyás – első írásos említése 1280-ból származik. A balról a Dunába ömlő patak egykor kilenc malomnak adott otthont, amelyeket már 1455-ben említenek. Ehhez a malomrendszerhez négy víztározó is tartozott. A vödrici molnárok már 1761-ben építettek egyet, ez azonban 1763-ban gátszakadás következtében elpusztult. 1846-ban négy új víztározót alakítottak ki, amelyek ma is napig megvannak.

Csónakázás a Második tavon, háttérben a Hattyú-pavilon tetejével

A malmok megszűnésével a tározók állaga romlásnak indult. A terület revitalizációjaként a város 1901-ben megkezdte felújításukat, horgászásra, csónakázásra, télen pedig korcsolyázásra alkalmas tavakká alakítva őket. A 19. században a malmok többségéből kirándulóvendéglő lett.

Néhány malomépület ma is áll még. Az 1896-ig működő, gőzgéppel modernizált hetedik malom például jelenleg a Szlovák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatalának ad otthont. A legjobb állapotban a Vaskutacska alatti kilencedik malom maradt fenn, amely ma műszaki műemlék. Említést érdemel a Klepáč néven ismert, ma étteremként és pihenőhelyként szolgáló nyolcadik malom is.

Fürdő és gyógyforrások

A Vaskút első látogatói vélhetőleg a környékbeli molnárok voltak, akik a gyógyhatású hírében álló vastartalmú vízért jártak ide. Az 1820-as években Johann Tronner asztalosmester a forrás kereskedelmi célú hasznosításának ötletével állt elő, és 1821-ben saját költségén négy fürdőkabint és három szobát állított fel itt.

A fürdő egyre népszerűbb lett, különösen a víz gyógyhatását megerősítő vegyi elemzés után. A város ezt követően, 1828-ban falazott fürdőépületet emelt itt, amely a Ferdinánd király fürdő nevet kapta. Az első vendégeket 1828. június 22-én fogadták, az első hivatalos fürdőszezont pedig 1830. június 7-én nyitották meg ünnepélyesen.

Ferdinánd király vasfürdő

A vendégeket fiáker hordta a Vaskútra, egyenesen a városból. A forrás vizét a Szent Márton-gyógyszertárban is meg lehetett vásárolni. A későbbi elemzések azonban azt mutatták, hogy a víz – feltehetőleg a Második tó átalakítása és a talajvíz változásai miatt – elvesztette gyógyhatását. A fürdő így fokozatosan megszűnt, a vendéglő épületéből azonban ismert szálloda, a város elitjének találkozóhelye lett.

Tulajdonosváltások és átépítések

A szálloda épülete több ízben is tulajdonost váltott: 1844-ben Palugyay Jakab, 1878-ban Meyer János, 1890-ben Schmidt Lajos, majd 1894-ben Pozsony város tulajdonába került. 1905. június 21-én új építmény, a Pozsonyi Városszépítő Egylet által emelt Hattyú-pavilon került a vendéglő mögé.

A Hattyú-pavilon (forrás: AKON - Ansichtskarten Online)

Az utolsó jelentős átépítés 1938-ban történt. A második világháború után az épület pusztulásnak indult, végül 1970-ben lebontották. Csak az alapjai maradtak meg, ezekre később egyszerű büfék települtek.

A trolijárat útvonala

Pozsony első trolibuszjárata

Kevesen tudják, hogy 1909-ben éppen a Vaskúton indult el Pozsony első (és a mai Szlovákia második) trolibuszjárata. A vonal a Prágai utcai Palugyay-palotától a Vörös hídon át vezetett egészen a Vaskútig. Az 5800 méter hosszú útvonalon hét darab Daimler-Stoll közlekedett. A járat 1915-ben megszűnt.

A Klepáč-legenda

A helyhez kapcsolódik a Klepáč molnárról, annak lányáról, Aničkáról és a Janko nevű vadászról szóló legenda is. A szülők annyira ellenezték a fiatalok házasságát, hogy szenteste megátkozták a párt. Janko kalapos nyúllá, Anička pedig emberarcú rókává változott, és a legenda szerint ebben az alakban lehet velük találkozni a Vaskutacska környéki erdőben – különösen a december 24-ről 25-re virradó éjjel.

A Hattyú-pavilon 1915 körül. 1905. június 21-én Simonyi Gyula, a Pozsonyi Városszépítő Egylet alelnöke a vaskúti Ferdinánd fürdő területén ünnepélyesen átadott Brolly Tivadar polgármesternek egy új üvegezett verandát, amelyet számos érdeklődő, a főispán és a város képviselői jelenlétében állítottak fel. Ez volt abban az időszakban az egylet legköltségesebb építési projektje – az ára 14 800 koronára rúgott, amihez a város 3300 koronával járult hozzá. Összehasonlításképpen: egy évvel korábban 150 fős verandát építettek a Zerge-hegyen, mindössze 6189,39 koronáért. A Vaskúton épült verandát 1975-ben lebontották, akárcsak öt évvel korábban a fürdő főépületét

Olvasónk, Dagmar Gálová előző cikkünk után megosztotta velünk egy gyermekkori vaskúti emlékét: „A nagymamám nyaranta hölgyek társaságában kártyázni járt a Vaskútra. Kanasztáztak. Mindig csókolommal kellett köszönnöm egy pukedli kíséretében. Emlékszem egy esetre, amikor magával vitt, ők leültek játszani, én meg a közelben bóklásztam. 5-6 éves lehettem. Hogy milyen ruhát viseltem, arra nem emlékszem, de a hátul és a nyakamban megkötött fodros fehér kötényre igen. Nem sok izgalom akadt ott számomra, és autók is alig jártak, hát valami szórakozás után néztem. Sikerült is megtalálnom a tökéletes elfoglaltságot, gumiabroncsok által laposra préselt békatetemeket gyűjtöttem az úttestről a kötényembe... Aztán büszkén mutattam nagymamámnak a zsákmányt. A reakciót talán nem kell részleteznem...”

1907-ben Pozsonyban, Angermayer Károly nyomdájában modern útikalauz jelent meg Kumlik Emil városi könyvtáros tollából. A kötet kiadója Steiner Zsigmond könyvkereskedése volt. A bédekker végén található hirdetések tanúsága szerint a kiadást számos fontos pozsonyi kereskedő és cég támogatta, köztük egy Kovács nevű vendéglős is, aki vaskúti éttermét reklámozta

A sorozat harmadik része a Vaskutacska új komplexumának elkészülte után jelenik meg – ellátogatunk oda, és megnézzük, mennyiben sikerült legendás elődje nyomdokába lépnie.

Peter Janoviček

Fordította: Böszörményi Péter

Képek: Pozsonyi Kifli Pt. (J. Horváth gyűjteménye)