1907 – megnyílt az első pozsonyi menza

Régi pozsonyi történetek
2019 04 2.
A legtöbb ember manapság nem otthon ebédel, és nem csak azért, mert tele vannak a városok gyorséttermekkel és kifőzdékkel, hanem mert munkanapokon az otthoni ebéd kivitelezhetetlen lenne. Száz évvel ezelőtt ez is fordítva volt: éttermekbe csak a tehetősebbek jártak, menzák nem voltak, így az emberek nagy része vagy otthon evett, vagy magával vitte az ételt. Ezért is számított nagy szenzációnak Pozsonyban, amikor 1907-ben megnyílt a város első menzája. „Megnyílt a pozsonyi közös konyha” – hirdette 1907. november 3-i számában az Ujdonságok rovatban a Nyugatmagyarországi Híradó. A terjedelmes cikk szerzője a D. S. szignót írta a beszámoló alá, és egyedülálló módon azoknak is üzent, akik évtizedek vagy századok múlva a levéltárban akadnak majd a cikkre:

„Messze jövőnek böngésző krónikása, aki régi, elavult újságlapokat forgatsz, állj meg egy percre a Hiradó e lapjánál és vedd tudomásul, hogy a pozsonyi első közös konyha 1907. november elsején pénteken, Mindenszentek napján nehéz küzdelmek, kitartó fáradozás után a Konvent-utca 6. sz. ház pincehelyiségében megnyílt.”

 ukb-d0435631-00000010%20-%20k%C3%B3pia

Bár a lap nem említi, mennyi pénzért lakhattak jól a vendégek az új menzán, a menüsorból arra következtethetünk, hogy a tehetősebbek igényeit célozták meg, az alsóbb néprétegek tagjainak ugyanis aligha tellett borjúkarajra, ürücombra vagy császármorzsára. A megnyitás utáni második héten például ez szerepelt az étlapon:

Vasárnap:

Francia leves. Töltött káposzta. Borjúcomb rizzsel. Diósszarvacskák. Vacsora: nyúlpecsenye hidegen.

Hétfő:

Húsleves Ulmergerstlivel (árpagyöngy – a szerk. megj.). Húsburgonya körözöttel. Sardella-mártás. Disznópecsenye kelkáposztával. Mákos metélt. Vacsora: ürücomb savanyú mártással és gombóccal.

Kedd:

Húsleves séberlivel (schenkerln). Hús rizzsel és paradicsommártás. Borjúkaraj parajjal. Sonkás tészta. Vacsora: rostélyos párolva. Tarhonya.

Szerda:

Gombaleves. Töltött paprika. Sült burgonya salátával. Darásmetélt. Vacsora: borjúpaprikás. Galuska.

Csütörtök:

Húsleves kockatésztával. Hús burgonya és sóska mártás. Paradicsomkáposzta rántott disznó szeletekkel. Császármorzsa. Vacsora: sült kolbász borsópéppel.

Péntek:

Karfiolleves. Füstölt hús lencsével. Töltött borjúmell burgonyasalátával. Túrós galuska vagy metélt. Vacsora: disznószelet hagymával párolva és káposzta saláta.

Szombat:

Húsleves zsemlegombóccal. Hús karfiollal és vörös répa. Rosböf burgonya pép. Diós metélt. Vacsora: libaaprólék rizzsel.

A vezetőség fenntartja a „műsorváltozás” jogát, figyelmeztet a cikk. Igyekeznek viszont tartani magukat az előre közzétett étlaphoz, teszik hozzá. Gondoltak azokra a kliensekre is, akik időnként képtelenek abbahagyni az evést. Az étlap alján ugyanis megjegyezik, hogy „a vasárnap esti hideg vacsora az ebéddel egyszerre viendő el, amit már azért is jó tudni, nehogy valaki vasárnap délben a vacsoráját is megegye.”

ukb-d0361341-00000014 

A tulajdonos, Bittó Károly nem kis terhet vállalt magára a projekttel, jegyzi meg a cikkíró. Főleg arra gondol, hogy a sok vendég különböző ízlését kielégíteni szinte lehetetlen, ezért kezdetben nyilván sok lesz az elégedetlen kuncsaft. „100 embernek nem lehet egyforma gusztusa. Ma ennek, holnap annak a szája íze szerint készül az étel, s mindig akad egy rész – a leglelkiismeretesebb főzésnél is – amely vagy az étel nemével vagy a készítés módjával nincs megelégedve. Ahány ház, annyi szokás, a közös konyhán viszont csak egyféle a szokás melyhez alkalmazkodnia kell minden szövetségesnek. Azokért a jótéteményekért, amelyeket a közös konyha nyújt, ezzel az alkalmazkodással kell megfizetni” – szögezi le a szerző, aki nagy jövőt jósol az intézménynek, ráadásul azt vizionálja, hogy kis idő múlva Bittó, a tulajdonos „a jól élő Pozsony” egyik legnépszerűbb embere lesz.

horvat165

Aki nem tudja, melyik házban van a közös konyha, a Híradó szerint ebédidőben könnyen odatalál, ugyanis a bejáratnál nagy tolakodás tapasztalható. „Cselédek nagy ételhordó edényekkel ki- s be járnak egy kapun, nos hát ott van a közös konyha. A vendégek sorszámot kapnak, protekció nincs” – szögezi le a beszámoló. „Pedig egy csinos barnaság váltig hangoztatta: Kérem én a tanár úr szobalánya vagyok, tessék beengedni. Hiába, mégis be kellett érnie a 68-as számmal.” Aznap délután negyed kettőig ugyanis 68-an vittek ételt a menzáról. Pozsonynak akkor nagyjából 70 ezer lakosa lehetett. A közös konyha tehát már fennállásának első napjaiban figyelemre méltó forgalmat bonyolított le. „A ház külsején meg sem látszik, hogy a közös konyhát rejtegeti magában, mert a konyha nagy, világos ablakai a kertre nyílnak” – olvasható a cikkben.


Nagyobb térképre váltás 

A menza egykori, az evangélikus líceum utcájában álló épülete egyébként már nem létezik, helyén parkoló üzemel, a szomszédos házak viszont megvannak.

Veres István

Támogatóink