Napóleon nyárfája a mai Tyrš rakparton állt

GENIUS LOCI
2020 06 26.

Európában a 19. század eleje a napóleoni háborúk jegyében telt, amelyek a mai Szlovákia területét sem kerülték el. 1809-ben a Duna jobb partja lett az ötödik koalíciós háború egyik mellékhadszíntere Pozsony mellett. A város védői másfél hónapig sikeresen ellenálltak a Grande Armée ostromának.

Pozsony sorsa végül Napóleon deutsch-wagrami és znaimi (Znojmo) győzelme nyomán dőlt el. A znaimi fegyverszünet értelmében a város a végleges békeszerződés megkötéséig a francia demarkációs vonal része lett. A béketárgyalások elhúzódása következtében a város négy hónapig állt megszállás alatt. Az osztrák fél vonakodott elfogadni a kérlelhetetlen francia követeléseket, ráadásul Napóleon a harcok kiújulásától tartott, ezért ellenőrző látogatást tett az elfoglalt magyarországi területeken.

Amikor Győrbe tartva elhaladt a mai ligetfalui (Petržalka) parton, 1809. augusztus 31-én Pozsonyt is meglátogatta. Megtekintette a Várat és a szövetséges szász sereget, majd a Szamárhegy lábánál tett rövid pihenő után visszatért a Duna jobb partjára. A hagyomány szerint itt egy terebélyes nyárfánál megállva, annak koronája alól visszatekintett a városra. A mai Tyrš rakparton (Tyršovo nábrežie), az egykori Propeller kikötőjének közelében álló fa később Napóleon nyárfájaként vált ismertté.

A fa már 1809-ben sem lehetett fiatal példány, mivel a törzse átmérője a múlt század húszas éveiben mintegy 2,5 méter volt, így a törzskerülete 7,8 méter körül lehetett. A Preßburger Zeitung hírlap egy 1927-es cikke alapján a sok vihart megélt nyárfa nem örvendett jó egészségnek. Klima városi főkertész szerint plombálásra volt szükség a korhadt nyár életének meghosszabbításához, ezt azonban anyagi akadályok hátráltatták. 1928-ra gyűlt össze a szükséges 7000 korona, amiből 1000 korona a műemlékvédelmi hivatal hozzájárulása volt.A törzset kívülről vasabroncsokkal erősítették meg. Bohuslav Chňoupek politikus, publicista is megemlékezett egy könyvében Napóleon fájáról, bár tévesen tölgynek nevezte: „Gyerekként alatta hancúroztunk, ugrattuk egymást az árnyékában, és fogadásokat kötöttünk, hogy hányan érjük körbe, nyolcan-e vagy tízen. Ismertem öreg kérge minden ráncát, a ráfeszülő vasabroncsok minden csavarját, a korhadt odúiba tömött cementplombákat. […] Nem tudjuk, hogy [Napóleon – a szerző megj.] mondott-e valamit ezen az emlékezetes megállón az öreg tölgy alatt. Az epizóddal kapcsolatban azonban éveken át terjedt egy legenda, amely szerint itt nemcsak, hogy beszédet tartott, hanem tiszteket is előléptetett, és ha lehetséges lett volna, a szájhagyomány még egy fűben elköltött reggelit is belesző a történetbe. Napóleon tölgyét minden helybeli ismerte. A fa olyan híres volt, hogy alatta adtak egymásnak találkát a szerelmesek, az anyák oda jártak sétálni a gyermekeikkel, a tanítók a növendékeikkel. A korabeli fényképek tanúsága szerint még Hitler is, amikor a müncheni egyezmény megkötése után ellátogatott a megszállt jobb partra, a Napóleon-tölgy ágai alól szemlélte Pozsonyt az ehhez illő pózban, vezérként szeméhez tartott távcsővel. A történelmi fát a franciatanárunk is ismerte. […] Meghatottan emlékszem vissza arra, milyen elhivatottsággal áldozta ránk pedagógiai tehetségét e botanikai különlegesség lombja alatt…

1935-ben a sajtó hírül adta, hogy Napóleon nyárfáját kidöntötte a szél. A megmentésére tett erőfeszítések ellenére a fa lassan teljesen elkorhadt. Mint az az ifj. Anton Šmotlák magángyűjteményéből származó fényképről kiderül, 1955 júliusában már csak egy torzó állt a helyén. 1958-ban a Večerník hírlap „Kritická kamera” (Kritikus kamera) rovatában feltették a kérdést, hogy meddig fogja még csúfítani a ligetfalui rakpartot az egykori Napóleon-nyárfa betonplombája és abroncsa. Nem sokkal később ugyanennek az újságnak az „Ozveny” (Visszhangok) rovatában már az a hír jelent meg, hogy a problémát orvosolták, 1958. június 17-én az önkéntes településszépítő „Z akció” keretében végérvényesen eltüntették a betonplombát és a vasabroncsot. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, a szakirodalom több helyen is azt a téves adatot közli, hogy ezek eltávolítására csupán a múlt század hatvanas, sőt hetvenes éveiben került sor. 2017-ben a Tyrš rakparton – bár nem a fa eredeti helyén – szimbolikusan elültették Napóleon tölgyét.

Matej Čapo

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink