„BAD POZSONY” Egy majdnem százéves fürdő

GENIUS LOCI
2019 04 2.

A Pozsony területén fellelhető, működő fürdőkről már a középkortól kezdve maradtak fenn írott források. A mai Réz utcát (szlovákul Medená) keresztező Fürdő utca nevét is – ahol a Grössling található – a korábban ott működő fürdő adta (Binderhofer fürdőháza). A Grössling fürdő tehát a maga nemében nem előzmény nélküli.

A város méltán népszerű létesítménye 1895. május 5-én tárta ki először kapuit a vendégei előtt. Népszerű, hiszen ebben a korban a fürdőszoba többnyire hiányzott az otthonokból, ezért sokan tisztálkodási célból keresték fel az ekkor még „Pozsony” néven ismert fürdőintézetet („Bad Pozsony”).

02

Forrás: J. Cmorej: Pozsony – Régi képeslapok tanúsága, 2004 

A hivatalos megnyitó egy nappal korábban volt. Beszédet mondott Péterffy Zoltán polgármester és Pauschenwein András, a Pozsonyi Iparbank elnöke. Utóbbi nem véletlenül, hiszen a fürdő kezdetben az Iparbank tulajdonát képezte, és a pénzintézet 130 ezer forinttal támogatta az építkezést. A tervek kidolgozására Swoboda Adalbert építészt kérték fel, aki a bécsi központi fürdő (Zentralbad) építésében is részt vett. A tervek kivitelezésével az akkori Stefánia út (a mai Štefánik utca) és a Védcölöp utca (Palisády) több villáját és lakóépületét építő Kittler és Gratzl irodát bízták meg. Az építkezés 1893-tól folyt, a Nyugatmagyarországi Híradó szerint Ludwig Emerit főépítész irányításával.

Az 1895-ben átadott fürdőintézet még csak a Fürdő utca és a Grössling (a mai Réz, szlovákul Medená) utca sarkán álló épületből állt. A szokatlanul az utca sarkára nyíló bejárat fölött a korabeli fényképeken jól kivehető az átadás éve és az elnevezés is. A fürdőzni vágyót a korabeli sajtó a következőképpen kalauzolta a bejáraton át:

„Az első ajtó a tágas öltöző szobába vezet, hol minden kényelemmel berendezett kabinok vannak. Ezen hosszú szobából kisebb helyiségbe érkezünk, hol langyos meleg vízzel telt tükörfürdő van. A legközelebbi ajtó a gőzzel telt szobába nyílik. Ezt követi a massage-szoba, melyből egy tágas helyiségbe lépünk, hol terjedelmes tükörfürdőt találunk. Itt a fürdővendég bőven élvezheti a fürdés kellemeit, mire útját az öltöző felé folytatja. A legközelebbi szobában kisebb, hideg vízzel telt medence van, melyben a vendég a melegtől felizgatott testét hűtheti le. Még egy helyiségen keresztül halad, hol testét szárazra törlik, száraz ruhát kap, s ebben a kosztümben lép be a fodrászok és a tyúkszemvágók műtermébe. Itt megpihenhet, ujságot is olvashat, haját nyirathatja, tyúkszemétől megszabadulhat – kívánságára mindez megtörténik.”

Egy újsághirdetés leírta a fürdő három osztályának szolgáltatásait:

I. osztály: vízgyógyintézet urak és nők számára, masszázs, elektroterápia, gyógytornászat

II. osztály: gyógyfürdő részleg – brómsó-, fenyő kivonat-, vas-, kátrány-, és egyéb fürdők, gyógyhatású belélegzések

III. osztály: zuhanyok, gőzfürdő kádfürdők első és másodosztályú uraknak és hölgyeknek.

20

Korabeli hirdetés egy pozsonyi napilapból.

Jól érzékelhető, hogy a fürdő vezetősége az alapvető tisztálkodási igények kiszolgálásán kívül a kezdetektől igyekezett széles körű vízgyógyászati szolgáltatásokat nyújtani vendégeinek. Ez vezetett oda, hogy néhány hónap működés után az Iparbank felterjesztésére Perczel Dezső belügyminiszter 64113/95. sz. rendeletével gyógyfürdővé minősítette az ekkortól „Pozsony” vízgyógy- és fürdőintézetnek nevezett létesítményt.

Az első szezon végén közzétett statisztikai adatok alapján a fürdőt 210 beteg használta; közülük 152-en voltak pozsonyi lakosok. A főbb kezelt betegségek: gerincproblémák, neurózis, vérbetegségek, gyomorpanaszok, vese- és hólyagbetegségek, izomfájdalmak, cukorbetegség és túlsúly.

A fürdő alapítását követő húsz esztendőt a szolgáltatások fokozatos bővítése jellemezte. A megnyitás után néhány évvel bevezették a szénsavas fürdőt, 1906-ban pedig a sajtó a villanyáram bevezetéséről tudósított. Az új technológiát – a beltér megvilágításán kívül – a gyógyászatban is alkalmazták, mégpedig az ún. faradizációnál (az izmok és idegek gyenge árammal való ingerlése). A vendégek már hajszárítókat és villamos ventilátorokat is használhattak.

Az első évtized végére a sok látogató miatt az épület kezdett szűkössé válni. 1904-ben az Iparbank részvénytársaságot alapított 500 ezer korona alaptőkével és azzal a szándékkal, hogy a szomszédos üres telket megszerezze a fürdő tervezett új szárnya számára.

12

Korabeli reklám a Pozsonyi Útmutató egyik évfolyamából. 

A bank 1911-ben szánta el magát véglegesen a bővítésre, és hamarosan megkezdődtek a munkálatok. A tervezéssel és a kivitelezéssel Gratzl Lajost, a főépületet építtető Gratzl Károly fiát bízták meg. Az építkezést a zárvatartásból fakadó bevételkiesés és a közönség nyomása miatt szerették volna minél hamarabb befejezni, azonban 1913 márciusában arról tudósítottak, hogy az új szárny a „pozsonyi tradícióhoz híven nem fog a jelzett időre elkészülni”. Az idézett cikk szerint Gratzl Lajos és Merényi Ödön, az Iparbank elnöke húsz üveg pezsgőben fogadott, hogy az épületet ugyanazon év márciusára befejezik. Biztosra vehetjük, hogy Gratzl mester lett a fogadás vesztese, hiszen az új szárny átadásáról csak 1914. április 12-én számolt be a sajtó. Mint sok más esetben, a végeredmény elhallgattatta a csúszás miatt fanyalgókat.

A híradás szerint a főépület külseje alig változott, a belső terek viszont jelentősen átalakultak. Az új szárnyban 3 vízmedence, 1 gőzkamra, meleg levegős kamrák és zuhanyzók kaptak helyet. A leglátványosabb újítás azonban a nagy úszómedence volt, amely „oly szép, hogy a legelső fürdőkkel is megállja a versenyt”. Megtudjuk, hogy „hosszúsága 25, szélessége 9 méter, padlózata lejtős, a nem úszók oldalán 120 cm mély, az úszóknál pedig 3.80 méter a legnagyobb mélység”. Az épület Duna felőli oldalán a pozsonyi vívók kérésére vívótermet is kialakítottak. Az új szárnyhoz tartozott a fürdő 40 méter magas kéménye. Ez az 1914-ben emelt pozsonyi építmény a legmagasabb a városközpontban, és napjainkban a maga nemében páratlannak számít. Az új rész pincéjében található „mosóintézet” a fürdő szennyesén kívül a Savoy és a Carlton szálló fehérneműinek mosását is végezte.

04

Forrás: Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal archívuma, http://www.pammap.sk/?miesta=767

Az első világháború kitörése után a fürdő mosodáját a Magyar Vöröskereszt is használta, emellett a fürdő nyitva tartott. A háború előrehaladtával az egyre súlyosbodó szénhiány erősen befolyásolta a fürdő üzemeltetését. 1917-ben a Pozsonyi Iparbank eladta a fürdőt a Pozsonyi Kereskedelmi és Hitelbanknak, amely ennek eredményeként a Grössling részvénytársasággá alakult Pozsonyi Gőzfürdő – és Gyógyintézet Részvénytársaság néven – 1 500 000 korona alaptőkével.

1919-ben szinte azonnal újraindult az élet a Grösslingben. Úszóversenyeket rendeztek a fürdő nagymedencéjében: ettől kezdve a létesítmény neve főként az őszi és téli időszakban megrendezett versenyek eredményeinek ismertetése kapcsán szerepel az újságokban. A fürdő medencéje kulcsfontosságúvá válik a kibontakozó pozsonyi úszósport mindennapjaiban.

00

Forrás: Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal archívuma, http://www.pammap.sk/?miesta=767

1929-ben és 1930-ban zajlott a fürdő utolsó bővítése. Fridrich Weinwurm és Vécsey Ignác építészek munkája alapján készült el a Vajanský rakpart (a korábbi Juszti-sor) felőli oldalon az a funkcionalista épület, amelyben az új főbejárat van. Ebben az épületrészben működött az új gőzfürdő, itt voltak az öltözők, az emeleten pedig lakásokat létesítettek.

A fürdő életében 1942-ben újabb változások történtek – a frissen alakult Sedliacka banka lett az új tulajdonos. A tulajdonosváltást általános felújítás követte; a főépületet ezután a bank saját szükségletei szerint használta. 1946-ban a Národná obroda napilap már a fürdő város általi megvételéről írt.

06

A második világháború után a sport és a kikapcsolódás mellett az új eszmék hatására a széles tömegek úszásoktatására is hangsúlyt helyeztek. Ennek megvalósításában a fürdő kulcsszerepet játszott. Az élsport szempontjából – méreteiből adódóan – egyre elavultabbnak számított, ám a téglamezei fedett uszoda megnyitásáig a Grössling maradt Pozsony egyetlen fedett uszodája.

A létesítményt 99 évvel megnyitása után, 1994-ben használták utoljára eredeti rendeltetése szerint. Falairól mállik a vakolat, medencéiben víz helyett csak por és piszok gyűlik.

Azóta néhány kiállítás alkalmával újra megnyílt, de ezt leszámítva a mozdulatlanság és a lassú pusztulás jellemzi. A közelmúlt komor hangot megütő újságcikkei megemlítették a városvezetésnek a fürdő újranyitásával kapcsolatos szándékát, de az egyik korábbi működtetővel húzódó évtizedes per miatt nincs érdemi előrelépés.

Borka László

 

Lájkolja a Pozsonyi Kifli PT. oldalát! 

  

Támogatóink