Hol alapították Széchenyiék az Akadémiát?

Régi pozsonyi történetek
2019 04 2.

Érdekes írásra bukkantunk a pozsonyi Híradó egyik számában. A szerző nem más, mint Kumlik Emil, a régi Pozsony egyik vezető értelmiségije. Több, a városról szóló nagyon fontos könyv szerzője, melyek napjainkban – reprint kiadásban – újra megjelentek. Érdekes módon ez az írása mégis feledésbe merült.

A Hol történt a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása? című cikk 1925. november 3-án jelent meg a pozsonyi Híradóban. Ekkor volt a centenáriuma annak a nagyon fontos eseménynek, amikor a pozsonyi országgyűlésen gróf Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel egy tudós társaság létrehozására, a magyar nyelv ápolása érdekében.

11

A pozsonyi országház épülete a Mihály utcában.

Sokáig azt feltételezték, hogy a felajánlás a mai Egyetemi Könyvtár épületében, a Mihály utcában történt, tehát az egykori országgyűlés épületében. Ez azonban tévedés, hiszen több korabeli visszaemlékezésből tudjuk, hogy az 1825. november 3-i felszólalás az alsótábla kerületi ülésén hangzott el, amelynek székhelye az akkori megyeháza volt. Erről Széchenyi is megemlékezik a naplójában, amikor 1825. szeptember 13-án hallgatóként részt vesz az első kerületi gyűlésen – „lm Comatshause Circular-Sitzung”.

A Széchenyi István életpályájával foglakozó szakirodalomban is találkozhatunk olyan téves információkkal, hogy 1825-ben ezek a tanácskozások a Hosszú utcai régi vármegyeházán, a mai Úri (Panenská) utca 19-es számú házban, a Pálffy-palota helyén folytak. Valószínű, hogy ezek az állítások Korabinszky János Mátyás 1781-ben megjelent, Pozsonyról szoló topográfiai munkájára hivatkozhatnak, amely szerint „a megyeháza akkor a Felső uri-utca (Hosszú utca) és a Ventur-utca sarkán állott és a Dóm-tér felé nézett”. Azonban ezen a helyen csak rövid ideig működött a megyeháza – állapítja meg Kumlik Emil. A 18. századig a megyegyűléseknek nem volt állandó székháza.

Úri (Panenská) utca

Arról is vannak beszámolók, hogy vármegyei birtokosok felváltva gyűléseztek különböző járási székhelyeken. Ha Pozsonyban üléseztek, a főispán lakásán, a Lőrinckapu (Laurinská) utcában, a volt „Pálffy-szeniorátusban”, vagy a Vár úti Pálffy-kastélyban tartották a gyűléseket. Azonban a 19. század első felére ez az állapot megszűnt. Ezt bizonyítja Ballus Pál 1823-ban megjelent, a városról szóló, Pozsony és könyéke (Presburg und seine Umgebungen) című könyve, amelyben az olvasható, hogy „a Mihály-kapu előtt már rendes székháza volt a vármegyének”.

„A Mihály-kapu előtt pedig akkoriban nem volt megyei székháznak alkalmas épület, csupán a mai megyeháza helyén állott kolostor. Ez a monostornak is nevezhető nagyobbszerű kétemeletes klastromépület a telkén állott gazdagsági házakkal és a mellette levő templommal együtt régebben a rabváltó trinitárius szerzeteseké volt. Rendjüket II. József a tizennyolcadik század nyolcvanas évei legelején számos más hasonló egyházi intézettel együtt feloszlatta. Fennállásuk, mivel sem tanítással, sem betegápolással nem foglalkoztak, nem látszott neki szükségesnek. Pedig azért gyűjtöttek vagyont, hogy keresztény rabokat váltsanak ki a török fogságból 1690-től 1730-ig saját kimutatásaik szerint összesen 2043 hadifoglyot szabadítottak ki a törökök kezéből. Pozsonyi kolostoruk felavatása 1723-ban ment végbe. Hatvan évvel később a kalapos király őket is világgá kergette, monostorukat pedig szekularizálta, vagyis világi célokra az államkincstár birtokába vette.

12

Háttérben a trinitárius szerzetesek kolostora. 

Berken János: A Szentháromság-templom, metszet, 1815, GMB, C 7731, webumenia.sk

Mint minden monostorban, a rabváltó szerzetesek pozsonyi házában is volt azonkivül legalább két nagyobb, gyűlések céljára alkalmas helyiség: a tanácsterem (capitulum, Kapitelsaal) és a refektórium (közös ebédlő). Alighanem e két terem egyikében és pedig fönnebb idézett forrásaink szerint a nagyobbikban, tanácskoztak 1825. november 3-án az országgyűlés négy kerületének követei, midőn Széchenyi István gróf, a hallgatók sorából kilépve, szótemelt és megtette pénzbeli ajánlatát a létesítendő Akadémia javára.” – írja Kumlik Emil.

„Végül még egy kérdés szorul tisztázásra: Vajon 1825-ben miért nem az Országházában, hanem a vármegyeházán tartották a kerületi gyűléseket?” – teszi fel kérdést a szerző. Ennek oka valószínűleg, nem a helyhiány lehetett. Széchenyi fellépése idején a kerületi gyűléseken magyarul szólaltak fel a követek. Szabadabban érezhették magukat a vármegyeházán, mint a protokollokkal agyonerőszakolt rendi országgyűlések székházában. Igaz, a hatalom besúgói és kémei folyamatosan megfigyelték őket: „Hisz‘ ott magyarul szólaltak fel a követek, magyaros szókimondás tekintetében pedig szintén nem volt hiány. Annak oka pedig, hogy a kerületi gyűléseket nem az Országház valamelyik nagyobb termében tartották, csakis az lehetett, amit röviden ezzel a két szóval jelezhetünk: zavartalanság és függetlenség.”

Vámegyeház tér (Župné námestie)

A trinitáriusok kolostorát 1844-ben lerombolták, helyére Feigler Ignác tervei alapján új vármegyeházát építettek, amely ma a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának történelmi épülete.

Ifj. Papp Sándor

Támogatóink