Dunai hajó és szabadfürdők Pozsonyban

GENIUS LOCI
2019 04 2.

A 20. század második feléig a pozsonyi Duna-part még kiváló lehetőségeket kínált az úszni és strandolni vágyók számára. A tiszta folyóban akkor még szabad volt fürödni az arra kijelölt helyeken. „A Duna vizének átlaghőmérséklete nagyon alacsony. Csak a legmelegebb nyári napokon: júliusban, augusztusban és szeptember elején, amikor a víz hőmérséklete 17,5 °C fölé emelkedik, lehet a folyóban huzamosabb, görcsmentes időt eltölteni”- számol be az 1957-es útikalauz, a Fürdőzési lehetőségek Pozsonyban című fejezetben.

oz_barozky 

A pozsonyi dunai fürdőzés kezdeteiről Ortvay Tivadar Pozsony város utcái és terei címmel 1905-ben megjelent várostörténeti munkájában olvashatunk a legrészletesebben: „…a fürdőkhöz számítandók a nyári évadban a dunai fürdők. A polgári dunai uszodát és fürdőt 40 helybeli polgár alapította 1847-ben 5 pengő forintnyi részvényekkel. Eredetileg csak az alapítók használatára épült. Az izraeliták ki voltak a használatból zárva. Csak 8 év múlva vált a Duna-fürdő használata általánossá. 1848-ban a cs. és kir. kincstár is engedélyt kapott a városi tanácstól egy katonai uszoda felállítására azon kikötéssel, hogy abban évenként 5 árva fiú nyerjen ingyenes úszásoktatást. A fent említett részvénytársaság később egy szűkebb részvénytársasággá alakult át, amely az uszodát kissé megnagyobbította, s ahhoz egy kezdetleges úszótükröt építetett. A vállalkozók Prohaszka evang. tanító, Scheuermann sütőmester, Günther molnármester, Berendi lakatosmester és Ludwig kárpitosmester voltak. Ezek részvénytársulata 1863-ig tartott, 1863-tól 1873-ig az uszodának már csak három gazdája volt: Günther Lajos, idősebb Haeszler Frigyes és Scheuermann. Ezt, valamint a katonai uszodát 1866-ban a poroszok közeledésének hírére az a baj érte, hogy 300 kirendelt katona 3 óra alatt az uszodák felső szerkezetét partra hányta, a hajókat, valamint a szomszédos malomhajókat is megfúrva víz alá süllyesztették. 1873-től 1877-ig a polgári uszodát csak ketten bírták: ifj. Haeszler Frigyes és Willimszky Gyula. 1877-től 1902-ig Porubszky Dávid Willimszky Gyula a gazdái, kik a fürdőt és az uszodát tetemesen megnagyobbították és abban 3 úszómester által taníttatták az úszást. 1902-ben folyószabályozási okból az uszoda biztosítására vájt öblöt betöltötték, az uszoda a sík Dunára került ki, de ezen egy 3´20 méteres közepes vízállás erejének ellent nem állhatván, azt 1903. júl. 11-én a vízár elvitte, gazdáinak 10 ezer forintnyi kárt okozva. 1904-ben Laubner főmérnök tervei szerint új, szebb és praktikusabb, jobbára vasszerkezetű uszodát épített, melynek vezetésével Porubszky Dávid városi képviselőt bízták meg. A fürdő az első évben 10 ezer korona tiszta hasznot hajtott a városnak.”

regi_uszoda 

A ligetfalusi oldalon található vasból készült, rácsos, medenceszerű, pontonra épített kabinokkal ellátott dunai uszodákat később a város felőli partszakaszhoz vontatták át. A korabeli fényképek és képeslapok a dévényi vár tövében történt fürdőzésekről tanúskodnak. A szegényebb ligetfalusi ifjúság a jóval melegebb hőmérsékletű Pötcseni ágban való ingyenes fürdőzést részesítette előnyben. A 30-as években a Váralja lakosai a mostani PKO – River Park területén, népies nevén „poplpam “-on (az elnevezés a parton található nyárfák – szlovákul topoľ nevéből – származik) található folyami népfürdőt látogatták rendszeresen. Itt az 50-es években a PKO átadása után egy lehorgonyzott – medencével, öltözővel, büfével felszerelt – hajófürdő működött. Népszerűek voltak a károlyfalusi Duna-ágnál található szabadfürdők is. Sok örömet szerezett Pozsony lakosságának a Propeller Vállalat tulajdonosai (Hörnes család) által üzemeltetett hajófürdő („pľuvátka“, spuckkastle). A vas pontonokra épített téglalap alapú faszerkezet a városban a mostani Danube szállodával szemben volt lehorgonyozva. Középen egy medence helyezkedett el, amelynek vizét a Duna táplálta. Egyes szemtanúk szerint a medence feneke drót, mások szerint faanyagból volt. A fürdőben külön rész szolgált a női és a férfi strandolni vágyóknak. A medence körül kabinok helyezkedtek el. A Duna felőli oldalon egy napozásra alkalmas terasz állt rendelkezésre, ahol az úszómesterek sört és egyéb üdítőket kínáltak a vendégeknek. A medencék vize nagyon hideg volt, így a belépőjegyek is csak két órára szóltak. A látogatók sokszor a nyári hőségben – akár az ebédszünet ideje alatt – ugrottak be a vízbe egy kicsit felfrissülni, kipihenni a nap fáradalmait. A tehetősebb pozsonyi polgárok fürdőjének számító Spuckkastkleről sokféle kétes történet keringett a pozsonyi kamasz ifjak körében. Sokan közülük azt híresztelték, hogy bent a strandoló hölgyek meztelenül napoznak a körbekerített medencék szélén.

petrzalka%20lido

A Duna jobb partján az Öreg-híd lábától kb. 500 méterre, a népfürdő helyén 1928-ban alapították Pozsony első nyilvános dunai strandfürdőjét, a Lidót. A fürdőhöz a városból speciális kisgőzös szállította a vendégeket. Eleinte egy, a part mellett kialakított hosszú kavicsos partszakasz, pár fából készült kis kabin, és egy kis medence állt a strandolók rendelkezésére. A fürdőzők gyakran a hídtól a Téli kikötő vonaláig vitették magukat az árral. 1934-ben egy nagyobb medencét is építettek. Egy évvel később azonban tűz ütött ki a strand területén, amely megsemmisítette a fa épületek egy részét.

492

 A Duna jobb partja Németországnak történő átadásával 1938-ban Pozsony elvesztette az akkor szép rozáriummmal és sportpályákkal berendezett népszerű fürdőjét. Az 1944-es pozsonyi bombázás sajnos a Lidót sem kímélte. A háború után a lerobbant Lido újra működni kezdett, a későbbi visszaemlékezések alapján viszont a rengeteg szúnyog, a jéghideg víz és a vízszivárgás miatt a medence üzemeltetését az 1960-as években leállították. A pozsonyiak azonban ezek után is nagy számban látogatták a dunai fürdőt, szívesen fürödtek az ekkor még aránylag tiszta vizű folyóban! A Lido a maga külön strandéletével – zuhanyfülkék, asztalitenisz, röplabdapálya és gyorsbüfék – egészen a 90-es évek elejéig szolgálta a nagyközönséget.

P.S.

Támogatóink