A pozsonyi propeller története

GENIUS LOCI
2. április 2019 - vibration

1891-ben az első acélhíd (Ferenc József-híd, ma Öreg híd) üzembe helyezése azt jelentette, hogy gyorsabb lett az összeköttetés Bécs, a monarchia központja és Budapest, a királyság fővárosa között. A Duna állandó hajózhatóságának biztosítása céljából az 1825-től működő hajóhidat szétszedték. Az egykori hajóhíd Pozsony lakosságának gyors és kellemes átjutását szolgálta a Duna túlsó partján található Városi Díszligetbe (ma: Janko Kráľ Park), amely a pozsonyi polgárok egyik kedvenc hétvégi pihenőhelyének számított.

1891. június 18-án egy pozsonyi vállalkozó, név szerint Hörnes Henrik engedélyt kapott a város vezetésétől, hogy a volt hajóhíd vonalán személyszállító vállalkozást indíthasson be. A kezdeti időszakban a Hörnes Henrik Átkelési Vállalat két oldalmeghajtásos csavargőzöse, a Frigyes (1893-1904) és az Izabella (1892-1922) bonyolította a forgalmat a Koronázási domb tér (ma: Námestie Ľ. Štúra) és a Városi Díszligetben található Au Café között. A nagy érdeklődésnek köszönhetően egy több férőhelyes csavargőzöst is beüzemelnek, Pozsony (1901-1922) névvel. A századforduló környékén a hajók telente reggel 7 órától esti 7 óráig, nyáranta pedig reggel 6 órától este 10 óráig közlekedtek a két folyampart között. A viteldíj összege 6 fillér volt. A korabeli pozsonyi képeslapokon is gyakran látható „propeller” a város egyik szimbólumává vált, mint ahogyan az akkor világhírnek örvendő pozsonyi kifli is.

pozsony_hatul_az_izabella_frigyes

1913-ban a város képviselete Hörnes özvegyével új szerződést kötött, amelynek értelmében: „a Duna medrének és parti területeinek használatáért minden egyes, a csavargőzösre eladott jegyért a várost 1 fillér illeti meg”. A 18 évre szóló szerződés a Csehszlovák Köztársaság létrejöttekor is érvényben maradt. A vállalat új neve Pozsonyi Propeller Vállalat lett, amely semmit se veszítve jelentőségéből, kategóriájában az ország legnagyobb vállalkozásának számított. A Pozsony nevű csavargőzöst Bratislava (1922-1934) névre keresztelték, a Frigyes Magyarországra került, az Izabella pedig az Alice (l922-1929) nevet kapta. 1926-ban egy új dieselmotoros hajó került a pozsonyi vállalat tulajdonába Florence (1926-1934) néven. Ekkor a menetjegy személyenként 50 fillérbe került. A Hörnes család a szerződés lejárta után új ajánlatot tett a városnak: először 3, később 4 fillér jegyenkénti részesedést ígérve a város javára. Közeledett azonban 1931. szeptember 30, s ezzel a nappal érvényét vesztette a városháza és Hörnesz Amália Propeller Vállalata közti szerződés. Az eltelt évek alatt a Hörnesz család jelentős bevételre tett szert a hajózási vállalat üzemeltetésével, s ennek köszönhetően egy fürdőt és egy lehorgonyzott hajókávézót – Boon Cafe néven – is működtetett a pozsonyi Dunán.

A város képviselőtestülete a révhajózási szerződést nem hosszabbította meg, és a vállalat a városi vízművek tulajdonába került. A háború kitöréséig újabb hajók kerültek az akkor már a város tulajdonát képező vállalathoz, amelyek Bratislava (2) (1934-1938) és Dunaj (1932-1938) névvel üzemeltek, és szállították az utasokat Pozsony óvárosa és a túlparti, ligetfalusi oldal között.

Ligetfalu német megszállását követően a pozsonyi Duna szakasz a fasiszta Szlovák Állam és a Harmadik Birodalom hátárává vált, amelyen betiltották a révhajózás működtetését. A határ átlépése csak egyetlen pozsonyi dunai hídon volt lehetséges. A két személyszállító hajót Magyarországra adták el.

A második világháború után a Dunaj (1947-1952) nevű hajót egymillió csehszlovák koronáért sikerült révhajózási célokra visszavásárolni. A hajó a pozsonyi hajójavítóba került, majd 1947 augusztusától kezdte el újból szállítani az utasokat Pozsony és Ligetfalu között.

1952. május 7-én a hajó a Csehszlovák Dunai Hajózási Vállalat (ČSPD) tulajdonába került, és Devín (1952-1968) néven működött egészen 1968-ig. A következő években az utasszállítást különböző típusú hajókkal oldották meg a főváros két partja között. A ČSPD 1978-ban egy dieselmotoros, 200 férőhelyes katamaránt terveztetett, amelyet Kamzík (1978-2003) néven bocsátottak a Duna vizére, a pozsonyiak azonban megmaradtak a Propeller névnél.

A szocializmus éveiben is közkedvelt Propeller a nyári és tavaszi hétvégéken és az ünnepnapokon szinte megállás nélkül szállította az utasokat a város felőli oldalról a túloldalon található vidámparkba.

duna2010

Sok pozsonyi emlékszik vissza szívesen ezekre a hajóutakra, a hagyományos majálisokra vagy gyermeknapi mulatságokra, ugyanolyan különleges alkalomnak számított egy ilyen esemény, mint ahogy a régi híres pozsonyi cukrászdákba tett látogatás.

A Propellert 2003-ban a város vezetősége nagy veszteséggel járó üzemeltetésre hivatkozva vonta ki végleg a forgalomból, de kultusza még mindig él a mai modern Pozsony életében, nem egy vendéglátóhely vagy éppen folyóirat őrzi a nevét.

Ifj. Papp Sándor

Támogatóink