Átkelés a Dunán

GENIUS LOCI
2. április 2019 -

Pozsony mindig is szó szerint a Duna partján feküdt. A városfaltól délre terült el a folyó több kilométer széles ártere. A 13. századi kőfalat úgy építették, hogy minél közelebb legyen a Dunához, a folyó akkori medre pedig árokként szolgáljon. Nem a főmederről van szó, az valamivel délebbre húzódott. A folyó ágai között található zátonyok aszályos időben szigetekké változtak.

A vízszint emelkedése esetén a városfal egy ideig védelmet nyújtott az ár ellen. A déli kapukat (Vödric-, Halász- és Lőrinckapu) azonban nem lehetett olyan tökéletesen lezárni, hogy a víz ne jusson be rajtuk keresztül a város alacsonyan fekvő részeire. A fal előtti töltések nem jelentettek különösebb akadályt a víz számára. A fal előtti terület feltöltésével a terep szintje megemelkedett, az egykori szigetek eltűntek, valódi árvízvédelmet azonban csupán a rakpart 19. század végi átalakítása jelentett. Ekkor betonfalakkal választották el azt a folyómedertől, amelyek több mint száz évig álltak ugyan, de mára hatékonyabb védelmi rendszer vált szükségessé.

166443-9902

A rendkívül széles hullámtér a várostól délre a közlekedést is meglehetősen megnehezítette. „Normál” időszakban a királyi privilégiummal rendelkező révészek szállították az embereket, állatokat, áruval megrakott szekereket. Aszályos időben, valamint alacsony vízállásnál gázlók is használatban voltak, melyek egyike közvetlenül a város felett, a vár alatti Víztoronynál húzódott. Előnyösebb volt azonban hidakkal összekapcsolni a szigeteket.

Már a 15. századból tudunk ilyen törekvésről, amikor egy polgár hídépítési engedélyt kért az uralkodótól a város mellett, ez ellen viszont jövedelmét féltve tiltakozott a privilégiumot élvező gútori (ma Hamuliakovo) rév tulajdonosa. A szekerek így a 15. század első harmadában csak óriási kerülővel juthattak a városba a Duna túlpartjáról. A folyó hajózható ága abban az időben nem a mai főág, hanem a Kis-Duna vonalán húzódott. Ennek ellenére épültek hidak a szigetek között. A folyó óriási erejének ismeretében a többnyire cölöpszerkezetes építményeknél nem fektettek nagy súlyt a tartósságra.

jpg

Az út egyszer facölöpös épített hídon, másszor fából rakott pályával rendelkező pontonhídon át vezetett, a főágon azonban így is csak kompon lehetett átkelni. Ezt ábrázolja Franz Hogenberg kölni kiadású metszete a 16. század utolsó harmadából, hűen mutatva be a fahidakkal összekötött szigeteket, melyeken a halászkunyhók mellett polgári kertek terültek el. Az előtérben látható indulásra kész komp a déli partra szállítja majd a lovas fogatot. Az átkelés ezen a helyen nem volt veszélytelen. Apró figyelmetlenség is elegendő volt ahhoz, hogy a komp és rakománya a hullámok között végezze. Ezért inkább a hajózható ág néhány kilométerrel lejjebb működő révjét használták, a mai Főrév (Ružinov városrész, korábban Prievoz község) területén.

Štefan Holčík

Fordította: Böszörményi Péter

SK »

Támogatóink