A pozsonyi diéták a reformkorban

GENIUS LOCI
2019 04 2.

Pozsony történelme során nem egy elsőséggel, egyediséggel dicsekedhetett. Itt építették fel azt az épületet, amelyet először neveztek magyar nyelven is országháznak, s akként is szolgált, itt szólalt fel először az országgyűlésben nemzete nyelvén gróf Széchenyi István, és nem utolsósorban itt születtek meg a Magyar Királyság további sorsát meghatározó reformok, amelyek arra utaltak, nagykorúsodik és önállósodni akar a magyarság.

 

Újra pezseg a város

1825. Magyarország a reformkor küszöbén áll, közigazgatási központja, azaz tulajdonképpeni fővárosa már negyven éve Buda, ott székel a fő pénzügyi hatóság, a Magyar Kamara, de a király helytartója, az ország második embere, József nádor is. Pozsony ekkorra már sokat veszített korábbi jelentőségéből, a 18. század második felének virágkora a múlté, I. Ferenc királyt is már Budán koronázták 1792-ben. Az országgyűlések helyszíne viszont továbbra is Pozsony, azaz de jure mégis az ország fővárosa, s marad is ily formán egészen 1848 nyaráig. Még az 1536 januárjában itt tartott országgyűlés 49. törvénycikkelye mondta ki: „az ország igazgatásának székhelye pedig (addig, amíg Isten segítségével az vissza nem foglaltatik) Pozsony legyen”. Igen ám, de már 13 éve nem érkezett követ a pozsonyi diétára, Ferenc király ugyanis 1812 májusa óta nem hívta azt össze. Végül öccse (aki később elnyerte a legmagyarabb Habsburg jelzőt) József nádor kérésére megteszi.

 19

József nádor 

Az 1825-ben kezdődő diétát szokás az első reformországgyűlésnek tartani, a történettudomány újabban azonban 1830-ra, Széchenyi Hitele megjelenésének idejére teszi a reformkor kezdetét, s mivel az 1830-as országgyűlés kolerajárvány miatt csak nagyon rövid ideig tartott (a király ekkor fogadta el viszont a bíráskodás és az udvarral való ügyintézés magyar nyelvűvé válását), e szerint csak az 1832-es tanácskozásra vonatkozhat ez a jelző.

Ekkor válik három esztendőre Szatmár megye követévé a pozsonyi diétán Kölcsey Ferenc, a közismert költő, a magyar Himnusz szerzője, s ahogy Benedek István írja Kölcsey és a pozsonyi diéta c. tanulmányában: „Wesselényivel együtt az ellenzék vezére lett, a jobbágyok felszabadításának apostola. Szatmár megye félszemű követének pátosz nélkül elhangzó szónoklatait feszült figyelemmel leste az ország. Ezek a beszédek hozták a világ tudomására, hogy a csekei kúria magányában óriás rejtezett mostanig. Kossuth, Deák az ő nyomdokain haladnak, lánglelkű szózataiért lelkesülnek. A besúgók ijedten jelentették Bécsbe, hogy a lázongásra mindig kész fiatalság a félszemű költőt tekinti vezérének, aki merész szavakkal ostorozza a Magyarországon németül élő főnemeseket, az 500 mágnással szemben 700.000 köznemes érdekét képviseli, sőt túl ezen: a nemesi kiváltságokat megnyirbálni, a jobbágyságot jogokhoz és szabadsághoz juttatni óhajtja.”

12 

Kölcsey Ferenc 

Az első reformországgyűlés négy évig, 1836-ig tartott, s már Kölcsey nélkül ért véget. Vármegyéjét megrettentette merészsége, visszahívták, nézeteinek megtagadására akarták rábeszélni. Kölcsey inkább lemondott követi posztjáról, megyei főjegyzői tisztét azonban megtartotta. Távozását Kossuth gyászkeretes közleményben adta hírül. 1838 nyarán aztán bélfertőzésben váratlanul meg is halt. Suttogták, hogy nem véletlenül kapta a fertőzést, de az esetet soha nem vizsgálták ki. 48 éves volt.

 

Országgyűlés a város minden szegletében

Kölcsey nemes Szatmár vármegye követeként az alsótáblához tartozott, amely ekkor már huzamosabb ideje a Budára költözött Magyar Kamara volt épületében, mai közismert helyén, a Mihály utcában ülésezett. Míg a 19. század elejétől itt megállapodott, az eltelt 300 év alatt számos helyen megfordult. És így volt ez a felsőtáblával is.

11

A pozsonyi országház épülete a Mihály utcában 

A magyar országgyűlés tagjai a XVI. századig együttesen, egy táblán folytatták tanácskozásaikat és hozták határozataikat. Az eredetileg egységes nemesség keretében a főrend és a köznemesség elkülönülésével, valamint a köznemesség követküldési jogának kifejlődésével együtt haladt az a folyamat, amely végeredményben az országgyűlésnek két táblára (kamarára, házra) osztását eredményezte. Ezt az állapotot az 1608. évi koronázás utáni diéta törvénybe is iktatta. Kialakult az országgyűlés két kamarája: a felsőtábla (Tabula Superior), amelyben az arisztokraták, a főpapok és országos világi méltóságok, illetve az alsótábla (Tabula Inferior), amelyben a nemesi vármegye választott képviselői, a szabad királyi városok küldöttei, illetve a káptalanok, prépostságok és a horvát-szlavóniai rendek képviselői üléseztek.

00

Az alsótábla ülésterme 

Az országgyűléseket az uralkodó hívhatta össze, aki megnyitó beszédében, illetve leiratokban körvonalazhatta kívánságait. Hozzá feliratokat intéztek. A középkorban a legtöbb esetben Pest mellett, a Rákos-mezőn tartották, illetve Székesfehérvárott, a török jelentette veszély miatt (1526-tól) a királyi Magyarország országgyűléseit aztán már túlnyomórészt Pozsonyban. Ahogyan azt Pálffy Géza: A magyar országgyűlés helyszínei a 16–17. században c. munkájában írja, a felsőtábla leggyakrabban az érseki/helytartói palotában (Búzapiac tér, a mai Prímási palota helyén) és a Zöldházban ülésezett, de megfordultak a főrendek a városházán, a préposti házban, Esterházy Miklós nádor szállásán, feltehetően az ún. Istvánffy-házban a Hosszú utcában és később a szintén Hosszú utcai Országházban is, ahol 1722-től egy fedél alatt az alsótáblával, külön teremben üléseztek. Az alsótábla többször élvezte a ferences kolostor vendégszeretetét, a városházáét is, az 1630-as évektől azonban jó időre állandósul (kivéve a gyakori felújítások idejét) jelenlétük az Ország Házában. Thurzó Szaniszló említi először magyar nyelven így 1619-ben feleségének semptei várából írt egyik levelében: „Én jó szívvel haza várlak, mert mihelyen megérközöl, tehát másnap mindjárt én is Posomban megyek az Ország Házát megfundálni”.

 33

 Thurzó Szaniszló

A főpohárnokot, a szepesi főnemest bízták meg 1618-ban az ország közös háza (communis domus regni) felújításának felügyeletével, a munkálatok valószínűleg a levél keltezésekor kezdődhettek meg. Az országgyűlés pár évvel korábban, Szaniszló apja, Thurzó György nádorsága idején megvásárolta a Hosszú utca utolsó, romos házát (a jelenlegi Lőrinc-kapu utca közepe táján állhatott), hogy azt rendbe szedve végre saját otthonra leljen. A felújítás azonban pénzhiány miatt húzódott, végül 1630-tól már itt ülésezhetett az alsótábla, s több későbbi átalakítás után, 1722/23-től már a felsőtábla is. Ezekben az években a diéták idején, ha a király Pozsonyban tartózkodott, a vár lovagtermében berendezett trónteremben egyeztetett, fogadta a rendek képviselőit, tartott audienciát.

 

Ingyen szállás: Lázadnak a házbirtokosok

Kossuth Lajos a Pesti Hírlap 1842. november 20-i számában röviden összefoglalta a konfliktus jellegét: Pozsony háztulajdonosait az országgyűlések idején a kormányzat arra kötelezte, hogy a házaikban lévő lakások egy részét ingyen adják át a diétákra hivatalosan érkező személyeknek. Az e célra lefoglalt lakásokat kötelezően ki kellett üríteni, s fel is kellett újítani. Sérült a tulajdonjog, s még jelentős bevételkiesést is szenvedtek. Tiltakoztak hát, s arra az esetre, ha megoldási lehetőségeiket nem fogadják el a hatóságok, indítványozzák, hogy a karok és rendek igyekezzenek az uralkodónál elérni, hogy az országgyűlés helyszínéül más várost válasszanak. Kossuth cikkének megjelenésekor az utolsó országgyűlést már két és fél esztendeje feloszlatták, és a közélet az újabb diétára készült, így a probléma időszerűvé vált.

44_a

A Nemzeti Szálloda épülete a pozsonyi Sétatéren 

Tóth Árpád kutatásaiból kiderül, hogy az országgyűlés tagjai számára először az 1825–27. évi diéta idején foglaltak le lakásokat ingyen. A diétát megelőzően a főlovászmester (tehát az országgyűlés elhelyezéséért felelős kormányzati személy) utasítására minden lakóházra kiterjedő összeírást rendelt el Pozsonyban a városi tanács. Ennek fennmaradt íveiből – a háztulajdonosok személyén és a területi elhelyezkedésen túl – részletesen megismerhető, hogy melyik ház hány szobából, konyhából, kamrából állt, istállójában hány ló, kocsiszínjében hány hintó fért el, a szobák hogyan oszlottak meg az utcai és udvari front, valamint az emeletek között, a szobák közül hányat foglaltak le a diétatagok számára, és hogy milyen rangú országgyűlési tagnak tervezték kiutalni az adott lakást. Fennmaradt az országgyűlés nyomtatott lakcímjegyzéke is, amely alapján név szerint is azonosítható, hogy kit hová szállásoltak el.

Végül az 1843–44. évi országgyűlésen hozott törvény oldotta meg a gondot, majd 1848-ban a testület Pestre költözésével végképp megszűnt a konfliktus.

D. Kovács József

Támogatóink