A „város nagy szülötte” – Charles Foerster, a zongoravirtuóz

Híres pozsonyiak
2019 04 2.

Szeretek a Kecske-kapui evangélikus temetőben sétálni. A gazdag növényzet távol tartja a környező utcák zaját, az ősrégi sírkövek különös nyugalmat sugároznak. Az egyikük különösen közel áll hozzám. A sírfelirat és a Rigele Alajos által készített domborműves portré mögött egy Charles Foerster (Förster Károly) nevű ember élete rejlik, aki 1860. szeptember 2-án született a Duna utca 250. szám alatt. Az egykori ház körülbelül ott állt, ahol ma a 3. szám melletti félkész, bedeszkázott épület csúfoskodik. 

07

A Duna utca 1905 körül

Carl édesapjának vasáru-kereskedése volt, emellett azonban rajongott a zenéért, műkedvelőként csellózott is. A fiú tőle kapta zenei műveltsége alapjait, és jól felkészülten lett Elisa Schuster zongoraművésznő tanítványa (akit nemrégiben ugyancsak bemutattunk egy terjedelmes írásban). Carl tehát a Káptalan utcai Esterházy-palotába járt zongoraórákra, ahol tanára a családjával lakott. 

10

A Káptalan utca 1934 körül. Baloldalt az Esterházy-palota látható, ahol Foerster zongoraórákat vett Elise Schustertől. Forrás: A Szlovák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatalának Levéltára, Pozsony Város Emlékezete (www.pammap.sk

Mivel tehetsége kétségkívül túlnőtte a Pozsony nyújtotta lehetőségeket, a gimnázium elvégzése után a Bécsi Konzervatórium lett élete következő állomása. Az itteni, jóval komolyabb konkurenciából is kitűnt: minden évben ő volt az évfolyam legjobb zongoristája. Útja azonban a főváros után még nyugatabbra vezetett, míg végül 1884-ben – Wesseling és Genf után – Párizsban telepedett le. 30 teljes évet élt és alkotott a francia fővárosban, itt érte el legnagyobb sikereit, még a nevét is franciásította (Charles)… Elismert zongoraművészként Párizsban nem volt híján a szólóhangversenyeknek, és Londonban is rendszeresen fellépett. A pozsonyi sajtó figyelemmel kísérte koncertjeit, örömmel számolt be a város szülöttének sikereiről. Ez a gazdag zenei hagyományokkal rendelkező, büszke kisváros Európa szívében minden „zenésze” sorsát számon tartotta, lett légyen szó Charles Foersterről, Dohnányi Ernőről, Franz Schmidtről, Spányi Irmáról vagy éppen Bartók Béláról. 

05

Párizs 1913 körül. Forrás: www.fortepan.hu

Hiszen épp Pozsony alapozta meg későbbi sikereiket a világ zenei életében! Ezt Foerster is jól tudta, és a távoli Párizsban sem feledkezett meg szülővárosáról. Ezt a köteléket nem lazították meg egymást követő sikerei sem: művészi nagyságát Viktória brit királynő is elismerte, aki személyesen hívta meg magánkoncertre a Buckingham-palota szalonjába, de Lord Limerick előtt is nemegyszer fellépett Dromore várában. Barátai közt tudhatta kora legjelentősebb zongoraművészit (Moszkowski, Paderewski), és Liszt Ferenccel is ismerték egymást. 1902-ben a francia kulturális miniszter az Akadémiai Pálmák tiszti fokozatával tüntette ki mint kiemelkedő pedagógust. Ezt az elismerést azok kapják, akik jelentős mértékben járultak hozzá a francia művelődéshez. Két évre rá a Bécsi Konzervatórium professzori katedrát ajánlott neki, amit köszönettel elutasított. Foerster Párizs és Pozsony között osztotta meg a szívét.

06

Klösz György: A Grassalkovich-palota, Frigyes főherceg rezidenciája. Forrás: Fortepan / HU.BFL.XV.19.d.1.12.114

Minden nyáron hazautazott szülővárosába a családjához, ősszel pedig visszatért a francia fővárosba. Ez a békés ingázás 1914-ig tartott. Nyárra ekkor is, mint mindig, „hazatért” Pozsonyba, visszautazni azonban már nem tudott, mert kitört a háború, és a határokat lezárták, mivel a Monarchia hadban állt Franciaországgal. Bár Foerster határozatlan időre felfüggesztette nemzetközi karrierjét, művészi és pedagógiai szempontból így is termékeny évek következtek életében. A pozsonyi publikum gyakran találkozhatott vele a háború áldozatainak megsegítésére szervezett jótékonysági koncerteken. Frigyes főherceg „tárt karokkal” fogadta fel zenepedagógusnak gyermekei mellé. Foerster így beköltözött a Grassalkovich-palotába, ahol két szobát kapott, és Aliz főhercegnő tanítója lett. Rövidesen annyira megkedvelték, hogy a főherceg valamennyi családi ünnepségre meghívta. Nem sokkal a háború vége előtt a badeni városi színházban nagy sikerrel játszott a császári pár és az egész udvar előtt. Albert főherceg rokonszenvét is elnyerte, aki saját verseit küldte el neki a harctérről, Foerster pedig improvizált rájuk.

02

A főhercegnők: Gabriella, Izabella és Mária Aliz

A magánéletben ugyancsak rámosolygott a szerencse – feleségül vette a tizenkét évvel fiatalabb Bolla Matild portréfestőt. Házasságuk gyermektelen, de boldog volt, a párt „mély lelki harmónia kötötte össze”. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy nemzetközi hírneve felfrissítése helyett 1918 után is a városban maradt. A főherceg családjának azonban el kellett hagynia Pozsonyt, így Foersternek is mennie kellett: a Grassalkovich-palotából az András király (ma Šafárik) tér 4. szám alatti ház harmadik emeletére költözött. Külön érdekesség, hogy ugyanebben az időszakban e ház földszintjén született és nevelkedett a majdani híres filatelista, Max Stern, akiről ugyancsak közöltünk nemrégiben egy cikket. 

08

Az András király (ma Šafárik) tér a 20. század elején. A jobb szélen látható a 4. sz. alatti ház, amelynek harmadik emeletén lakott Foerster az első világháború után

1925 elején azonban minden megváltozott. A még 65. életévét sem betöltött művész vastagbélrákban megbetegedett. A bécsi Fürth szanatóriumban megoperálták, és ugyanitt halt meg február 22-én – tüdőgyulladásban. A „város nagy szülöttének” búcsúztatásán rengetegen jelentek meg, köztük Prüger Henrik szállodatulajdonos, Grüneberg Vilmos és Károly gyáros, valamint Werner Péter zongorakészítő. Még megrendítőbbé tette a temetést az, hogy az özvegy nem lehetett jelen, mivel – a sors fintoraként – otthon feküdt súlyos tüdőgyulladással. 

15

Charles Foerster sírja a Kecske-kapui evangélikus temetőben. Forrás: Zuzana Godárová archívuma

01

Charles Foerster emlékpadja a Hegyi Parkban

Foerster sírját szó szerint ellepték a koszorúk. Ma viszont… csak egy domborművel díszített sírkő és a Hegyi Park egy padja emlékeztet a zenészre, aki annak idején méltóképpen képviselte szeretett városát a világban.

Ján Vyhnánek

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink