;)
Apácapálya: pozsonyi esszencia
2016 09 13.
Szeretek az Apácapályán (Panenská) sétálni, és magamba szívni semmihez sem fogható atmoszféráját. Az egykori pozsonyi külvárosi utcák közül kevés őrizte meg hajdani hangulatát a múlt századi dúlás után, amikor kíméletlenül ledózerolták a Grassalkovich (Hodža) teret, a Mészpiacot (Szárazvám – Suché mýto), a Kisfaludy Károly (Kecskés – Kozia) utcát és sok egyebet a környéken. Persze az Apácapályát sem hagyta érintetlenül a modernizmus hatása, hiszen ma is folynak rajta építkezések, de még így is erősen érezhető egyedi genius locija, a történelem bizsergető fuvallata.
Josef Hofer fotója, az Apácapálya 1930 körül. Pozsonyi Városi Levéltár,www.pammap.sk.
Erre járva azon szoktam gondolkodni, milyen kép fogadott volna a középkorban, az utca születésének idején, amikor errefelé még szőlők és polgári kertek feküdtek, és a város védcölöpökkel megerősített külső erődítése húzódott a közelben. Az utcát először 1368-ban említik Nunnen Pewnt, azaz apácadűlő néven. A klarisszáknak volt itt egy Pönt nevű szőlődűlőjük, valamint majorjuk és kertjük. Az utca később is megőrizte rájuk utaló nevét, volt Apáca utca és Apácapálya, német nevén Nonnenbahn, szlovákul Panenská.
Nonnenbahn-Apácápálya.
Csupán a 19. és a 20. század fordulója jelentett rövid intermezzót, amikor a 18. században itt tevékenykedő Bél Mátyás, „Magyarország nagy ékessége” nevét viselte. Hogy a zöld terület beépítése és az utca terjeszkedése miként történt, azt nem tudjuk, de a 16. században már 44 ház sorakozott itt. Az utca jelentősége a 17. században növekedett meg, amikor a városból ide, a csendes perifériára űzték az evangélikusokat. Ők pedig a közeli Konvent utcában templomokat építettek – először csak fából –, továbbá líceumot, kollégiumokat, kórházat, árvaházat létesítettek. Pezsgő diákélet töltötte meg az Apácapályát.
Johann Jacob Haid: Bél Mátyás, grafika, 1684, SNG, G 4647, www.webumenia.sk
Emellett főuraknak (pl. Illésházy, Erdődy) és módos kereskedőknek (Habermayer) is voltak itt házaik, és laktak az utcában szabók, csizmadiák, postások, pékek… Az Apácapályának megvolt a maga mikrovilága. És ma? A letűnt időknek bizony sok emléke odalett, de szerencsére így is sok megmaradt. Ilyen például a Nagy evangélikus templom, amelynek ősszel a felszentelése 240. évfordulójára emlékezünk. Ez Mária Terézia idején történt, nem sokkal II. József türelmi rendelete előtt. Az országban felszabadult légkör uralkodott, és az evangélikusok hosszú idő után kőtemplomokat is építhettek. Ugyanakkor nehézségekkel is szembe kellett nézniük, mivel a felszentelés előtt egy jótét lélek elterjesztette, hogy az építkezés alatt valaki felakasztotta magát a templomban…
Talán nagyobb nyilvánosságot érdemelne, hogy a Krisztus Emmausban című oltárképet Pozsony híres szülötte, Oeser Ádám (Adam Friedrich Oeser), Johann Wolfgang Goethe tanítója és példaképe festette. A Nagy evangélikus templom közvetlen szomszédságában, a Líceum utca sarkán álló Kis evangélikus templom valamivel később épült, a magyar és a szlovák nemzetiségű hívek számára. Korábban egy fa imaház állt itt, amelyben a nagy polihisztor, Bél Mátyás is prédikált.
A Nagy evangélikus templom egy pozsonyi képeslapon, 1910.
Nem sokan tudják, hogy 1904-ben a jelenlegi kis templomban tartotta esküvőjét a kiváló zongoraművész, Frederic Lamond, Liszt Ferenc tanítványa, akinek a házastársi eskü mellett azt is meg kellett ígérnie, hogy majd koncertet ad itt. Ígéretét be is váltotta, méghozzá háromszorosan! A szomszédban (a 28. szám alatt) álló reneszánsz épület az evangélikus plébánia. A homlokzatán mindmáig kőkeretes felirat hirdeti, hogy az Augsburgi Hitvallású Evangélikus Egyház tulajdonát képezi. A keretben azelőtt a forradalmár lelkész, Rázga Pál emléktáblája állt, akit 1849-ben „a zsarnoki uralom pandúrjai kiszakítottak családja köréből, és a vesztőhelyre hurcolták.”
Jobb oldalon Rázga Pál emléktáblája.
Szemben (25. szám) evangélikus árvaház működött, amelynek az evangélikus kollégiumban folytatott tanulmányai idején Ján Kollár költő volt az igazgatója. Gyakran meglátogatta itt osztálytársa és jó barátja, a „cseh nemzet atyja”, František Palacký, akivel együtt „leltünk gyönyörűséget anyanyelvünk édesded hangzásában és gyümölcseiben”. A cseh nyelvről volt szó, s mivel Kollár végig kitartott amellett, hogy a szlovakizált cseh nyelvet fogadják el szlovák irodalmi nyelvként, megromlott a kapcsolata Štúr követőivel, akiknek a főhadiszállása az utca másik végén, a Katarína Bondy házának (1. szám) helyén álló régi, barokk Fernolay-házban volt. Az emléktábla tanúsága szerint itt működött a Slovenské národné noviny című lap szerkesztősége. Ebben az épületben találkoztak Štúr hívei, titokban, „mint éji árnyak, hogy még a »hausmeister« se neszelje meg őket.” Valószínűleg nem tudták, hogy csaknem 40 évvel előttük a híres Antonio Salieri császári udvari karmester lakott a házban, aki Mária Ludovika magyar királynévá koronázásakor (1808) a Te Deumot vezényelte a Szent Márton-dómban.
Štúr és hívei
És vajon mit élhetett itt át Petőfi, amikor szegény ördögként néhány hétig egy apró szobában húzta meg magát Vilimszky szabónál, a Blaskovics-házban (27. szám) A költő életének e rövid epizódját néhány éve emléktábla örökíti meg, amely az 1900-ban elhelyezett, de később eltűnt tábla helyére került.
Petőfi Sándor emléktáblájának avatása 1900-ben. Az ünnepi beszédet Thaly Kálmán mondta.
A Štetinová utca sarkán (15. szám) Habermayer dohánykereskedő pazar palotája áll. A 19. század végén itt lakott a Rákóczi hamvait hazahozó Thaly Kálmán. Neuraszténia miatt költözött ide Budapestről, és városunkban megtalálta azt az egészséges levegőt és nyugalmas légkört, amelyre oly nagy szüksége volt. Leszármazottai mindmáig gondozzák egyszerű sírját a Kecske-kapui evangélikus temetőben.
Habermayer palota. Thaly Kálmán lakóháza.
Szólhatnék még Vendelín Kutlík szlovák nemzetébresztőről, akinek a magyar nacionalisták rendszeresen beverték az ablakait, a világhírű comeniológus Kvacsala Jánosról, a páratlan szemészorvos Kanka Károlyról, az egy ideig az utca egyik házában rejtőzködő Mozart-kéziratról, a nagyszerű zenész Klein Henrikről vagy Trebitsch Olga opera-énekesnőről, akinek az emlékműve a Georgievits-palota (11. szám) udvarát díszíti.
De további történetek is eszembe jutnak még – például a szlovák művészettudomány megalapítójáról, Alžbeta Güntherová-Mayerováról –, amelyekről még hosszú órákon át írhatnék és beszélhetnék. Megtehetném, de ez is kevés lenne. Ezt a történelmet és atmoszférát maga az utca tudja a legtökéletesebben átadni. Elég rajta végigsétálni, egy kis időre megállni, és átérezni mindazt, ami belőle árad.
Ján Vyhnánek
Fordította: Böszörményi Péter
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!