;)
Egy soha el nem küldött levél 1968 augusztusából
2018 08 20.
Amikor az ország egy egyszerű augusztusi éjszakából rettenetes reggelre ébredt, az emberek egymástól próbáltak tudakozódni az utcán. Volt, aki röplapokat és nyilatkozat helyezett ki a kirakatokba, mások kisebb csoportokban beszélgettek. Volt, aki kiabált, volt, aki hallgatott. Ezekben a napokban talán az információkért folytatott harc jelentette a legnagyobb küzdelmet. Nem véletlen, hogy sok helyen az utcatáblák eltávolításával próbálták legalább összezavarni a megszállókat.
Közvetlen fenyegetettségben az ember tengernyi információt szeretne átadni. Elsősorban a szeretteinek. Telefonál vagy ír nekik. A sors azonban úgy akarta, hogy ne jusson el az összes levél a címzettjéhez. Michaela G. (név a szerkesztőségben) egy ilyen autentikus vallomást küldött a pozsonyi emlékeket feldolgozó www.PamMap.sk portál számára, amelynek alakításában a Pozsonyi Kifli is részt vesz. A még sohasem publikált levélhez néhány eddig ismeretlen fényképet is csatolunk, amelyek az ugyancsak pozsonyi Mikuláš Gažo családi archívumában lapultak. Sem a szöveg, sem a fotók nem igényelnek kommentárt. A belőlük áradó tiszta emóciók magukért beszélnek. Az emberiség egy nehéz pillanata… Nem feledhetjük!
EGY SOHA EL NEM KÜLDÖTT LEVÉL:
Pozsony, 1968. 8. 21.
Egérkém, kedvesem!
Szörnyen félek. Itt vannak az OROSZOK! Éjjeli fél kettőtől ébren vagyunk. Az oroszok szerintem elfoglalják az egész várost. Az SZNF tér tankokkal, orosz katonákkal teli autókkal, ágyúkkal és valamilyen rakétás autókkal van teli. A város felett rengeteg repülő. Elözönlik az egész várost. A rádióban semmit nem hirdetnek. Bécset hallgattuk, de semmit nem értettem, mert nem tudok jól németül. De Oroszországot és Csehszlovákiát emlegették. Tuti biztos, erről beszéltek. Nem tudok aludni. Mi lesz velünk és Veletek? Hogyan jöttök haza külföldről? Bárcsak itt lennél! Fogalmam sincs róla, mi történik. Egy férfi a téren (voltunk ott anyával körülnézni) azt mondta, hogy valamelyik külföldi rádióadón hallotta, hogy az oroszoknak tegnap valamilyen megbeszélésük volt. Most Magyarországon keresztül érkeztek ide. De még nincsenek Prágában! Az nem lehet!!! Hogy jutnának el oda?
Szörnyen ideges vagyok. Senki nem tudja, mi folyik itt. Az emberek az utcán nagyon mérgesek. Mindenki szitkozódik. Én képtelen vagyok gondolkodni. Minden kavarog a fejemben. Valaki éppen azt kérdezte az utcán, háború van-e – de ez képtelenség, ugye? Mindenki kiabál itt. Még kimegyek körülnézni. Aztán folytatom.
Fotó: Mikuláš Gažo (Juraj Šedivý magángyűjteményéből)
Az emberek az utcán szitkozódnak, és a férfiak is sírnak. Mindenki a térre megy megnézni, mi folyik itt. Állítólag orosz nyelvű röplapokat szórtak ott szét. Szlovákoknak és cseheknek, állítólag ŐK akarják megvédeni a szocializmust. Egy nagy fityiszt nekik, csak hogy tudják! Mi közük hozzánk? Törődjenek magukkal! Bocsáss meg, hogy káromkodom, de máshogy nem megy. Szeretnék egyet azokból a röplapokból.
Rosszabb, mint gondoltam. Egész Csehszlovákiát megszállták!!! Az oroszok, magyarok, lengyelek és németek is itt vannak! A televíziót, postát és a rádiót is elfoglalták. A hídon egyáltalán nem lehet járni, gyalogosan sem. Az oroszok senkit nem engednek rá. A téren rengeteg osztrák szaladgál, akik haza szerettek volna térni, de nem engedték őket. Az emberek lázonganak. A Tempo és a Manderlák előtt eltorlaszolták az utat. Egy osztrák keresztbeállt autójával az úton, és rengeteg ember állt köré. Leültek a földre, és nem akarják továbbengedni a tankokat. Hatalmas kiabálás és füttyszó hangzik arrafelé. Egy teherautó haladt el ott hírlapokkal. Az emberek szétkapkodták az újságokat, de semmi nincs bennük. Tüzet gyújtottak belőlük a téren. Az emberek a himnuszt éneklik és fenyegetik az oroszokat. Nem sikerült röplapot szereznem. Háromnegyed négy van. Már nem sírok és nem félek. Gyűlölöm őket. Ne félj, nem követek el semmit. Csak ha már te is itt leszel, akkor veled együtt, ha szeretnéd. Egyelőre visszafogom magam.
Fotó: Mikuláš Gažo (Juraj Šedivý magángyűjteményéből)
Ha látnád, mi mindent tesznek tönkre! A utakat és a járdákat tönkretették a tankok. A híd is borzasztóan nézhet ki. Fölösleges volt megjavítani. Ha rossz lett volna, leszakadhatott volna alattuk, és nem tudtak volna továbbhaladni. Kint talán rakétákat lőnek ki. Anya nem akar kiengedni, úgyhogy nem tudom biztosan. A mieink Moszkvát hallgatják, de nem lehet jól érteni. A megszállásunkról beszéltek és manővereket emlegettek. Többet nem értettünk.
————————————–
7 óra van. Már munkában vagyok. A városban borzasztó a helyzet. Szinte semmilyen közlekedési eszköz nem jár. Folyton újabb katonák érkeznek. Már csak egy rádióállomás közvetít. Prága. Éppen jött egy barátnőm, aki mondta, hogy Prágában Novotný mellett tüntetnek. A rádióban és a TV-ben is különböző üzemek nyilatkozatait olvassák be, amik a megszállás ellen tiltakoznak, és a jelenlegi kormányt támogatják. A kormány ülésezik, de nem lehet tudni semmi konkrétat. A rádió felszólítja az embereket, hogy ne lázongjanak, és ezzel ne provokáljanak, és hogy őrizzék meg nyugalmukat. Az emberek mindenütt tankokat és autókat állítanak meg, nem akarják továbbengedni őket. Az állomáson köveket téptek ki a burkolatból, és megdobálták a tankokat. Éjjel az oroszok lőttek is, de nem tudom, embereket is lőttek-e, vagy csak úgy, figyelmeztetésként. Sehol nem dolgoznak. Az utcákon embercsoportok. Mindenfelé tankok. Minden utat tönkretettek, amerre csak mentek.
Már Prágát is megszállták. Éppen a köztársasági elnök beszélt a rádióban, de nem tudtam meghallgatni. Várnunk kell, mi következik.
Nem tudom, el tudom-e küldeni ezt a levelet neked. Úgy sejtem, nem. De megpróbálom. Egyelőre búcsúzom, gyere hamar!
Myška
—————————————————————————————————–
Pozsony, 1968. 8. 22.
Tegnap nem tudtam mindent leírni. Darinával a munkából a városba mentünk megnézni, mi történik. Néhány járatot már megújítottak, de nem mindet. Villamosok helyett autóbuszok járnak, néhány trolibusz is közlekedik már. A villamosok nem járnak, mert a villamossíneket tönkretették. A katonaság főleg a SZNF térre és a Štúr utcára tömörül. Más utcákon tankok, páncélozott járművek és katonákkal teli autók is közlekednek. Az emberek az oroszokra kiáltoznak, káromkodnak rájuk, feliratokat írnak az autókra és tankokra, de szóba is elegyednek velük, elmagyarázzák a helyzetünket, és próbálják őket meggyőzni, hogy nincs joguk azt tenni, amit tesznek.
Fotó: Mikuláš Gažo (Juraj Šedivý magángyűjteményéből)
A posta, rádió és a TV is el vannak foglalva. A postán a kapu előtt katonákkal teli páncélozott jármű áll, az ablakokban is fegyveres katonák vannak. Éjjel, mikor azt hittem, hogy rakétákat lőnek ki, levegőbe lövöldöztek – félelemkeltés céljából. A Nagy Baťát lövések érték. A Pravda szerkesztősége, az SZNF téren álló Lengyel Kulturális Központ és a Comenius Egyetem épülete szintén lövéseket kapott. Ez utóbbit délután 1-kor lőtték. Tűzharc volt itt. A diákok kövekkel dobálták a tankokat, és azok lőni kezdtek az emberekre. Megöltek egy 16 éves lányt, és sok sebesült is volt. A diákok azon a helyen utcakövekből keresztet állítottak, és csehszlovák zászlót terítettek le. Csupa vér. Az oroszok a tankjaikkal mindent lerombolnak, ami csak az útjukba akad. A hídon letaroltak 2 oszlopot, a Luxor előtt egy korlátot a villamosmegállónál, a Comenius Egyetem előtt ledöntöttek egy oszlopot, és (szó szerint) széttiportak egy rendőrbódét.
————————————
10 óra van. Munkában vagyok. Egész nyugalom honol itt, csak Štrkovec felől, vagy legalábbis abból az irányból hallani lövéseket. Nem tudjuk, mi lehet ott. Már egy ideje tart.
Ez történik a városközpontban. Másról nem tudok. A bátyám egy barátja nyaralójában volt, tegnap délután jött haza. Mesélte, hogy az oroszok megállítják az autókat a letérőutaknál, és a tartályokból leszívják a benzint. Azokat az autókat, amik nem akarnak félreállni, árokba borítják. Némelyik benzinkutat is elfoglalták. Amiket nem, ott szörnyű hosszú kocsisorok vannak.
Nagy zűrzavar uralkodik az emberek között. A boltok előtt irtó hosszú embersorok kígyóznak, akár egy órát is sorban kell állni, hogy kenyérhez jussanak. Csak 2 kilót kapnak, lisztből és cukorból is ennyit. Az emberek mindent felvásárolnak. A pékségek ellátása egyelőre még jó. Ligetfaluba azonban már nem jutnak el. A hidat lefoglalták, Ligetfalu el van vágva tőlünk. Az emberek már félnek. Ha csak egy kis jele mutatkozik annak, hogy lőni fognak, mindenki szétszéled. A Pravda előtt – vagy a bank előtt – lelőttek egy orosz katonát. Nem tudom, hogyan történt.
Fotó: Mikuláš Gažo (Juraj Šedivý magángyűjteményéből)
Éppen anya telefonált. A Heyduk utcán lövöldözés volt. Senki nem jár ki a házból. A Metropolka mellett a Körzeti Kórház előtt és a Kertész utca felől szintén lövöldözés hallatszik. Találgatnak, hogy ezeken a helyeken titkos rádióadónk lehet. Az előbb a rádió a Pozsonyi Szabad Rádióadó név alatt sugárzott. Egyébként csak Prága sugároz. Most megint Pozsony közvetített. Felszólítják az embereket, hogy maradjanak hűek a kormányhoz, Svobodához, Dubčekhez, Smrkovskýhoz és Černíkhez. Tegnap este letartóztatták őket, és ismeretlen helyre vitték őket. Most van Prágában a CSKP XIV. Kongresszusa. A rádióban jelentették, hogy üléseznek. (Most a rádiót hallgatom, de nem tudok mindent papírra rögzíteni). Az SZNF téren és a Comenius Egyetemnél lőnek. Az emberek között vannak provokatőrök. A fiatalság forradalmi hangulatú. Felszólítás, hogy az oroszokat ne provokáljuk, hanem ignoráljuk. Šalgovič titkosrendőrége az oroszokkal együtt akcióra készül a legális rádióadók és a kormányszervek ellen. Felszólítják a Nemzetbiztonsági Testületet, hogy ne működjenek együtt velük.
Az SZNF téren lövöldözés van, mert valaki az Irgalmas rendi templom tornyából a Kamzíknál az oroszokra lőtt, provokáció. Mást nem tudok. Ezt a rádióban mondták.
Prágában az Óváros téren az emberek kövekkel dobálták az oroszokat. Tank indult ellenük. Elmenekültek. A halottak száma növekszik. Indra, Kolder, Jakeš, Barbírek, Biľak – árulók. Csatlakoztak a megszállókhoz és kijelentették, hogy egyetértenek a megszállással – benne volt az orosz újságokban. J. B. Tito lehetővé tette Hájeknek, hogy New Yorkba repüljön! Kollaboránsok: 1) hűség januárhoz (frázis, hogy hallgatókat biztosítsanak), 2) azt mondják, hogy hatalmi konfliktus közeledett, ezért hívták be a megszálló katonai erőket…
Fotó: Mikuláš Gažo (Juraj Šedivý magángyűjteményéből)
A rádió felszólít, hogy utasítsuk el az anyagi segítséget a megszállóknak. (Nem tudok az írásra összpontosítani, egyfolytában csörögnek itt a telefonok, szörnyű zaj van itt) A CSKP Központi Bizottságának titkárságát Prágában elfoglalták, ott zajlott volna a XIV. Kongresszus. Leničko (?) tábornok gyülekezési és kijárási tilalmat rendelt el. Lezárták a parlamentet. A kultúrában dolgozókat letartóztatja a megszállókkal kollaboráló rendőrség. Felszólítják a fiatalságot, hogy oszoljanak szét, Pozsonyban elveszik az emberek tranzisztorait! Turócszentmártonban is megszólalt egy szabad rádióadó! Ott is vannak katonák, de kevesebben. A fiatalokat állandóan mérsékelt hozzáállásra szólítják fel.
A Szlovák Nemzeti Tanács épületében lövöldöznek. Besztercebányai utca – 4 halott. Pozsonyban már befejezték a párt városi konferenciáját, és Prágába mennek a kongresszusra (Prágában már 927 küldött van). A képviselőnk az ENSZ-ben a megtámadás ellen tiltakozást nyújtott be. Frankfurtban Hájeknek repülőt foglaltak.
Már létezik a Pozsonyi Szabad TV-stúdió. Egyelőre a rádióval működnek együtt, mert a műsorközvetítő stúdiót elfoglalták az oroszok. (13-tól 19 óráig nem jegyeztem le a híreket, ki kellett aludnom magam)
Amikor 1/2 egykor hazafelé mentem munkából, a városban már nyugalom volt. Nyoma sem volt, hogy lövöldöztek. Csak a lövéseket kapott házak, az Irgalmas rendi templom és az SZNF tér tanúskodott erről. A Kamzík és a Duna áruházak zárva vannak. A katonák lehúzódtak az útról a járdákra. A Nagy Baťától a Lengyel Kulturális Központig tankok, páncélozott járművek és teherautók állnak katonákkal. Ezek már nem az autókon ülnek, hanem arrafelé járnak. Már nem lövöldöznek. A csehszlovák rádió szabad rádióadója még nem jelent meg Szlovákiában. Állandóan változtatja helyét. 21 órától a TV sugározni kezd a 9-es csatornán. Holnap 12 órától 13 óráig általános sztrájkot hirdettek. Senki nem fog dolgozni, szirénák zúgnak és autók dudálnak majd. Azonban tilos a kijárás. A diákok és fiatalok már kevésbé provokálnak. Röplapokat adtak ki, amiket a Szlovák Nemzeti Tanács nyomtatott ki – felhívja a férfiakat, hogy tiltakozásképp ne borotválkozzanak. 1 vagy 2 oldalas hírlapok jelennek meg, ingyen osztogatják őket.
Fotó: Mikuláš Gažo (Juraj Šedivý magángyűjteményéből)
Az orosz Pravda élesen bírálta Dubčeket és a CSKP vezetőségét. Megpróbálták elmagyarázni, miért szálltak meg minket. Mindent elferdítenek. Ülésezik a NOB, a Varsói Szerződés 5 országát el akarja tiltani az olimpiai játékokon való részvételtől. Prága felé vonul a hadsereg. Egy gyöngyszem: Mladá Boleslavnál helytelen irányjelző táblákat helyeztek el, amik Prága felé jelezték volna az irányt. A hadsereg Liberec felé ment! A hivatalokat és intézményeket jelző táblákat leveszik, hogy az oroszok nehezebben tájékozódjanak.
Černíket az oroszok Ruzynére vitték, és onnan nem tudni, hova. Az orosz hadseregnek parancsot adtak ki: 1) ne fegyverezzék le a hadseregünket 2) ki kell üríteniük a hadseregünkhöz tartozó objektumokat 3) a kisebb helységekből ki kell vonni a hadseregüket 4) a nagyvárosokban lehetővé kell tenniük a közlekedést és a parkokba kell húzódniuk 5) tilos elfoglalni a párt- és kormányszerveket 6) a bankok működését lehetővé kell tenniük 7) saját forrásokból kell ellátni a hadseregüket. (egyébként – nem kaptak parancsot emberekre lőni, mégis megtették)
Fotó: Mikuláš Gažo (Juraj Šedivý magángyűjteményéből)
A házakon félárbocra vannak eresztve a csehszlovák zászlók. Az emberek fekete sávval áthúzott csehszlovák nemzeti színű karszalagot hordanak a karjukon. Egyelőre ez minden.
A levelet megpróbálom osztrákok vagy más turisták által elküldeni. Ne féltsetek minket, egyelőre senkinek nem történt baja.
M.
A Pozsonyi Kifli kiterjedt együttműködést folytat a www.PamMap.sk portálon. Ha vannak ilyesfajta emlékei Pozsony (vagy akár Szlovákia egyéb részeinek) múltjából, örömmel fogadjuk jelentkezését. Hogy az emlékek ne vesszenek el végleg…
Szöveg: Michaela G. (név a szerkesztőségben, 1968); bevezető: Juraj Šedivý (2018); fordította: Gál Ilona; fotó: Mikuláš Gažo (1968, Juraj Šedivý magángyűjteményéből).
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!