Honismereti nekrotúra – az András-temető sétálós felfedezése

Tematikus városnéző séták
2019 04 2.

Így fest az, amikor a Pozsonyi Kifli profikkal szövetkezik. Miután egy korábbi sétán Pozsony múltjának zenetörténeti csemegéi kapcsán jártuk az óvárost, szombaton az András-temetőbe néztünk el – az időjárás nem is alakulhatott volna jobban, túravezetőnk, Ing. Viera Jančušková pedig szintén kitett magáért. A tapasztalt idegenvezető és építészettörténész ugyanis rögtön bizonyította, hogy egy jó humorú, két lábon járó emlék- és élménystimuláns, a maga betonbiztos felkészültségével egy valóságos imaginárius játszótérré varázsolta a temető parcelláit.

p8172193

Sokszor egy-egy málladozó, mohalepte homokkő obelszik kapcsán is egészen izgalmas, szövevényes emlékfigurációkat volt képes megmozgatni – sőt, igazi helytörténész és Pozsony-specialista révén olyan fragmentumokról is mesélni tudott, amelyek már jó ideje nem láthatóak (ellopták, elemelték, elvesztek). És hát egy ilyen tekintet által vezetve a legapróbb nüanszoknak is jelentősége lesz: például a sietős, figyelmetlen szemlélődő akár kapásból angyalként azonosíthatná a temető egyik legrégibb objektumát, egy széparcú, szomorkás, szárnyas nőalakot – csakhogy hátán, egészen ritka példányként, egyértelműen lepkeszárnyak láthatóak. Ami pedig azt jelenti, hogy a hölgy Pszükhé, Erósz (vagy Ámor) kedvese, az istennővé tett halandó királylány.

548318_10200930644366754_489760203_n

Meg aztán innen is, onnan is szofisztikált pietas- és vanitas-szimbólumok, a gyász és a felejtés finoman elhintett jelei kacsintanak ránk vissza. Egyszóval itt mindennek üzenete van, beszédes attributummá válik a nyársra tűzött (vagy önmaga farkába harapó) kígyó, a fejjel lefelé fordított fáklya, a pálmalevél, a homokóra és a könyv is (apropó, könyv, sok esetben az sem teljesen mindegy, nyitoltt-e vagy összecsukva jelenik meg).

1173885_10200930648926868_2100098804_n

Olyan példákat is láttunk, amikor egy-egy személy alkotóként (mint szobrász vagy kőfaragó) és halottként is jelen vannak a temető terében (Kühmayer Róbert, Rigele Alajos vagy a Mahr család). És bizony bevallom, azt is csak most tudtam meg, hogy a rozsdaette kovácsoltvas korlátdíszeken fel-felbukkanó gumószerű florális fémcsök valójában mákvirág (és nem véletlenül mák, hiszen itt, a kitaposott ösvények mentén, az utifű, a csibehúr, a laboda közt is, lépten-nyomon tudatosan alkalmazott szimbólumokba és metaforákba botlunk). Aztán bevallom, egy új német szóval is gazdagodtam (a die Wachtel fürjet jelent!) no és megtudtam, hogy mi köze ennek a madárnak a (Ventúr utcai) Pálffy-palota beszédes kapuoromzati címeréhez.

1098465_10200930645846791_775830901_n%20(1)

Merthogy itt, egy ilyen ráérős séta során mindenki mindenkivel összefüggésbe hozható, neves famíliák, építész-, kereskedő-, vendéglátóklánok és szerteágazó művészcsaládok kapcsolódnak és hurkolódnak össze, akár úgy is, hogy megidézett palotabelsők, szalonok, műhelyek, passzázsok – vagy éppen alkotások, találmányok, szabadalmak – által találkoznak. Vagyis az emlékezés homlokterében komplett Pozsony-textúrák merülnek a felszínre, és rajzolódnak izgalmas, fiktív rekonstrukció-szálakká. Kalandorok és csodabogarak, szabadkőművesek és élsportolók, muzeológusok, k.u.k borászok és pezsgőgyárosok hantjai közt sétáltunk (és azt tudták, hogy a Titanicon pozsonyi itókákat is felszolgáltak?).

1186681_10200930646766814_1321995040_n

A bő két óra úgy elfutott mint a sicc – ráadásul éppen, hogy csak a temető felét győztük bejárni (volt már nagyobb is ez a terület, még mielőtt közlekedéstechnikai megfontolásokból lenyisszantottak volna belőle egy-egy szeletet – vezetőnk persze erről is mesélt). S mivel Viera Jančušková messze nem lőtte el tudásanyaga, poénjai, aforizmái és életrajzi sztorijai egész tárát, folytatás is várható. Tehát még mielőtt ősszel az evangélikus temető felfedezésére indulnánk, biztosan lesz még egy második adag András-temetős séta is!

Csanda Máté

Fotó: Hana Fábry 

Támogatóink