;)
Hová tűnt a fiatal nő holtteste az András-temetőből?
2023 06 19.
Az András-temetőt minden bizonnyal nem kell bemutatnunk a pozsonyiaknak. 1784-ben alapították a viszonylag szűkös és addigra már túlzsúfolt Szent András-temető helyett, amely a Duna utcai ispotály mögött terült el. A Szent Márton-plébániához tartozó új temető a következő évtizedekben és -századokban a pozsonyi katolikusok legjelentősebb alakjainak és családjainak végső nyughelyévé vált. Palugyay Jakab, Martinengo Nándor, Ortvay Tivadar, Prüger Henrik és Július Satinský története az András-temetőben találkozik. És 1821 áprilisában itt helyezték végső nyugalomra a 18 évesen elhunyt Schönbauer Konstanciát, akiről írásunk szól.
Schönbauer Mihály aláírása, amelyből kiderül, hogy orvosdoktor és Pozsony vármegye tiszteletbeli orvosa (1816). Forrás: Pozsonyi Városi Levéltár
A Schönbauer család
Az édesapát, Schönbauer Mihályt (1777–1860) is fiatalon elhalt leánya mellé temették. Viera Obuchová a következőket írja róla az András-temetőről szóló könyvében: „Schönbauer M. nemcsak kiváló ornitológus volt, hanem balzsamozással foglalkozó tudós orvos is. Saját balzsamozási szabadalmát a szóbeszéd szerint egy hozzátartozóján is kipróbálta, akinek a teste az évtizedekkel későbbi exhumálásakor állítólag ugyanolyan jó állapotban volt, mint a temetésekor. A sírkő nem maradt fenn.” (Obuchová, 2004, 87. o.).
Ezek az információk azonban pontatlanok, illetve kifejezetten valótlanak. Schönbauer Mihály nem ornitológus volt, hanem gyakorló orvos, Pozsony díszpolgára, vállalkozó, a pezsgőgyártás úttörője. Közéleti szerepvállalással, a külső városi tanács tagjaként (ma lényegében a városi képviselőtestület tagjának mondanánk), valamint több egyesület és szakmai szervezet tagjaként próbálta előmozdítani a város és az ország általános fejlődését. Neves szakember, nagy műveltségű polgár volt, az első olyan orvos, aki a mai Szlovákia területén vakcinációt végzett (himlő ellen oltott az úttörőnek számító Jenner-féle módszerrel). Érett korára már széles körben ismerték Pozsonyban, legalábbis a középső és a felső társadalmi rétegben feltétlenül.
Magánéletében azonban Schönbauer doktor nem volt ennyire szerencsés. Felesége, a Váraljáról származó Barbarino Erzsébet 1812-ben, 29 évesen halt meg tuberkulózisban. A két gyermekkel magára maradó Schönbauer nem nősült meg többé. Nyomdokaiba lépő fia, Mihály Lajos orvosi diplomát szerzett Bécsben, de 1835-ben Pisában váratlanul meghalt. 29 évesen, akárcsak édesanyja. Schönbauer lánya, Konstancia még öccsénél is korábban, 1821. április 12-én távozott a földi világból. És bár Obuchová nem nevesíti, ő lett volna az, akit halála után bebalzsamozott az édesapja. De valóban így történt? Mit mondanak erről a levéltári források és a korabeli említések?
Schönbauer Mihály (hátul jobbra) és leánya, Konstancia (hátul balra) síremléke. Forrás: Pozsonyi Városi Múzeum. Fotó: Faust Ovidius (1962).
Konstancia halála
Schönbauer Konstancia életéről valószínűleg nem sokat fogunk megtudni. A haláláról azonban megtudhatunk ezt-azt. Elsődleges forrásunk a pozsonyi Szent Márton-plébánia halotti és temetési anyakönyve, melybe a helyi plébános a tabes szót jegyezte be a halál okaként. Ennek több jelentése is lehet, de a mai orvosi nyelvben fizikai sorvadást jelöl, amely rendszint valamilyen krónikus betegség kísérőjelensége. A korabeli orvostudomány lehetőségei messze elmaradtak a ma megszokottól, a diagnosztikáról nem is beszélve. Még egy olyan tapasztalt orvos, mint dr. Schönbauer sem tudta meghatározni szeretett leánya betegségét, és így halálát sem tudta megakadályozni.
Schönbauer Konstancia temetésének időpontját nem ismerjük, ezt az információt nem jegyezték be a temetési anyakönyvbe. A Schönbauerek sírjai és síremlékei sem maradtak fenn. Az exhumálás után a sírköveket a temető szélére helyezték, ahol megrágta őket az idő vasfoga. A Marianum nevű pozsonyi temetkezési vállalat dokumentációja szerint Schönbauer oszlopos homokkő síremléke 1982-re az enyészeté lett.
Korabeli fényképeknek köszönhetően azonban tudjuk, hogy leánya kő síremlékét articsóka formájú dekoráció díszítette, amely alá a CONSTANTINAE FILIAE MOESTUS PATER SCHÖNBAUER MDCCCXXI (Schönbauer, a gyászoló apa leányának, Konstanciának, 1821) szövegű latin feliratot vésték. Miután az apa 39 évvel később követte lányát, a két sír évtizedeken át egymás mellett feküdt. A temető látogatói számára, ha értették a latin feliratot, már csak a gyászt hirdették és két ismeretlen sorsot takartak ezek a sírkövek.
Schönbauer Konstancia sérült sírköve. Jól látható és olvasható azonban a felirat, az apa üzenete leányának. Forrás: Pozsonyi Városi Múzeum. Fotó: Faust Ovidius (1966)
A megtalált test
Schönbauer Mihály halála után a Schönbauerek fokozatosan feledésbe merültek. Az idős orvossal ez a családi ág kihalt, vagyonát Imelyi nevű keresztgyermekei örökölték, akikkel azonban nem állt rokoni kapcsolatban. A Schönbauer név csak a két világháború között került be újra a köztudatba. Faust Ovidius levéltáros szerint 1928-ban „véletlenül” rábukkantak Schönbauer Konstancia bebalzsamozott testére. Ez a véletlen felfedezés nyilvánvalóan a sírhely felszámolásának tudható be, hiszen már nem volt, aki a Schönbauerek nyughelyét fizesse. Ez pedig exhumálással jár. Faust beszámolója szerint „a test tökéletes állapotban van, az ízületek mozgathatók, a haj megmaradt, a szemgödrökben üvegszemek vannak. A fehér selyemből készült ruha teljesen szétbomlott.” Elképzelhetjük a sírásók döbbent arcát, amikor ezzel szembesültek.
Nyilván értesítették a temető vezetőjét, aki pedig az illetékes orvosi intézményhez fordult. Erről azonban nincs információnk. Ahogyan arról sem, hogy milyen körülmények között volt a test elhelyezve. A balzsamozott holttesteket rendszerint kőkriptában szokás tartani, mert az jobban védi őket a szövetek bomlását okozó külső hatásoktól. Minden arra utal azonban, hogy Schönbauer Konstancia a földbe volt temetve. A fakoporsó viszont ennyi idő alatt tönkrement volna, a test nem maradt volna ilyen jó állapotban. Talán ónból vagy egyéb tartós anyagból készült az ismert orvos lányának koporsója? Csak feltételezésink lehetnek.
Faust Ovidius azt írja, hogy egy időben érdeklődött a test irány Virchow professzor, de nem sikerült azonosítania a konzerváláshoz használt anyag összetételét, illetve a balzsamozási eljárást. Minden bizonnyal Hans Virchow (*1852, †1940) német anatómiaprofesszorról, egykori berlini egyetemi tanárról van szó, aki ekkor már nyugdíjas volt.
Milyen utat járt be Schönbauer Konstancia teste, és hogyan zárult a berlini kutatási projekt? Hihetünk egyáltalán Faust Ovidiusnak?
Schönbauer Konstanciáról nincs arcképünk, a Pozsonyi Városi Galériában azonban megtalálható öccse festett portréja, amely 1831 és 1835 között készülhetett. Talán hasonlítottak egymásra….
Forrás: Pozsonyi Városi Galéria. foto © archív GMB
Értelmezések
Első megközelítésben legyünk egy cseppet szkeptikusak. Faust Ovidius az általános elismertsége ellenére sem tekinthető feltétlenül megbízható forrásnak. A városi levéltáros hajlamos volt a tódításra, a történelmi fabulálásra vagy a valós történelmi események „feljavítására”, hogy önmagát és a város történetét jobb színben tüntesse fel a nagyközönség előtt. Bár nagyon keveset tudott Schönbauerről, határozottan leírta, hogy ő maga balzsamozta be a lánya holttestét. Könnyen lehet, hogy ezt helyesen feltételezte, de szóba jöhet még a doktor valamelyik közeli barátja, a bécsi egyetem vagy kórház egy szakértője, ezekkel az intézményekkel ugyanis Schönbauer jó kapcsolatokat ápolt. Az eljárás feltehetően diszkréten zajlott, a katolikus egyház ugyanis nem nézte jó szemmel a balzsamozást. Mivel az szöges ellentétben állt a bibliai porból lettél és porrá leszel elvvel, a katolikus országokban, amilyen Magyarország is volt, legalábbis ellentmondásosnak számított ennek a gyakorlatnak a megítélése.
Személy szerint azonban hajlok arra a véleményre, hogy a történet lényegét tekintve hihetünk Faustnak, hiszen 1928-ban ő volt Pozsony Tudományos Intézeteinek vezetője, így nem csupán hallomásból kellett értesülnie a felfedezett holttestről, hanem minden bizonnyal elsőként keresték meg, hogy Schönbauerről megtudjanak valamit. Levéltári kutatásaim során azonban sajnos még nem akadtam olyan korabeli dokumentumra, amely alátámasztaná a Faust által ismertetett eseményeket és információkat. František Tkáč egy 1986-os cikke a Zdravie című folyóiratban ezt a témát is érinti, de nyilvánvalóan ő is csupán az akkor már elhunyt levéltárosra támaszkodik. Virchow professzortól egyetlen olyan cikket sem találtam, amelyen a Schönbauer Konstancia testén végzett kutatásairól szólna. Így sincs kizárva azonban, hogy létezik ilyen cikk – erről csak a professzor tudományos és publikációs tevékenységének alapos tanulmányozása után mondhatunk biztosat.
Balzsamozás a történelemben
A testi maradványok bomlásának megakadályozására szolgáló különféle technikákat nevezzük balzsamozásnak. A szóról szinte mindenkinek az ókori Egyiptom jut eszébe elsőként, ahol a halottak balzsamozása a túlvilági életre való felkészítés szerves részét képezte. Azonban az egyiptomiak mellett számos egyéb ókori nép is balzsamozta halottait, minden esetben nagyon komplex vallási és kulturális indokokkal alátámasztva.
A balzsamozás modern formájáról a 18. századtól beszélhetünk. Brit, francia, illetve holland anatómusok egymástól független munkájának köszönhetően a tudósok felfedezték, hogy a test artériás hálózatába bizonyos vegyi anyagokat fecskendezve lassítható a bomlás folyamata, majd ezt az eljárást fokozatosan tökéletesítették. Bár az orvosokat és a tudósokat a tudásvágy vezérelte, a balzsamozás idővel kulturális jelenséggé is vált, olykor egészen bizarr vadhajtásokkal. Említsük meg például Martin van Butchell brit fogorvos ismert esetét, aki elhunyt nejének bebalzsamozott testét 1775-ben kihelyezte rendelőjének kirakatába. A néhai asszony is üvegszemeket kapott, akárcsak Schönbauer Konstancia. Ez bevett megoldás volt, hiszen a jórészt vízből álló szem megőrzésére a szemgödörben nem volt esély. Butchell végül eltávolította halott feleségét a kirakatból. A test később az Angol Királyi Sebészeti Akadémia Múzeumába került, de mivel a balzsamozás minősége nem volt megfelelő, lassan romlásnak indult az állaga. Végül 1941-ben, a német bombázások idején teljesen megsemmisült.
Bár Schönbauer doktor idején nem volt gyakori a balzsamozás, olykor azért előfordult, változatos okokból. Például a trafalgari csatában, 1805-ben elesett Nelson admirális testét több mint két hónapig különféle alkoholokból, kámforból és mirhából álló oldatban konzerválták. A testen így nem voltak látható jelei a fizikai bomlásnak, amikor eljött a nagy állami temetés ideje. Több hasonló esetről is tudunk, elsősorban jelentős személyiségek halála kapcsán, amikor a szertartások előkészületei miatt hosszabb idő telt el a temetésig. Magyarországon is volt rá példa, hogy a prominens halottak testét bebalzsamozták, mint például az 1908-ban elhunyt Pálffy János gróf esetében történt, akinek a bajmóci (Bojnice) vár jelenlegi alakját köszönhetjük.
Zárszó
Schönbauer Konstancia esetében nem feltételezhetünk ünnepélyes temetést, ő ehhez nem volt elég fontos ember. A 19. században azonban kezdett népszerűvé válni a balzsamozás, elsősorban személyes, szentimentális okokból. Akadtak jobb módú emberek, akik végakaratukban egy olyan, távoli helyet jelöltek meg kívánt végső nyughelyükként, amelyhez érzelmi kapcsolat fűzte őket. Dr. Schönbauer is szentimentális okokból dönthetett leánya testének bebalzsamozása mellett. Akár abban a reményben is cselekedhetett, hogy az így megőrzött test alapján valaki majd talán megállapítja a halál okát.
A mai tudomány modern módszereivel sok mindent megállapíthatnánk Konstancia holttestének vizsgálatával. Bizonyos valószínűséggel talán még azt is, hogy milyen kór, fertőzés vagy baktérium okozta a halálát. Megtudhatnánk, hogy milyen volt a termete, és hogy atyja milyen balzsamozási technikákat alkalmazott. Ezek nem érdektelen kérdések, hiszen történelmünknek ez egy kevéssé kutatott epizódja. Csak remélni tudjuk, hogy a további kutatások gyarapítani fogják ismereteinket. Talán megtudjuk, hogy milyen úton jutott el Schönbauer Konstancia holtteste Virchow professzorhoz, és mi lett a további sorsa. És talán még azt is, hogy hol van most.
Štefan Hrivňák
Fordította: Böszörményi Péter
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!