Könyöki József és az Óvárosháza cserépkályhája

Műtárgylesen
2022 03 12.

2022. március 1-jén volt a 122. évfordulója a Pozsonyi Városi Múzeum megalapítója és első, sokéves igazgatója, Könyöki (eredeti nevén Ellenbogen) József (1829–1900) halálának. A Komáromi járásban található Mocsa (Moča) szülötte 1833-ban került Pozsonyba. A gimnázium hat osztályának elvégzése után négy szemeszteren át filozófiát hallgatott a Pozsonyi Királyi Jogakadémián. Tanárai között volt a híres pozsonyi születésű pap, a magyarországi tudományos régészet megalapítója, Rómer Flóris (1815–1889). 1846 és 1848 között a bécsi műegyetemre és festészeti akadémiára járt. Az 1850-es évek egy részét Itáliában töltötte, ahol néhány éves katonai karriert követően házitanítóként dolgozott Firenzében, Palermóban és Messinában. Hazatérése után előbb a nagyszombati (Trnava) úrbéri törvényszék irodatisztje volt, majd pedagógiai pályára lépett. A magyarországi műemlékek dokumentálásának és védelmének úttörője lett. Műemlék-, művészettörténeti és régészeti kutatásokat vezetett, amelyek során több mint ötven várat és erődített kastélyt dokumentált a mai Szlovákia területén. Képzőművészeti alkotásokat is készített, néhány képe megtalálható a Pozsonyi Városi Galéria gyűjteményében.

 

Könyöki József pozsonyi reáliskolai tanár, a múzeum első igazgatója. Portrébüszt, Rigele Alajos 1897-es alkotása, fotó: a Pozsonyi Városi Múzeum levéltára (válogatás) – epoximásolat az Óvárosházában működő Várostörténeti Múzeumban (eredeti a Pozsonyi Városi Galériában)

 

Könyöki 1861-ben telepedett le Pozsonyban, ahol 1897-ig az Állami Főreáliskola rajztanára volt. A város és környéke emlékezetpolitikájának meghatározó alakjai közé tartozott. Harminckét éven át vezette a városi múzeumot, amelynek gyűjteménye ez idő alatt több mint 6200 tárggyal gyarapodott. A régi leltári bejegyzések tanúsága szerint ő maga és felesége, Hétkátai Laczkovich Ida (1844–1937) 132 tárgyat adományozott az intézménynek, amely Könyöki hagyatékából további nyolccal gazdagodott. Ezek között elsősorban régészeti leletek, de történelmi és művészettörténeti jellegű tárgyak is találhatók.

Könyöki neve szorosan kötődik az Óvárosháza legjelentősebb történelmi helyiségei enteriőrjének 1870-es években végzett, a múzeum legrégebbi kiállítási anyagának bemutatásához kapcsolódó átalakításához is. Egyebek között az ő vezetése alatt állították vissza a főkapu feletti gótikus zárt erkély eredeti állapotát. 1878-ben Carl Engel és Johann Grünwidl festette ki a kibővített városi tanács termének boltozatát a Paur-ház első emeletén, amelyet úri teremnek („Herrenstube”) vagy a „választott polgárok termének” („viri electi”) is neveztek. Ennek a díszítésnek a terveit Könyöki dolgozta ki antik római és reneszánsz dekorációk alapján. Mivel úgy tartották, hogy a pompeji és herculaneumi ásatások során feltárt motívumok inspirálták, a helyiséget sokáig „pompeji teremnek” nevezték.

 

Óvárosháza – a kibővített városi tanács terme, a boltozat festett díszítésének részletei; Carl Engel és Johann Grünwidl 1878-es munkája Könyöki József tervei alapján, fotó: a Pozsonyi Városi Múzeum levéltára, Ľ. Mišurová

 

Néhány évvel korábban, 1872-ben a szomszédos tárgyalóteremben restaurálták Johann Jonas Drentwett (1656–1736) freskóit. Az augsburgi művész ezeket 1695-ben készítette a Bastiano Corati Orsati itáliai mester stukkóival gazdagon díszített 17. századi ablakboltozatra. A 19. század hetvenes éveitől a városháza legjelentősebb történelmi helyiségének tartott tárgyalóterem restaurálásának költségeit az Első Pozsonyi Takarékpénztár (Erste Pressburger Sparkassa) fedezte. 1872-ben hatalmas mélyzöld, folyosóról fűthető cserépkályhát építettek a helyiségbe. Eredetileg egy hasonló színvilágú, barokk kályha állt a helyén, melynek csempéi a terem keleti falához illeszkedtek, így a kályha közvetlen kapcsolatban állt a fal vastagságával azonos méretű, fennmaradt fűtőcellával. Az új cserépkályha terveit ugyancsak Könyöki készítette. Díszítéséül a helyiség stílusának megfelelően a neobarokk ornamentika elemeit választotta, elsősorban a mennyezeti stukkódíszítésre rímelő gyümölcs- és szőlőmotívumokat.

A kályhát először minden valószínűség szerint Könyöki műve,  A pozsonyvárosi régiségtár rövid ismertetése. Külön lenyomat a „Pozsonyvidéki lapok”-ból említi. A vékony kötetet Nirschy Ferenc (korábban Sieber örökösei) nyomdája adta ki 1877-ben. A szerző az Óvárosháza megnyitott történelmi helyiségeit ismerteti. A 10. oldalon, a második helyiség leírásában szól I. Ferenc császár mellszobráról, Josef Klieber alkotásáról (ma a Prímási palotában található a Pozsonyi Városi Galéria gyűjteményébe tartozó büszt), majd így ír: „E szobor mellett levő kályhát tervem szerint Lechner pozsonyi fazekas készítette a helység tatarozása alkalmával.

Cserépkályha, zöld mázas kerámia, Carl Lechner munkája 1872-ből Könyöki József tervei alapján, teljes kép és részletek (Pozsonyi Városi Múzeum, U-3909), fotó: a Pozsonyi Városi Múzeum levéltára, Ľ. Mišurová

 

A mázas kerámiából készült kályha robusztus hasábjának magassága eléri a 3 métert, szélessége 1,37, mélysége pedig 1,30 méter. Mivel a helyiség sarkába került, két oldalát alakították ki domborművekkel gazdagon díszített, kiugró pilaszterekkel és párkányokkal tagolt látszófelületetként. Alsó részét stilizált növényi motívumok és egy akantuszleveles sáv díszíti. A felső rész elülső és bal oldalának központi motívuma a város szalagokkal átkötött, ovális koszorúba foglalt címere (hasonló címer látható színes kivitelben a falon, a helyiség lépcső felőli ajtaja felett). Az oldalról gyümölcsöket (almát, körtét, szőlőt) formázó reliefek szegélyezte címerek felett középen nagy kagyló, feljebb pedig girlandok és volúták találhatók. A kályha egy árkolt domború alapzaton álló, nagy vázában végződik, amelyet ugyancsak gyümölcsmotívumok díszítenek.

Az alsó párkány homorú felületén a következő latin nyelvű, plasztikus felirat olvasható: C. LECHNER FECIT POSONII J. KÖNYÖKI INVE: 1872; J. ECKHARDT. Ebből kiderül, hogy a kályhát C. Lechner készítette Könyöki tervei alapján, 1872-ben. Bizonyos J. Echkardt lehetett a segédje, akiről nincsenek további adataink. Carl (Karl) Lechner ismert pozsonyi kályhásmester (fazekasmester) volt, akinek a műhelye ebben az időben a Kórház utcában (Špitálska) működött. 1883-ban már nem élt, a korabeli reklámokban az utódcég mint Carl Lechner´s Nachfolger Ofen- & Thonwaaren-Fabrik szerepel, a „gyár” címe Kórház utca 40., a raktáré Kenyérpiac (Chlebový trh) 10. volt.

A Carl Lechner´s Nachfolger Ofen- & Thonwaaren-Fabrik gyár reklámhirdetése a Preβburger Wegweiser egy 1883-as számában, fotó: Pozsonyi Városi Múzeum

 

A Könyöki-féle kályha, amelyet a múzeum 1933-as katalógusa is említ, nem egészen száz évet élt meg a tárgyalóteremben. 1966-ban, amikor az Óvárosháza műemléki felújítása során csaknem teljesen eltávolították és oda nem illő, modern faparkettára cserélték a helyiség 17. századi pepita kövét, a kályhát lebontották. Csaknem fél évszázadon át várta a múzeum raktárában, hogy visszakerüljön eredeti helyére. Erre csak az Óvárosháza épületegyüttesének teljes felújítása (2009–2011) után került sor. 2011 óta ismét megtekinthetik a Pozsonyi Városi Múzeum központi kiállítása, a Várostörténeti Múzeum látogatói.

Zuzana Francová

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink