Koronázási ünnepségek 2014

Város
2. április 2019 -

Június utolsó hétvégéjén, Mária Terézia megkoronázásának évfordulóján Pozsony egy nagyszabású ünnepség keretében emlékezik meg történelmének legfényesebb korszakáról – arról a közel három évszázadról (1563-1830), amikor is a dicső „koronázó város“ címet viselhette. Idén sem történt ez másként, s június 21-én az egykori Séta tér (ma Hviezdoslav tér) impozáns épületei már tizenkettedik alkalommal visszhangozták a koronázást követően az alattvalók lelkes üdvrivalgását: „Vivat Rex Hungarorum!“

darda

Ebben az évben I. (Habsburg) József (1705-1711) volt soron, akit apjához, I. Lipóthoz (1657-1705) hasonlóan még gyermekként, mindössze kilenc évesen koronáztak meg (ennek megfelelően egy általános iskolás diákot választottak ki a szerepre). Az ő megkoronázása, amelyre 1687 december 9-én, bő egy évvel Buda töröktől való visszafoglalását követően került sor, Lipót egyik legnagyobb politikai győzelmének tekinthető abban a küzdelemben, amelyet uralkodása kezdetétől vívott a magyar rendekkel a birodalom egységéért és az abszolutizmus megszilárdításáért. A császár közvetlenül a jeles esemény előtt, hat éves kihagyás után ismét összehívta az országgyűlést Pozsonyba, de nem azért, hogy a rendek hozzájárulását kérje fia megkoronázásához, épp ellenkezőleg: arra kényszerítette a nemességet, hogy „hálából“ Buda felszabadításáért ismerjék el a Habsburgok örökös királyságát Magyarországon. Addig ugyanis – a Habsburg Monarchia más tartományaitól, például Csehországtól eltérően – Magyarországon a királyt mindig az országgyűlés választotta; most erről a jogáról le kellett mondania, s a Szent Korona ettől kezdve automatikusan a Habsburg-dinasztián belül öröklődött. Magyarország tehát – meghódított területként – a többi örökös tartomány szintjére süllyedt. Ráadásul a rendeknek le kellett mondaniuk az Aranybullába foglalt ellenállási záradékról is, ez szolgált ugyanis jogalapul minden XVII. századi Habsburg-ellenes rendi felkeléshez. Az országgyűlés határozatainak mintegy megpecsételéseképpen Lipót nyomban megbérmáltatta, tehát nagykorúvá nyilváníttatta kilenc éves fiát, Józsefet, hogy még abban az évben a Habsburg-sarj fejére helyezhessék a Szent Koronát. Tényleges uralkodása természetesen csak apja halála után, 1705-ben kezdődött, de mint láthattuk, jó előre bebiztosíttatott.

 benjamin_von_block_003

Az előzmények azonban még korábbra nyúlnak vissza. Négy évvel korábban, 1683-ban került sor Bécs utolsó török ostromára. Az oszmánok teljesen körbezárták a császárvárost, Lipót menekülni kényszerült, és csak hajszálon múlott, hogy nem került lófarkas zászló a Hofburg tetejére. Sobieski János lengyel király felmentő serege az utolsó pillanatban érkezett meg és verte szét Kara Musztafa nagyvezír ostromló hadait. A fényes győzelmen felbuzdulva az egyesült keresztény seregek ellentámadásba lendültek, így megkezdődhetett végre Magyarország felszabadítása a 150 éves török uralom alól. Ennek egyik legfontosabb állomása volt Buda említett visszafoglalása 1686-ban.

siege_of_buda_1686_frans_geffels

Bécs ostroma lett hát a fő témája az idei koronázási ünnepségeknek. „A török félhold árnyékában“ című délelőtti bemutatón felvonultatták az ostromló, a védő és a felmentő sereg legfőbb fegyvernemeit, a gyalogság, lovasság és tüzérség legsajátosabb típusait. Volt puskaropogás, nyilazás, kardcsörtetés, voltak menetgyakorlatot imitáló janicsárok és szálfegyvereiket fenyegetően előre szegező marcona pikások, sőt Thököly kuruc vitézei is felbukkantak, akik annak idején a törökkel vállvetve ostromolták Bécset. A közönség legnagyobb tetszését mégis a tatár könnyűlovas bemutató, illetve a lengyel szárnyas huszár parádéja vívta ki.

tatar

Az ünnepség fő attrakciójára délután került sor. A korhű ruhákba öltözött, főként amatőr színészekből álló, mintegy százötven fős koronázási menet sokat váratva magára, bő fél órás késéssel érkezett meg a koronázasi szertartás újkori helyszínére, a régi nemzeti színház elé. A ceremónia szokásos rendje szerint a gyermekkirályra ráadták Szent István palástját, felövezték a koronázási karddal, majd az esztergomi érsek és a nádor közösen a fejére helyezte a Szent Koronát. Végül átadták neki a jogart és az országalmát is, ő pedig elfoglalta méltó helyét a trónon. A szertartás után az újdonsült király lovaggá ütötte aranysarkantyús vitézeit, majd kíséretével átvonult a Prímás térre, ahol letette ünnepélyes esküjét. A koronázási esküvel kötelezte magát Magyarország rendi alkotmányának betartására, és az ország területi épségének megóvására (ezt jelképezték később a koronázási dombon megtett kardcsapások is a négy égtáj irányába). Az idei ceremóniát a Pozsonyi Fiúkórus fellépése tette még ünnepélyesebbé.

kard

Idén sem maradhatott el a koronázást követő népünnepély az ökörsütéssel és a récsei kékfrankost árasztó szökőkúttal, valamint az esti tűzijátékkal. Az ünnepség másnap is folytatódott, többek között kézműves vásár, kincskereső verseny és barokk kori bál várta a látogatókat.

Jövőre III. Károlyt koronázzák újra Pozsonyban, 2016-ban pedig Mária Teréziát, koronázásának 275. évfordulóján. A valóságos turistalátványosságnak számító rendezvényre tehát mindenképpen érdemes lesz ellátogatni a jövőben is.

Kacsinecz Krisztián 

Támogatóink