Városatyák a revüben

Régi pozsonyi történetek
2019 04 2.
1912 augusztusában Polgár Károly pozsonyi színigazgató új bemutatóra invitálta a közönséget a Nyugatmagyarországi Hiradó hasábjain. Polgár Károly (1864‒1933) 1911-től 1924-ig állt a pozsonyi magyar színtársulat élén, korábban Zomborban (ma Sombor, Szerbia) szerzett magának komoly szakmai hírnevet. Az új igazgató nagy híve volt a zenés műfajoknak, az 1911/1912-es évadban például huszonkét különböző operát tűzött műsorra! Igaz, ezeket az előadásokat nem csak a pozsonyi közönség láthatta. Egy kormányhatározat alapján más városokban is vendégszerepelnie kellett a társulatoknak: a pozsonyiak az előző évek gyakorlata szerint az említett évadban Kaposvárott és Fiumében is játszottak.

horvat160

A Városi Arénában színre vitt könnyed, nyári előadás az Ez Pozsony! címet kapta. A hirdetés szerint „látványos nagy revue zenével, táncokkal, fényes kiállítással hat képben”. A darabot a komáromi születésű Vajda Ernő (1887–1954) írta, aki a pályáját újságíróként kezdte, majd színpadi szerzőként folytatta. Valamikor az 1920-as években kivándorolt az USA-ba, ahol már mint Ernest Vajda filmforgatókönyv-íróként működött Hollywoodban. A zenét Fischer Károly szerezte a pozsonyi születésű költő, író és lapszerkesztő, Szeredai Gruber Károly (1886–1956) verseire.

horvath_075

De lássuk magát a darabot! A szerző az első képben (felvonásban) a népszerű politikai élclap, a Budapesten megjelenő Borsszem Jankó szerkesztőségébe „viszi” a pozsonyi közönséget, a második a Forognak az idegenek címet kapta, a harmadik – Ahol a híres diós és mákos beugli (nem elütés!, bejgli – megj. BMÁ) készül – kulináris élvezeteket, a negyedik és az ötödik – Virágnap a ligetben és Kabaré az arénában – pedig könnyed szórakozást ígér. A hatodik kép futurisztikus hangvételű címe: Pozsony 100 év múlva.

16

A főszerepet (nem derül ki a hirdetésből, hogy mi lenne az) maga Polgár Károly igazgató játssza, a további szereplők között találjuk a „vödrici, mélyúti, virágvölgyi városatyát”, egy pozsonyi mágnást és Danubiuszné asszonyt, akinek beszélő neve, ugye, a Duna latin elnevezéséből ered.

Roppant kíváncsi lettem a darabra (nem tudom, fellelhető-e valahol), még így, „ismeretlenül” is nagyon megmozgatta a fantáziámat. Komoly írói teljesítmény lehetett Vajda Ernőtől ezt a sok első – de szerintem a sokadik – látásra, hallásra is nagyon különböző és szokatlan helyszínt, karaktert egy színpadra ügyeskednie. Óhatatlanul is (bár ez egy apolitikus polgári társulás politikától mentes honlapja) korunk városatyái és -anyái rémlenek fel előttem, amint egy kampányrendezvényen laptopjukból fel-felpillantva, ábrándos szemmel, búgó hangon, egy sanzonnal kampányolnak az újraválasztásukért, majd hirtelen műfajt váltva, pattogós csárdással mutatják meg a bizonytalankodó szavazóknak, hogy micsoda legények és leányok ők a gáton!

dsc_1747

Na de mi oka lehet táncra perdülni egy politikai élclap teljes szerkesztőségének?! Fizetésemelés? Egy jól sikerült karikatúrasorozat? Az általuk is sokat szapult aktuális kormány lemondása? Elképzelni sem tudom, hiába töröm a fejem.

A többi felvonás „rendben van”: ahol étellel, itallal traktálják az embert, diós és mákos bejgliből (de miért nem kifliből?) van még a kerítés is, a jókedv is magasra hág. A pozsonyi mágnás derékon ragadja a tenyeres-talpas Danubiusznét, és már mennek is a ligeti Arénába kabarét nézni a vödrici, Mély úti, virágvölgyi városatyák legnagyobb megbotránkozására.

Én, a meglehetősen élénk fantáziával megáldott, száz évvel későbbi lélekben pozsonyi így képzelem el a szóban forgó darab fináléját. Tiszta „halivúd”!

B. Mánya Ágnes

Gyüjtemény: Horváth, Cmorej, Pamäť mesta Bratislavy (V. Farár)

Támogatóink