Városatyák a revüben

Régi pozsonyi történetek
2015 02 8.

1912 augusztusában Polgár Károly pozsonyi színigazgató új bemutatóra invitálta a közönséget a Nyugatmagyarországi Hiradó hasábjain. Polgár Károly (1864‒1933) 1911-től 1924-ig állt a pozsonyi magyar színtársulat élén, korábban Zomborban (ma Sombor, Szerbia) szerzett magának komoly szakmai hírnevet. Az új igazgató nagy híve volt a zenés műfajoknak, az 1911/1912-es évadban például huszonkét különböző operát tűzött műsorra! Igaz, ezeket az előadásokat nem csak a pozsonyi közönség láthatta. Egy kormányhatározat alapján más városokban is vendégszerepelnie kellett a társulatoknak: a pozsonyiak az előző évek gyakorlata szerint az említett évadban Kaposvárott és Fiumében is játszottak.

horvat160

A Városi Arénában színre vitt könnyed, nyári előadás az Ez Pozsony! címet kapta. A hirdetés szerint „látványos nagy revue zenével, táncokkal, fényes kiállítással hat képben”. A darabot a komáromi születésű Vajda Ernő (1887–1954) írta, aki a pályáját újságíróként kezdte, majd színpadi szerzőként folytatta. Valamikor az 1920-as években kivándorolt az USA-ba, ahol már mint Ernest Vajda filmforgatókönyv-íróként működött Hollywoodban. A zenét Fischer Károly szerezte a pozsonyi születésű költő, író és lapszerkesztő, Szeredai Gruber Károly (1886–1956) verseire.

horvath_075

De lássuk magát a darabot! A szerző az első képben (felvonásban) a népszerű politikai élclap, a Budapesten megjelenő Borsszem Jankó szerkesztőségébe „viszi” a pozsonyi közönséget, a második a Forognak az idegenek címet kapta, a harmadik – Ahol a híres diós és mákos beugli (nem elütés!, bejgli – megj. BMÁ) készül – kulináris élvezeteket, a negyedik és az ötödik – Virágnap a ligetben és Kabaré az arénában – pedig könnyed szórakozást ígér. A hatodik kép futurisztikus hangvételű címe: Pozsony 100 év múlva.

16

A főszerepet (nem derül ki a hirdetésből, hogy mi lenne az) maga Polgár Károly igazgató játssza, a további szereplők között találjuk a „vödrici, mélyúti, virágvölgyi városatyát”, egy pozsonyi mágnást és Danubiuszné asszonyt, akinek beszélő neve, ugye, a Duna latin elnevezéséből ered.

Roppant kíváncsi lettem a darabra (nem tudom, fellelhető-e valahol), még így, „ismeretlenül” is nagyon megmozgatta a fantáziámat. Komoly írói teljesítmény lehetett Vajda Ernőtől ezt a sok első – de szerintem a sokadik – látásra, hallásra is nagyon különböző és szokatlan helyszínt, karaktert egy színpadra ügyeskednie. Óhatatlanul is (bár ez egy apolitikus polgári társulás politikától mentes honlapja) korunk városatyái és -anyái rémlenek fel előttem, amint egy kampányrendezvényen laptopjukból fel-felpillantva, ábrándos szemmel, búgó hangon, egy sanzonnal kampányolnak az újraválasztásukért, majd hirtelen műfajt váltva, pattogós csárdással mutatják meg a bizonytalankodó szavazóknak, hogy micsoda legények és leányok ők a gáton!

 

Na de mi oka lehet táncra perdülni egy politikai élclap teljes szerkesztőségének?! Fizetésemelés? Egy jól sikerült karikatúrasorozat? Az általuk is sokat szapult aktuális kormány lemondása? Elképzelni sem tudom, hiába töröm a fejem.

A többi felvonás „rendben van”: ahol étellel, itallal traktálják az embert, diós és mákos bejgliből (de miért nem kifliből?) van még a kerítés is, a jókedv is magasra hág. A pozsonyi mágnás derékon ragadja a tenyeres-talpas Danubiusznét, és már mennek is a ligeti Arénába kabarét nézni a vödrici, Mély úti, virágvölgyi városatyák legnagyobb megbotránkozására.

Én, a meglehetősen élénk fantáziával megáldott, száz évvel későbbi lélekben pozsonyi így képzelem el a szóban forgó darab fináléját. Tiszta „halivúd”!

B. Mánya Ágnes

Gyüjtemény: Horváth, Cmorej, Pamäť mesta Bratislavy (V. Farár)

 

Támogatóink

Don`t copy text!