Vivat Rex Hungarorum!

Város
2. április 2019 -

Napóleon tüzérei szétágyúzzák a várost, ahol másnap mégis királyt koronáznak, kivégzik az összeesküvőket, és visszaverik a százhúszezres oszmán sereg ostromát is. Mozgalmas hétvége volt Pozsonyban.

Kezdődött azzal, hogy Ligetfalu szombat délutáni sziesztáját ágyúdörej törte meg. Néhány hagyományőrző – szlovákok, magyarok, osztrákok, csehek és még ki tudja hányféle náció gyermekei – az idén is ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy osztrák császári és francia uniformisokba bújva, lóra pattanva vagy éppen muskétát ragadva elevenítse fel az 1809-ben vívott csatát a mai Janko Kráľ-ligetben, a szép számban összegyűlt nézősereg legnagyobb örömére. Az akció csúcspontja az esti ágyúsortűz volt az Öreg-híd lábánál, mely során a francia tüzérek látványosan és fülsiketítő robajjal lőtték porrá az Óvárost – legalábbis szimbolikusan.

2013-06-22%2018

Másnap, 2013. június 23-án, vasárnap került sor az Ünnepi Koronázási Játékokra, immár tizenegyedik alkalommal. Az évente megrendezett ünnepség Pozsony történelmének legfényesebb időszakára emlékeztet. Arról a közel háromszáz évről van szó, amely nagyjából a mohácsi vésztől a reformkorig tartott, és amely alatt Pozsony a Magyar Királyság fővárosa és koronázó városa címet viselte. A Szent Márton-dómban tizenegy uralkodót koronáztak Magyarország apostoli királyává. Mindegyikük a Habsburg, illetve a Habsburg–Lotharingiai-házból származott, s a magyar királyi címen kívül viselték a cseh és a német királyi, illetve a német-római (majd osztrák) császári címet is. A Pozsonyban megkoronázott uralkodók közül kétségkívül Mária Terézia (1740-1780) a leghíresebb, de az idei ünnepség főhőse, a mintegy félszáz évig uralkodó I. Lipót (1657-1705) szintén a jelentősebbek közé tartozik, hiszen Magyarország történelmének alakulására legalább akkora hatással volt, mint a „jó királynő“. Igaz, ez a hatás túlnyomórészt negatívnak bizonyult. Az ő nevéhez köthető ugyanis a Magyarország számára igencsak kedvezőtlen, ezért szégyenletesnek titulált vasvári béke megkötése a törökkel (1664), az ezt követő Wesselényi-féle összeesküvés és résztvevőinek kivégzése (1671), a Thököly-felkelés (1682-1688), a török megkésett kiűzése Magyarországról, sőt a Rákóczi-szabadságharc kirobbanása is (1703).

lipot_pozsony

Maga a koronázás a hagyományos forgatókönyv szerint zajlott: a koronázási menet – pikások és muskétások, zászlóvivők és harci dobosok, urak és úrhölgyek színes kavalkádja élén az udvari bolonddal – a várból a Mihály-kapun át érkezett az Óvárosba. A koronázási szertartásra a Hviezdoslav téren került sor, a Szlovák Nemzeti Színház előtt. Miután az emelvényen lassan elfoglalták helyüket az esztergomi érsek és a többi egyházi méltóságok, a nádor és az „örömszülők“, Mária Anna és III. Ferdinánd, aki biztos ami biztos alapon még életében utódjává koronáztatta legidősebb fiúgyermekét, Lipótot, kezdetét vehette a ceremónia. A hercegprímás prédikációja után, melyben a leendő uralkodót az igazság keresésére, valamint a gyengék, árvák és özvegyek védelmére intette, a mindössze tizennégy éves Lipótra ráadták Szent István palástját, felkenték, majd az érsek és a nádor közösen a fejére helyezte a Szent Koronát. Ezt követően átadták neki a többi koronázási jelvényt is: a kardot, a jogart és az országalmát. Az újdonsült király a koronázási esküvel kötelezte magát Magyarország rendi alkotmányának betartására, és az ország területi épségének megóvására (ezt jelképezték később a koronázási dombon megtett kardcsapások is a négy égtáj irányába). Az aranysarkantyús lovagok felavatása után a muskétások díszsortűzzel, az alattvalók pedig „Vivat Rex Hungarorum!“ felkiáltásokkal ünnepelték a fiatal uralkodót. A szervezők tényleg nagy gondot fordítottak arra, hogy minden autentikus legyen, s a helyszínt, valamint a szertartás nyelvét leszámítva sikerült is hitelesen rekonstruálniuk a ceremóniát. A helyszínváltozás ugyanakkor érthető, hiszen a tízezreket vonzó patinás esemény mára egyszerűen kinőtte a Szent Márton-dómot. Ami viszont a nyelvet illeti, a jövőben talán nem ártana a nagyobb hitelesség kedvéért visszatérni a latinhoz, s esetleg a kivetítőn feliratozni az elhangzottakat, ha lehetséges, több nyelven is.

lipot

Az I. Lipót fél évszázados uralkodása alatt történt megannyi fontos esemény közül kettőt emeltek ki a szervezők. Szemtanúi lehettünk először a Wesselényi-összeesküvésben részt vállaló főurak, Zrínyi Péter horvát bán, Nádasdy Ferenc országbíró és Frangepán Ferenc délvidéki gróf bécsújhelyi kivégzésének. A dolog érdekessége, hogy a véres megtorláshoz vezető konspiráció elindítói, Wesselényi Ferenc nádor és Lippay György esztergomi érsek korábban mindketten Habsburg-hű főurak voltak, s 1655-ben (s most, 2013-ban is) éppen ők helyezték a Szent Koronát az ifjú Lipót fejére. A kivégzést a hóhér egy rövid, de annál izgalmasabb „módszertani“ előadással vezette be, melyből nemcsak a „mesterség“ fortélyaira derült fény, hanem más, sokszor abszurd részletekre is, például hogy a lefejezett holttest a hóhér tulajdonát képezte a rajta lévő ruhákkal együtt, s ha azt a rokonok el akarták temetni, előbb vissza kellett vásárolniuk az ítélet-végrehajtótól.

  

Bár a kivégzés véget ért, a fejek tovább hullottak: egy élő sakkjátszma következett, mely Bécs utolsó, 1683-as ostromát elevenítette fel. Az ostrom visszaverése után kezdődött meg az a nagy arányú hadművelet, amely Magyarország török uralom alóli felszabadulásával zárult. A sakktáblán korhű ruhákban és fegyverzetben sorakoztak fel egymással szemben a gyalogok, muskétások és janicsárok, a hadvezérek, Lotharingiai Károly és Kara Musztafa, valamint az uralkodók, Sobieski János lengyel király, I. Lipót legfőbb szövetségese és a szultán, IV. Mehmed. Bécs hős védői végül térdre kényszerítették az ostromlókat, akik így feladni kényszerültek a reménytelen küzdelmet.

Természetesen az idei Ünnepi Játékokról sem hiányozhatott a koronázási szertartást követő népünnepély, kézműves vásárral, ökörsütéssel, récsei kékfrankost árasztó szökőkúttal megspékelve. Az ünnepséget az esti tűzijáték koronázta meg, hasonlóképpen, mint annak idején Buda visszafoglalását, I. Lipót uralkodásának csúcsán.

p6231451

Mindenképpen érdemes lesz jövőre is kilátogatni Lipót fiának, I. Józsefnek a koronázására. Az Ünnepi Koronázási Játékok ugyanis minden évben méltóképpen emlékeznek meg Pozsony és a Magyar Királyság történelmének e meghatározó momentumáról, lehetőséget nyújtva, hogy magyarok, szlovákok és más nemzetiségek is utat találjanak közös múltjuk felfedezéséhez.

Kacsinecz Krisztián 

Támogatóink