A cél közös: bemutatni a magyar Pozsonyt Idegenvezető, fordító és újságíró, a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás magyar alelnöke. Korpás Árpáddal beszélgettünk.

Magyar Pozsony
2019 04 2.

Egyetemista korod óta jobbára Pozsonyhoz és környékéhez kötődik az életed, de ipolysági származású vagy.

Igen, Ipolyságon születtem, ahonnan – szüleim lakásának az ablakából is – látni a drégelyi vár romjait. Két ipolysági iskolám, a mai Pongrácz Lajos Alapiskola és a Szondy György Gimnázium, a sajátos kis- és határvárosi közeg, a közeli Százd, édesanyám szülőfaluja, meg persze az eszmélésem korában zajló bársonyos forradalom adta az indíttatást, hogy történelmet és magyart tanuljak a pozsonyi Komenský Egyetemen. Talán a magyar szak abból is adódhatott, hogy – a magyar- és szlováktanár édesapám, Korpás Pál és számos kiváló pedagógus mellett – Vas Ottó volt a gimnáziumi magyartanárom. Tagja voltam az általa vezetett József Attila Irodalmi Színpadnak (JAISZ) is. Az érettségi után felvettek a Komáromi Jókai Színház stúdiósának, azaz amolyan színinövendéknek, de választanom kellett, és én a pozsonyi egyetemi tanulmányok mellett döntöttem.

 

02

 

Jól döntöttél?

Hát, a kilencvenes évek eleje az átalakulás fura, felemás időszaka volt, úgyhogy erre nehéz választ adni, de én mindenben igyekszem a pozitívumot látni. Ami a szerelmet illeti, ennek így kellett történnie, hiszen az egyetemen ismertem meg a feleségemet, Szabó Esztert, aki a szenci magyar középiskola tanára. Ekkor szerettem meg a várost is. Előtte, a nyolcvanas évek második felében egy rokoni születésnapot ünnepeltünk Pozsonyban, akkor szállóvendégként megéltem a hatalmas és elhanyagoltságában is impozáns Carltont, ami ma szépen felújított luxushotel. Láttam a Sétateret, jártam az egykori városi színházhoz közeli legendás tejbárban is, és még sorolhatnám. Mivel akkortájt már sűrűn lapozgattam például a Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikonát, ezt-azt tudtam is ezekről a helyekről. Gimnazistaként Pozsonyban szilvesztereztem akkor, amikor létrejött az önálló Szlovák Köztársaság. Volt gimnáziumi diáktársamhoz, a ma színházi rendező és dramaturg Forgács Miklóshoz ruccantam fel akkor. Egyébként vele és másokkal az egykori Hont vármegyében is kirándulgattunk.

 

Hogyan lettél újságíró?

Még egyetemista voltam, amikor a szlovák közszolgálati rádió magyar adása, a mai Pátria Rádió munkatársakat keresett. A későbbi anyósom, a református lelkész Szabóné Hires Erzsébet biztatott elsőként, hogy jelentkezzek. Így kerültem 1998 tavaszán, a Mečiar-kormány utolsó hónapjaiban a rádióba. Tény, hogy a pénz is kellett, mert édesapámat a hatalmi szóval az ipolysági magyar gimnázium igazgatójává kinevezett szlovák tornatanár kidobta. Két évig nem taníthatott, édesanyám tartotta el a családot. Később az Új Szóba kerültem, és sorra jöttek a lehetőségek: a Duna Televízió szlovákiai műsorait vezettem, a Független Hírügynökség pozsonyi tudósítója voltam.

12107920_697228517043420_7142103492186798788_n

 

És az idegenvezetés?

Mindig is szerettem bemutatni a bennünket körülvevő világot, a színpadi szereplés meg ezt valószínűleg még erősítette is. Még egyetemistaként megszereztem az első idegenvezetői engedélyemet, de a média miatt ezt a hivatást nem gyakoroltam. Bő másfél évtized után egy kicsit elegem lett a sajtómunkából, és fokozatosan az idegenvezetésre tértem át.

 

 

Látszik, hogy szereted csinálni! 

Nagyon jó, élvezem! Három gyermekünk van, a család is el-eljár kirándulni. Mint minden hivatás, az idegenvezetés is kihívás. Rengeteget kell tanulnom, méghozzá menet közben, de szeretem, ha kalauzolhatom a vendégeimet. Pozsony a fő terepem, de tulajdonképpen az egész országot „belaktam”, sőt, most már Csehországban és Magyarországon is vezetek csoportokat. Persze, ez úgy van, hogy a korábbi munkatapasztalatokat is igyekszem kamatoztatni, azaz fordítok, műsort vezetek, írok. Valahol rokon területek ezek, hiszen mindegyik esetében információkat, ismereteket adok át. Sok az átfedés is, mert például idegenvezetőként tolmácsolnom kell a helyi tárlatvezető szlovák, cseh vagy magyar ismertetőjét, vagy éppenséggel idegenforgalmi cégnek fordítok.

003 

 

Hogyan került a képbe a Pozsonyi Kifli?

Tudtam erről a nagyon rokonszenves polgári társulásról már korábban is, de 2014-ben jött egy felkérés a Pozsonyi Kifli elnökétől, Bolemant Évától, hogy tartsak magyar nyelvű városnézést. Pozsony és a magyar irodalom kapcsolatával foglalkoztam, ez volt a társulás első magyar nyelvű tematikus sétája. Onnantól kezdve pedig egyre több dologba vontak be. Nemrég a társulás magyar alelnökévé választottak, ami nagy megtiszteltetés. Örülök, mert a cél közös: toleráns, körültekintő módon bemutatni a város hagyományait, jelenét, s természetesen azon belül hangsúlyosan a magyar Pozsonyt is.

Pozsonyi Kifli PT.

Fotó: Görföl Jenő, Szabó Réka

 

Korpás Árpád 1974-ben született Ipolyságon, 1993-ban érettségizett a ma Szondy György nevét viselő Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban. A pozsonyi Komenský Egyetem magyar–történelem szakán szerzett oklevelet.  1998-tól a Szlovák Rádió magyar adásának a szerkesztője volt, majd az Új Szó munkatársa (belpolitikai szerkesztő, parlamenti tudósító, a regionális híradás vezető szerkesztője, később pedig az Új Szó Online felelős szerkesztője). Közben a Duna Televízió szlovákiai műsorvezetőjeként, a magyarországi Független Hírügynökség szlovákiai tudósítójaként, a Szlovák Rádió és a Szlovák Televízió magyar adásának külső munkatársaként is tevékenykedett. Szerkesztői gyakorlatából kiindulva szlovák–magyar/magyar–szlovák és cseh–magyar fordítással, kísérő tolmácsolással, kiadványszerkesztéssel és szöveggondozással is foglalkozik. Rádiós és tévés tapasztalatából adódóan különféle rendezvények (író-olvasó találkozók, vitaestek stb.) moderátora. Első idegenvezetői engedélyét 1996-ban szerezte, a másodikat 2013-ban. Szlovákiában (azon belül is főként Pozsonyban és környékén), Csehországban és Magyarországon vezet csoportokat»»

Támogatóink