A Hegyi Park

Civilkurázsi
2019 04 2.

Egy szikrázóan napsütéses vasárnap délután szokásos utamra indultam. Számtalanszor megtettem már, valahogy mégsem tudtam megunni. A Palugyay palota mögül, a Stefánia árvaház mellett, felfelé a Sándor-lépcső, a Lourdes-i barlang, és a Mély úti templom mellett elhaladva kereszteződéshez értem. Gyorsan elhessegettem magamtól a kísértést, hogy betérjek a Funusba, és néhány megszentelt percet töltsek egy sült kolbász társaságában, és balra fordultam. Néhány perccel később a Nunciatúra mellett elhaladva célhoz értem – a Hegyi Park (régi nevén Városi hegyi-díszkert) erdészháza mellett működő kávézóhoz. A nem túl kellemes idő ellenére a szokásos gyerekzsivaj fogadott. Bent Kamil Procházka mérnök várt, a Hegyi Park Alapítvány működtetője, amely több mint 20 éve törődik a parkkal; nekik köszönhetően vált a parkból virágzó oázis a beton ölelésében. A “Hegyi Park újkori atyja” cím ellen vehemensen tiltakozik; ennek ellenére ezzel a címmel fogom illetni. A Hegyi Park újkori atyja hosszú beszélgetéssel jutalmazta meg a Pozsonyi Kifliket. Beszéltünk az alapítványról, a színfalak mögött zajló eseményekről, de a Hegyi Park keltáiról is. Jó hangulatban ültünk le tehát a télikertben. 

 

 KEMÉNY, DE KIFIZETŐDŐ MUNKA

Ahogy elnézem, még ez az esős idő sem veszi el az emberek kedvét attól, hogy idelátogassanak.

Már 21 éve vagyunk itt, tudnak rólunk az emberek. Nem vagyunk étterem, nincsenek törzsvendégeink… legfeljebb tözsmókusaink vannak (nevet). Az idelátogatók inkább a természetet keresik, egyre többen jönnek, ahogy tudatosítják, hogy szükségük van rá. A városban sajnos egyre kevesebb a zöldterület. Ezenkívül tudják, itt mire számíthatnak – programok, szolgáltatások és ami számunkra a legfontosabb: kellemes hangulat és szívélyes fogadtatás. Kommunikálunk az emberekkel, odafigyelünk az emberek közötti kapcsolatokra, de az emberek és az értékek – a műemlékek és a növények – közötti kapcsolatra is.

Ez volt az elsődleges célkitűzés?

Igen, ez szerepel az alapítvány alapító okiratában is, ezen dolgozunk következetesen. Ennek köszönhetően a Hegyi Park már nem egy problematikus terület, a bűnügyi statisztikákban már alig jelenik meg. Valamikor ez a „senki földje“ volt, a szocializmusban az erdészházban a Zares vállalat üzemi helyiségei voltak, a vállalt lent a városban törődött a zöldterületekkel, a Hegyi Parkra nem sok ideje maradt.

01

Mi késztette Önt, hogy ezzel foglalkozzon?

Az elkeseredés… ezért vágtunk bele. Itt lakunk a közelben – a feleségem nevében is beszélek, mivel ő is nyakig benne van (nevet) –, és még időben megtudtuk, hogy ide játéktermeket terveznek. Eléggé elborzasztó – játékgépek egy sötét erdő szélén… nem is tudom, van-e ennél szebb munkahely drogdílerek számára. A bársonyos forradalom után, a Zares felszámolását követően az épület felszabadult, a város nem tudta, mi legyen vele. Ezért kiírtak egy pályázatot a bérbeadásáról, az egész ingatlan kihasználásáról. Erre a pályázatra jelentkeztünk egy közösségi központot és játszóteret magában foglaló nonprofit projekttel, amit csodák csodájára megnyertünk. Hihetetlen! A feltételek viszont igencsak szigorúak voltak.

Milyenek?

Express gyorsasággal, szinte a felszámolási időszak alatt kellett felújítanunk az objektumokat. Mintha arra ment volna ki a játék, hogy ne tudjuk teljesíteni a feltételeket. De sikerült, gyökeret vertünk.

Mivel jár egy ilyen felújítás?

Az épület hihetetlenül le volt pusztulva. Itt alattunk mindenhol források vannak, az egész erdészház a födémig át volt ázva. Először víztelenítettünk, vizesedés ellen szigeteltünk, levertük a penészes vakolatot, padlót burkoltunk, keretestől kicseréltünk az ajtókat, felújítottuk az elektromos vezetékeket, a szaniter berendezéseket, a vakolatokat, a felületeket és a homlokzatokat. Így indult az egész…

És most, 20 évvel később, itt ülünk a kávézóban…

Az elején nem is gondoltunk arra, hogy kávézó is lesz. Elkezdtünk nyilvános akciókat szervezni, jöttek az emberek és kérdezték: „Nincs véletlenül teájuk vagy kávéjuk…?“. Így először főztünk nekik, mint az a bizonyos államelnök a villanyrezsóján (nevet), míg az egész végül egy rendes kávézóvá fejlődött. Tehát ennek köszönhetően – a programoknak, a nagy természetes játszótérnek és a környezetnek – felkapott hely lettünk. Bölcsődék és óvodák – egy csomó kisgyerek – itt vannak minden nap. De más korosztályok is – egész családok, vendégeik, sőt külföldiek.

Külföldiek?

Igen, a Pozsonyban dolgozó, itt élő, vagy ide látogató külföldiek előszeretettel járnak hozzánk, mivel itt valami olyasmit találnak, ami Pozsonyban máshol nem igazán – jól érzik itt magukat.

Felújították az erdészházzal szembeni épületet is?

Igen, az volt valamikor a Feike vendéglő. Feike úr fura figura volt. Az épületet kártérítésként kapta a várostól a várdomb alatti alagút építésekor lebontott vendéglőjéért. Feleségével élt itt mostoha körülmények között, de nem adták fel, állatokat tenyésztettek és filmeket vetítettek a nagyközönségnek. Vendéglőjük híres lehetett, mivel még akkor is, amikor átvettük az épületet, idősebb urak érkeztek Bécsből, és kérdezték, hogy kaphatnának-e egy pohár bort. Akkoriban még nem nyújtottunk ilyen szolgáltatásokat, mire ők kedvesen utaltak rá, hogy valamikor ez volt itt a szokás. És lám, most újra ez van. Egyébként 2004-ben, sok évvel férje halála után, idelátogatott az idősek otthonából Feikéné, nagyon örült, hogy valaki viszi tovább az üzletet. A házikót ugyanis még a szociban megvette a városvédő szervezet, a kilencvenes évek végén pedig az alapítványnak ajándékozta. Ezt az épületet is fokozatosan felújítottuk, majd megnyitottuk. A félig szétkorhadt és beomlott rotundát újjáépítettük.

A vadászházon és a környező objektumokon kívül a Hegyi Parkkal is már az elején foglalkozni kezdtek?

Igen, ezek párhuzamosan folytak, mivel a park is borzasztó állapotban volt. Automatikusan hozzáfogtunk. Főleg a nappali felügyeletet biztosítjuk. Minden nap jelen van a parkban valamelyik emberünk, minden nap tisztaság van ott. Ha a járdán papírdarabot talál, azt aznap dobták el (mosolyog). Örülünk, hogy a Hegyi Park az egyik legtisztább közterületté küzdötte fel magát. Fantasztikus, hogy állandóan csatlakoznak hozzánk olyan emberek, akik megértették a dolog lényegét, és önszántukból segítenek rendben tartani a parkot.

Konkrétan?

Néha egészen megható… ahogy például egy öregúr sétál este a parkban, kis lapátjával, szedegeti össze a szemetet, tisztogat. Végül is ez a célunk, felrázni a közösséget, és viselkedni tudó emberekkel tölteni meg a parkot.

A takarításon kívül miket csináltak még a parkban?

Nagyon sok mindent. Például legyártottunk és elhelyeztünk 8 darab bejárati fakaput, három darab, patakokon átvezető fémhidat, körülbelül 30 darab eredeti stílusú új padot. Ezen kívül megjavítottunk kb. 110 meglévő padot, soknál a fenyőfa részeket időtállóbb tölgyfára cseréltük. Két-három évente átfestjük őket… Kialakítottunk egy kétnyelvű tanösvényt, a bejáratoknál elhelyeztünk 6 darab információs táblát. Számos kerékpárakadályt is elhelyezünk, mivel elég néhány leereszkedés a domboldalon, és máris fenyeget az erózió.

02

A kerékpárosoknak tulajdonképpen nincs mit keresniük egy védett területen. Ennek ellenére találkozni velük.

Ezt senki sem tudja kiküszöbölni. Úgy van ez, mint a kutyákkal.

Igen, a kutyások rendszeresen járnak oda.

Velük kapcsolatban más módszert alkalmazunk: megpróbáljuk őket nevelni. Mára már ott tartunk, hogy ők tartanak rendet maguk között. Tevékenykedtünk, hogy úgy mondjam, kulturális téren is, pl. a park közepén lévő tisztáson félkörben padokat helyeztünk el, ezáltal az egész tér formát öltött, egy másik helyen elhelyeztük Alexander Trizuljak Ülő nő c. szobrát…

Hogy is volt azzal a szoborral? Néhány évvel Trizuljak halála után állították fel. A művész úr özvegye szólította meg önöket?

Nem. Mi őt. Megismerkedtünk gyerekei közül néhánnyal, és rajtuk keresztül tettünk neki javaslatot. Ők adományozták a szobrot és egy bizonyos összeget, mi pedig létrehoztuk a szemben álló szobrokat és a félkört a padokból az anya és a nyolc Trizuljak gyerek neveivel. Szerintem ez egy szép tér. Így fejlesztjük a parkot és hisszük, hogy ezáltal az idelátogatókat is.

 

KELTÁK A HEGYI PARKBAN? SEMMI SEM LEHETETLEN.

Még régebben kitisztítattak egy kutat is, amelyikről azt beszélik, hogy kelta eredetű lehet. Hogy is van azokkal a keltákkal? Itt voltak, nem voltak itt?

Ezt egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Állandóan ezen törjük a fejünket, miért van itt a környéken egymáshoz nagyon közel hétnél is több, ráadásul nagyon mély kút. Egyesek szerint a szőlőskertek miatt, de ez nekem nem tűnik jó magyarázatnak. Hallott már olyanról, hogy öntözni kellene egy szőlőskertet? És még ha öntözni is kellene, ahhoz nem kell olyan mély kút… Ez még mindig rejtély, amit próbálunk megfejteni.

Azáltal, hogy kitisztíttatták az egyik kutat?

Először egy búvárt küldtünk le fejkamerával. Megállapította, hogy egyöntetű építményről van szó, mintha a kutat az újabb korban, egyszerre falazták volna ki. Utána a kutat teljesen kiszivattyúztuk és részletesen átvizsgáltuk. A kút tíz méter mély, a fenekétől számított vízszint a legnagyobb szárazságokban is eléri a nyolc métert. De miért ilyen mély? A geológusok szerint az erózióból származó szedimentáció átlagos mértéke itt 4 cm évente. Ha ezt kiszorozzuk 9000 évvel, akkor a nyolc méteres vízszint pontosan a keltákra utal (mosolyog).

Feltéve, hogy tényleg kelta kutakról van szó, mi lehetett a céljuk?

A keltákról tudjuk, hogy szentélyeik a természet ölén, valamilyen módon kivételes helyeken voltak. Itt az erdészház környékén az egész Kis Kárpátokban a legsűrűbb a terep tagoltsága. Sehol máshol nem találni annyi kis völgyet és dombot, elég ha jár egyet itt a közelben, és látni fogja mennyire tagolt a terep. Ha hozzátesszük, hogy mindegyik völgy nyolc méterrel mélyebb, mindegyik domb pedig nyolc méterrel magasabb volt, el lehet képzelni mennyire különleges volt ez a hely. A kelta jelenlétet azonban egyelőre bármilyen kelta lelet hiánya cáfolja. Az igazság az, hogy ha valamelyik keltának vízbe esett valamije, azt gond nélkül ki tudta halászni, mivel a kelta időkben itt sekély források voltak.

Min dolgoznak jelenleg?

A déli völgyben egy kültéri tornapályát tervezünk létrehozni, hasonlót, mint amilyen itt van az erdészház közelében. A parkhoz tartozó, jól kihasznált létesítményekről van szó. Az elsőt még be sem fejeztük, már tele volt gyerekekkel. Sportegyesületek is járnak ide, először a lépcsőkön futkároznak, aztán a berendezéseinken edzenek. E tornapálya mellé egy játszóterület kialakítása is tervbe van véve a környékbeli óvodák számára.

PÉNZ – KÜZDELEM ÉVRŐL ÉVRE

Ki segíti Önöket a tevékenységeik során, vannak alkalmazottjaik?

Jelenleg egy alkalmazottunk van, aki technikai szempontból biztosítja az üzemmenetet. Ennek kapcsán azonban el kell mondanom egy dolgot. A közösségi központ nem üzleti alapon szerveződött. Tehát, hogy beruházunk, majd profitot termelünk, hogy visszaszerezzük a befektetett pénzt. Ez a projekt, amely önkéntes alapon jött létre, Szlovákiában egyedülállónak számít. Néhány önkéntes vett részt a megvalósításban, akik kivételesen hosszú időt szántak rá.

Honnan szereztek pénzt a felújításhoz? Hiszen nem kis összegekről volt szó.

Először a helyi közösségtől és különböző egyesületektől érkeztek ajándékok, néha sikerült támogatást is szereznünk, végül pedig ott volt nekünk a rengeteg önkéntes munka, mint említettem. Nagyon sok.

88_a

És mostanában?

Nemrég sikerült bérleti szerződést kötnünk további 20 évre. Erről a városi képviselő-testület határozott, egyhangú döntés született. Ennek nagyon örültünk, tevékenységünk és eredményeink elismerésének tekintjük. Ebből az alkalomból teljes körű felújítást hajtottunk végre. Ehhez azonban már kölcsönt kellett felvennünk, ezt törlesztjük a kávézó üzemeltetésével.

Van rendszeres támogatójuk, vagy továbbra is az ajándékokra, az adók 2 %-ára, stb. vannak utalva?

Ön is ezen a területen dolgozik, tehát tudja, mennyire elkeserítő a helyzet. Olyan tevékenységet folytatunk, amit sok potenciális szponzor nem tart vonzónak. Inkább másra költik pénzüket. Nehéz versenybe szállni pl. a fogyatékosokkal, árvákkal, iskolákkal vagy kórházakkal. Rendszeres pénzforrást biztosítani gyakorlatilag lehetetlen, ez a küzdelem évről évre újra indul. Azért is igyekszünk partnereket szerezni, hogy legalább azt az egyetlen alkalmazottunkat ki tudjuk fizetni. Ez valahogy mindig olyan borotvaélen táncolás. Ezen kívül mi magunk is letiltottunk néhány területet profitszerzés szempontjából.

Melyeket?

Nem szabad belépőt kérnünk a játszótérre, ilyet az ember nem csinál, ugye? Nem lesz továbbá belépő a Hegyi Park Galériába sem. Ez ellenkezne filozófiánkkal.

 

HEGYI PARK GALÉRIA – SZLOVÁKIÁBAN EGYEDÜLÁLLÓ

Miért?

Ez Szlovákián belül egy egyedülálló kezdeményezés: kültéri kortárs művészeti galéria. Szabadon látogatható, talán ezért olyan népszerű. Arra jár valaki, meglátja a szobrokat, bemegy és máris a miénk – „kultúrafogyasztóvá” vált (mosolyog).

A Hegyi Park Galéria 2012-ben indult. Hogyan indult ez a projekt? Önök, mint a Hegyi Park Alapítvány is részt vesznek a működtetésében?

A mi kezdeményezésünkkel indult, hozzánk közel álló embereket szereztünk meg az ügy számára. Egyikük jelentős műgyűjtő, ez determinálta együttműködésünket. Pénzelte a telkek rendbehozatalát és körülkerítését, mi pedig az Óvárosnál elintéztük a hosszú lejáratú bérbevételt. A hazai legjobb szobrászok közül többel is sikerült együttműködést kialakítanunk, de a Szlovák Nemzeti Galériával is, amely vállalta a projekt feletti védnökséget. A galériát mi működtetjük és őrizzük.

Olyan nevek kölcsönzik műveiket a galéria számára, mint Meliš, Jankovič vagy Rudavský. Nehéz volt őket megnyerni az együttműködés számára?

Jankovičcsal fiatal korunk óta ismerjük egymást. Ő volt az első. Aztán jöttek a többiek, több kiállítási tárgyat pedig műgyűjtőknek köszönhetünk. Évről évre több művész csatlakozik. Ezt a Hegyi Park Galéria nonprofit szervezet kezeli. A galériát saját gyermekünknek tekintjük, életrevaló gyermeknek, akire megfelelőképpen büszkék vagyunk. Ez az egész terület dísze.

Van valahol Pozsonyban hasonló – kültéri – galéria? Csak a Danubiana jut az eszembe.

Szakértők szerint egész Szlovákiában ez az egyetlen ilyen galéria. Vannak például skanzenek, de azok más jellegűek. A Danubiana elsősorban az objektumról szól. Van ugyan néhány szobor kint az épület mellett, de a lényeg a benti kiállításon van.

56

Tehát tényleg egyedülálló galériáról van szó.

Tényleg, és azt hiszem, hogyha húznánk a strigulákat a napi látogatók után, magasan vezetnénk az összes többi galéria előtt. Pontosan azért, mert kint van, és csábítja az arra járókat. Nagymértékben megemelte a hely színvonalát, és az emberek is ehhez igazodnak.

Hogyan?

Eddig még senki sem tett kárt egyetlen szoborban sem. A parkban ez máshogy volt. Az elején ugyan előfordult néhány kisebb vandalizmus, és mi tudtuk is, hogy kikről van szó. Olyan módon kommunikáltunk velük, hogy „srácok, ne hülyéskedjetek, elég nagyok vagytok már, miért kell pont padokat törnötök…“. Az volt a vicces, hogy este, amikor mentek haza a házak között, mindig nagyon tisztelettudóan köszöntek. Mi azonban tudtuk, és ők is tudták, hogy mi tudjuk (nevet). Fokozatosan kinőttek belőle, azóta nincsenek gondok. Egyszerűen csak próbáljuk megőrizni a terület jellegét, és ez megéri a fáradozást, hogy Pozsony számára fennmaradjon. Főleg manapság…

 

INGATLANFEJLESZTŐI TRÜKKÖK ÉS FORTÉLYOK

Épp azért döntöttem úgy, hogy pont most beszélgessek Önnel, mert veszélybe került a Pötcseni-erdő (Pečniansky les), a PKO pedig már a múlté.

Mondja, mit kezdjünk ezzel? Pozsony szétdúlása nagyon fájdalmasan érint minden egyes újabb botrány kapcsán. Mi azonban elindultunk egy úton, ahol kijelöltünk egy bizonyos területet, és ott a mi „politikánkat“ nyomjuk teljes gőzzel. Azt hiszem, tudnak rólunk, hogy a Hegyi Park jelent valamit, és nem olyan egyszerű idejönni, megvenni a park egy részét és azt beépíteni. Legalábbis reméljük.

Vannak erre irányuló törekvések? Gondolja, hogy Önök nélkül a Hegyi Parkot már megcsonkították volna?

Teljesen biztos vagyok benne. Érezzük a folyamatos nyomást. Mivel sok ember jár ide, az ingatlanfejlesztők számára ez egy vonzó környék.

11  

Volt olyan valós veszély, hogy leszakítanak a parkból egy részt, vagy csak a háttérben gyülekeznek, mint a hiénák?

Először, még az elején, minket támadtak. Ez még Ďurkovský polgármestersége alatt történt, amikor a főpolgármesteri hivatalban maffia-törvények uralkodtak. Jöttek utánunk, ki akartak minket rakni, de nem találták a fogást, érvényes bérleti szerződésünk volt. Majd különböző trükkökkel jöttek, el nem hinné, mi mindennel szórakoztattak bennünket.

Mivel?

Fölajánlottuk nekik például, hogy törődni fogunk a Hegyi Parkkal. Mondjuk amúgy is törődtünk a parkkal önkéntes alapon, de szerettük volna, ha ezt szerződésben is rögzítjük. A főpolgármesteri hivatal nem reagált, de egy szép napon kaptunk egy levelet azzal, hogy felbontják a bérleti szerződést, mivel nem teljesítjük a javasolt megállapodás feltételeit (nevet).

De hiszen semmi esélye sem lett volna, hogy ezt a bíróságon keresztülvigyék.

Tényleg nem, de ha rengeteg munkája van, és valaki elkezdi Önt piszkálni ilyen ügyekkel, az a lelkesedéséhez nem sokat tesz hozzá. Ez egy ilyen kidobós játék volt. Kérdezte, hogy milyen konkrét ingatlanfejlesztői beavatkozások voltak a Hegyi Parkban az elmúlt években. Ilyenből szerencsére csak kevés volt, mondhatni elhanyagolható.

 

A LEGSZEBB HELY? AZ EGÉSZ HEGYI PARK

Van kedvenc helye a parkban?

Egy kedvenc helyem van, és az a Hegyi Park (nevet)! Nem tudnék konkrét helyet megnevezni. A park egészének van egy sajátos bája. Úgy van ez, mint a természettel. Hosszú évekig eveztem, nap mint nap kint voltam a Dunán, és az a víz minden nap más volt, minden egyes naplemente más volt. A parkban ugyanezt érzem. Megvan a saját állandóan változó bája, amit csak az felfedezhet fel, aki idelátogat. Nagyon fontos számomra, hogy ez a gazdagság továbbra is az emberek javát szolgálja, mivel meggyőződésem, hogy szükségük van rá. Elszakadni kicsit az ember alkotta világtól.

Ezzel egyetértek. Rendszeresen járok a Hegyi Parkba, és minden esetben újjászületve távozom.

Nyilván nem járna ide, ha nem lenne kellemes. Elragadtatással tölt el a gondolat, hogy 140 évvel ezelőtt a főpolgármesteri hivatalban egy hivatalnok – konkrétan egy Justi nevű főpolgármester – azzal állt elő, hogy létesíteni kell egy parkot. Több mint 140 évvel ezelőtt, amikor Pozsonynak 50 000 lakosa volt! Akkoriban ez átment. Ma – amikor a parkokra x-szeresen nagyobb szükségünk van – ezt nem lehetne keresztülvinni. Elragadtatással tölt el az is, hogy akkoriban a parkra mint a művészet bemutatására alkalmas területre tekintettek. Az összes ösvény apró kaviccsal volt felszórva. A parkbéli sétáim során lenyűgöz ezek maradványainak látványa. Ezen kívül több fán is magyar költők művei voltak elhelyezve. A parkot mint kultúrával áthatott teret kezelték, és mi is valami hasonlót szeretnénk.

Ha Justi ma felkelne sírjából, megelégedéssel nyugtázná, hogy gondolata tovább él.

Gondolom, vevő lenne erre a dologra. Vendégül látnánk, beszélgetnénk nagyokat, de Önnek is ott kellene lennie (nevet)!

Természetesen én is szívesen elbeszélgetnék vele, de Scholz úrral is (a Hegyi Park főellenőre, a szerk. megj.). De azt hiszem, már csak róluk tudunk beszélgetni, ahogy azt tettük a tavaly nyári honismereti sétánkon is. Kivételesen pozitív visszhangja volt.

08

Ez remek, ennek örülök, őszintén mondhatom!

Úgy telt el egy óra, mint pár perc, eljött a búcsú ideje. Procházka úrnak és a Hegyi Park Alapítványnak a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás nevében teljes szívemből további sikeres éveket kívánok. Önöket, kedves Olvasóink, pedig szeretném meghívni augusztus 20-ra a Hegyi Parkba. Úgy döntöttünk ugyanis, hogy tekintettel a sok pozitív visszajelzésre nem tehetünk mást, mint hogy Pozsony e gyönyörű ékkövén tett sétánkat megismételjük.

Ján Vyhnánek

Fotó: Stifter Mihály, Hegyi Park Alapítvány

Támogatóink