A pozsonyi Óvárosháza tanácstermének szekrénye 1649-ből

Műtárgylesen
2020 02 23.

A Pozsonyi Városi Múzeum látogatói az Óvárosháza épületegyüttesének első emeletén eredeti díszítésű történelmi enteriőrök egész sorát tekinthetik meg. Az egyik pazarul díszített teremben a 17. századból származó gyönyörű stukkók és freskók mellett nem kerülheti el a figyelmüket a sarokban látható masszív háromajtós szekrény. Érdekessége, hogy nem egy hagyományos szekrény, iratok tárolására használatos polcok ugyanis csak két ajtó mögött vannak, a harmadik, baloldali ajtó azonban egy titkos átjárót rejt, amely a szomszédos tanácsterembe vezet.

A hangsúlyos kiképzésű homlokzattal ellátott szekrényt vertikálisan öt, magas talapzaton álló oszlop tagolja, melyeket derékban faragott szőlőlevelek és szőlőfürtök díszítenek, míg az oszlopfőket plasztikus kiképzésű levelekben végződő ornametumok zárják. Az oszlopok fölött öt polikróm faragott szárnyas angyalfej látható, melyeket plasztikus faragású gyümölcsmotívummal tagolt füzérdíszítés köt össze. Az angyalfejekből stilizált maszkminták kapcsolódnak a szekrény párkányszegélyéhez. A párkányon négy  különböző attribútumú teljes alakú szobor áll. A köztük lévő teret levelekből álló, középen kagyló mintával díszített áttört faragás tölti ki. A faragások felületét a festésen kívül aranyozás és színes lakkozás is fedi. A szekrényajtókon két egymás fölött elhelyezkedő díszítő betétet találunk,a zárak, felfüggesztések vasalását gazdagon faragott, vésett díszítések ékesítik.

A szekrény elkészültekor a ma ítélet termeként ismert – egykor a választott polgárok terme – helyiség mennyezete még nem volt boltozatos kiképzésű, hanem egyenes famennyezet volt, melyet valószínűleg hasonló díszítések  ékesítettek, mint a szekrényt. Az augsburgi és gdanski városháza tanácstermének mennyezete alapján tudjuk elképzelni, milyen is lehetett. De hasonlóan nézhettek ki a pozsonyi várpalota első emeletének mennyezetei, melyeket hatalmas, vászonra festett allegórikus képek díszítettek, alkotójuk a nürnbergi származású Paul Juvenal festő volt.

1674-ben a termet fehérre festették, majd a 17. század utolsó évtizedében elkészült  a boltozatos mennyezet, melyet az olasz mester, Bastiano Corati-Orsati gazdag stukkódíszítéssel látott el. A középső mennyezeti részbe az augsburgi Jonas (Johann) Drentwett  (1656 – 1735) 1695-ben festette meg az Utolsó ítéletet ábrázoló jelenetet, melyről a terem későbbi elnevezését kapta.

A nevezetes szekrény első említésével Rakovszky István történésznek az Óvárosházáról írott munkájában találkozhatunk (1872). Megjegyzi, hogy a levéltári forrásokban csupán egyetlen adatot talált – egy számlát 1649. április 6.-ról, amikor egy ismeretlen asztalosnak és lakatosnak “borravalót” fizettek az új szekrény vasalásának elkészítéséért. A szekrény első részletes szlovák nyelvű leírását a Pozsonyi Városi Múzeum 1933-ban megjelent katalógusa tartalmazza, szerzői, Wagner Olga történész és Mayer (Gunther) Erzsébet művészettörténész leírták a szekrény párkányzatán álló szobrokat attribútumaikkal együtt, de nem nevezték meg azokat. Általánosan angyalokként említik, csupán az utolsót (a jobb szélsőt) nevezik meg Gábor arkangyalként, ez jobbjában lángoló kardot tart. Ivan Rusina művészettörténész (1983) világított rá a szobrok fontos tartalmi üzenetére. Szerinte azok a négy sarkalatos erényt szimbolizálják: mint az erő, bölcsesség, igazságosság és megfontoltság. A szobrok keletkezését 1649-1650-re datálta és megnevezte alkotójukat is, a pozsonyi Peter Weiseth fafaragóművészt és az ugyancsak pozsonyi R. Arnoldot, aki a szobrok festését és aranyozását végezte. A szobrok korabarokk faragását Rusin összefüggésbe hozta a Johann Jacob Pock (1604 -1651) által készített bécsi Mária-oszlopon található angyalalakokkal.

Štefan Holčík (1990) ugyancsak az erények megtestesülését látja a szobrokban, bár kissé más felfogásban (kitartás, bölcsesség, igazságosság),  szerinte a város címerét tartó alak Mihály arkangyalt formázza meg. Az alakok tartalmi jelentésének meghatározását problematikusnak tartja, mivel a 20. század hatvanas éveiben elvégzett javítások során számos eredeti attribútum eltűnt a szobrok kezéből.

2008 előtt a szekrény meglehetősen leromlott állapotban volt, komplex restaurálására az Óvárosháza teljeskörű felújításával egyidejűleg került sor 2009-2010 között. A restaurálás során a szobrok visszakapták eredeti attribútumaikat, melyeket a 19. század második felében készült felvételek és képeslapok alapján sikerült rekonstruálni. Az utolsó ítélet terme, akkortájt egyike volt az Óvárosháza azon három termének, melyekben az 1868-ban alapított Pozsonyi Városi Múzeum állandó kiállítása kapott helyet. További felvételek a 20. század harmincas éveiből származnak, akkortájt e teremben fegyvertár (Schranne) volt látható.

Most vizsgáljuk meg közelebbről a szekrényt díszítő egyes szobrokat.

A bal szélső alak fején sisakkal, egyik kezében az apostoli kettős keresztet, a másikban a város címerét ábrázoló pajzsot tart. Lehetséges, hogy Mihály arkangyalt ábrázolja. A Mihály hídon áll egy hasonló, a város címerével ellátott homokkő szobor. A 18. század közepén keletkezett és alkotója valószínűleg Donner tanítványa, Gode Lajos volt.

A legérdekesebb, de egyúttal a legproblematikusabb jelentésű a szomszédos, második szobor. Az angyalalaknak két feje van, az egyik kezével az oszlopra támaszkodik, a másik kezében egy kelyhet tart. A kétarcú alakok eredete az antik mitológiában keresendő, az ókori rómaiak a panteonjukba beemelték az ősi itáliai Ianus istenséget, akit a kezdet és a vég, valamint a fogadalmak védőszellemének tartottak. De őt tartották az átjárások, a kapuk istenének, kinek fő szentélye a római fórumon található i. e. 6. századból származó kettős kapu volt, melyet háború alatt nyitva, béke idején zárva tartottak. Ianus képmása a kettős arccal (az egyik előre, a másik hátra tekint) gyakran megjelent a pénzérméken is. A kétarcú alak megjelenik a cseh barokk szobrász, Matyas Bernard Braun (1684 – 1738) alkotásában, az Erényt és az Ocsmányságot ábrázoló monumentális szoborciklusban. A Bölcsességet ábrázoló allegórikus szobra, mely a csehországi Kuks település kórháza előtt áll, egyszerre tekint a tanulságos múltba és a reményteli jövőbe, miközben egyik arcmása visszaverődik a tükörben, melyet kezében tart. A pozsonyi szobrot is  értelmezhetjük mint a bölcsesség, ill. az előrelátás, megfontoltság allegóriáját.

A szekrény tetején álló harmadik alak egyik kezében mérleget, a másikban egy csukott könyvet tart. Ez az igazság ismert allegóriája. Hasonló, az igazság ókori istennőjét, a bekötött szemű, kezében kardot tartó Themist ábrázoló motívum látható a terem szemközti falának stukkó keretében.

A szekrény párkányának legszélén látható utolsó, negyedik szobor kezében lángoló kardot tart, mellette egy oroszlán fekszik. Jelentése nem egyértelmű. Az oroszlánnak a művészetben több értelmezése létezik: jelentheti az erőt, bátorságot, kitartást, nemességet, de  a hatalmat és a tekintélyt is. Érdekessége, hogy a 19. századból származó felvételeken az oroszlán nem vízszintesen, hanem függőlegesen helyezkedik el, ellentétben a két háború között készült képekkel, valószínű tehát, hogy az eredeti pózban ráugrott a lángoló kardot tartó alakra.

Összegzésképpen, a pozsonyi Óvárosháza szekrényének négy szobra közül három bizonyosan olyan tulajdonságok allegóriája, melyek kívánatosak voltak a város választott képviselői részéről. A szobrok konkrét mintái nem ismertek. Az inspiráció valószínűleg német nyelvterületről jött, de mint az akkoriban gyakori volt, szerepet kaptak a grafikai minták is.

Zuzana Francova

Pozsonyi Városi Múzeum

Fotó: Ľudmila Mišurová ( Szekrény – totál, részletek)

a múzeum levéltára (fényképek, képeslapok)

Támogatóink