;)
Egy „tudós szerzetes-professzor”. Megtaláltuk az elveszettnek hitt Rómer Flóris portrét.
2015 09 25.
Rammer, Ramer, Rommer, Rómer, Római
Rómer Flóris származásával kapcsolatban többféle teória létezik. A pozsonyi középkori telekkönyvekben is végigkövethető „római-Rómer” és „bajor nemesi-Rammer” származáselméletek mellett, az 1791–1819-es pozsonyi „Bürgerbuch” (polgárkönyv) alapján, a 19. század elején Bécsből Pozsonyba letelepülő Franz Rommerrel kapcsolatos információk tűnnek a legvalószínűbbnek.
A Pozsonyi Városi Múzeumban található „Rómer-ereklyék” között található egy cukortartó. Rómer rokona, Könyöki József, a múzeum alapítója a Pozsonyi Közlönyben 1889-ben számol be a műtárgyról:
„Ez egy cukorszelence, melyet Rómer atyjának egyik jó barátja, Müller pozsonyi esztergályosmester készített ajándékba az öreg Rómer cipészmesternek, kinek boltja ott volt a Deák utcában, hol most Enegel divatárusnő boltja van. Cími tábláján egy fűben heverő csinos bécsi úrfi – volt. „ Zum schönen Wiener”. (A szép bécsi legényhez) – Érdekes szelencén tréfás vers, melyet Müller mester faragott. Rómer atyját kívánta megörökíteni, nem szégyelvén bevallani az utókor előtt, az ő származását.”
Rómer Ferenc 1815. április 12-én született Pozsonyban. (A Flóris nevet csak szerzetes korában kapta.) A 27. főplébániai anyakönyv 16 133. lapján találhatjuk meg a Franciscus Seraphicus Rómer nevet. Apját szintén Ferencnek, anyját Vetsera Annának hívták.
Sokáig vita tárgyát képezte Rómer Flóris pozsonyi szülőházának helye. Ma már biztosan tudjuk, hogy a Ferenciek tere mellett, a Lakatos utca (a mai Zámočnícka ulica) egyik házában született. Rómer apja cipészmester volt, a Nagykalapos utcában (mai Nedbalová), Deák utcában (mai Nyerges utca / Sedlárska) és a Klarissza utcában volt műhelye.
A korabeli visszaemlékezések alapján ismerjük azt a kedves történetet, amely arról szól, hogy Rómer gyerekkori barátaival, a templom külső fülkéi mellett, gyakran játszott „szentesdit”. A játék a templomban található szentek utánzását jelentette:
„Az egyik fiú egy összekulcsolt kezű püspököt, a másik térdeplő szentet, a harmadik páncélos lovagot ábrázolt, ki-ki a maga fülkéjében. A pimasz játéknak egyszer a mogorva sekrestyés vetett azzal vetett véget, hogy a gyertyatartó koppantó hosszú nyelével irgalmatlanul közéjük csapott.”
Ferencet valószínű, hogy már nagyon fiatalon papi pályára szánták. Az első osztályait a dómiskolában végezte. Apja, a német anyanyelvű „jómodú iparos”, odafigyelt fiai iskoláztatására. Ferencet a magyar nyelvtudásának fejlesztése érdekében Tatára, a szlovák nyelv elsajátítása végett Trencsénbe küldte cserediáknak.
Rómer diáktársai között latin nyelvből kimagasló eredményeket ért el. A Pozsonyi Városi Levéltár gyűjteményében található az a 22 oldalas, gyöngybetűkkel íródott füzet, amely latin nyelvgyakorlatait tartalmazza. Címe: „ Exercitia poetica Franciscum Romer II. humanit. alumn. Posonii proprio Marte elaborata 1830.” (Rómer Ferenc II. osztályos humángimnáziumi tanuló költői gyakorlatai. Készültek Pozsonyban, folyó év márciusában, 1830.)
A pozsonyi akadémián
Rómer Flóris 30 évesen tér vissza szülővárosába, miután a pannonhalmi főapát a Pozsonyi Királyi Akadémia természetrajz-professzorává nevezi ki.
Rómer Flóris útlevele, az Akadémia igazgatójának ajánlólevele, 1846. (Pozsonyi Városi Levéltár)
Az akadémia székhelye Rómer pozsonyi tanárkodása alatt (1850-ig) a klarisszák kolostorában volt. Felső-magyarországi nemesi és értelmiségi családok szívesen küldték gyerekeiket a korabeli egyetemi előkészítőbe, amely jogi és bölcseleti karokból állt.
Erről az időszakról tanúskodnak a Pozsonyi Városi Levéltár Rómer-hagyatékában kutatható magyar nyelvű kéziratos feljegyzések is, amelyekben, az olvasónak meglepően leginkább a mély elkeseredés hangja tűnik fel. Elégedetlenségnek oka azonban nem a város polgárságának magatartásával, hanem részben a pap- és tanártásainak, részben saját független életmódjával magyarázható:
„Üresedésbe jövén a posonyi physikai tanszék, a főapát az öregebb tanárokat kínálta meg e catherdával, és mikor azt elfogadni vonakodtak, végre engem nevezett ki, bár a pozsonyi akadémiai collégák előre restelték, hogy ily fiatal tanár kockáztassa az akadémiai tanárság tekintélyét.”
Előadásaival egy idő után olyan népszerűségre tett szert, hogy azokra városi tisztviselők és más iskolák diákjai is ellátogattak. Az előadóterembe alig lehetett beférni, azonban felettesei utasítására kénytelen volt az idegen hallgatósságot a teremből kiküldeni:
„…előadásaimat az akadémiai jogászok, városi tisztviselők és az evangelicum lyceum physicusia kezdték seregesen látogatni, mi szokatlansága miatt colégáim közt, kik már egyelőre nem igen kedveltek, irigységet támasztott és a prodirector által consensualiter (főigazgató) felszólítottak, hogy a vendégeket előadásaimtól eltávoztassam.”
Rómer Flóris által írt katalógus az 1846/47-es tanévből. (Pozsonyi Városi Levéltár). Ebben a katalógusban néhány hallgató neve mellett az alábbi megjegyzések olvashatóak: kávéházban volt, oskolában nem; nyugtalan az előadások alatt.
Az akadémia szertárai elhanyagolt, lepusztult állapotban voltak, ezért igyekezett azokat rendbe rakni. Sok időt töltött el az iskolai múzeum gyűjteményének feldolgozásával is. A régi tankönyvekből hiányzó tananyagokat megrajzolt nagy faliképeken szemléltette. Diákjainak rendszeresen tanulmányutakat szervezet a Pozsony környéki természetbe:
„…gyakran a vidékre kirándultam, és többnyire hallgatóimmal, hogy efféle kirándulásokról nem pontban a vacsora órájára tértem haza.”
Tanártársai féltékenységét még jobban fokozta a pozsonyi polgárság körében élvezett népszerűsége. Önéletrajzában maga is említi, hogy a Duna jobb partján, a mai Ligetfalui parkban (Sad Janka Kráľa) alapított füvészkertet. A villámcsapásoktól sokat szenvedett, Szent Márton-dóm tornyára villámhárítót szerelt:
„…hogy míg másokat gúnyversekkel piszkoltak, nekem csak az elismerést szavaztak, hogy ligetben alapított füvészi kertért magasztaltak.”
A sok konfliktushelyzet egy idő után elég volt ahhoz, hogy rosszakarói a főapátnál följelentsék és az egész egyház előtt megrovásban részesüljön, s ennek következtében kiábránduljon a szerzetesi világból.
„Ezen perctől fogva minden kedvemnek a szerzethez vége volt.”
„Palatinus Jóska”
Az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot megelőző években a legelőkelőbb, legműveltebb pozsonyi polgárcsaládok Rómer Flórist szívesen hívták otthonaikba házi előadások megtartására. Ezekben az években kapja azt a megtisztelő felkérést, hogy a Pozsonyban tartózkodó nádor fiának, József főhercegnek (Habsburg-Lotaringiai József Károly Lajos) házitanítója legyen.
„…József főherceg ő fensége nevelője keresett fel a muzeumban és megkért, hogy növendéke taníttatását az alsóbb állatosztályokban, az ásvány és földtanban vállaljam el. Meggondolási időt kértem, de már az nap négy órára kérettem magam a Grassalkovich féle palotában való megjelenésre.”
József főherceg 1833-ban Pozsonyban született a Ventur utcában (ma az Egyetemi Könyvtár épülete). Az pozsonyi országgyűlések alatt apja, József nádor családjával gyakori vendége volt a városnak. Lakosztályából külön ajtó vezetett az országgyűlések helyszínére.
József főherceg („Palatinus Jóska”) hatalmas népszerűségnek örvendett Magyarországon. Katonai pályafutása mellett tudományos és társadalmi tevékenységével is beírta magát a történelemkönyvekbe: jótékonykodott, cigány–magyar szótárt szerkesztett, botanikai kutatásokat végzett, arborétumot alapított stb.
A főherceg Rómerrel a szabadságharc leverése után is bizalmas viszonyt ápolt. A főherceg leveleiben „Kedves Atyám Uramnak” szólítja volt tanítóját, és aláírása mellet „legőszintébb háládatos tanítványa” üdvözlet szerepel.
„Felhívás volt hallgatóimhoz”
„October havában megkinálltattam a második nevelő állomásával a főhercegnél. De a haza parancsolt, a főhercegnél alkalmazásom még inkább ingerelé elleneimet – előbb önkénytesnek, majd rendes utásznak csaptam fel – és elhagytam a kolostort, a fényes udvari szolgálatot – hogy a posonyi kaszárnyában a magyar király katonái közé, közlegényképen beálljak”
A Pozsonyban zajló 1848-as márciusi események nagyban beleszóltak a „tudós szerzetes-professzor” eddigi életébe. 1848 őszén Pesten tartózkodik. Miután megtudja, hogy Jellasics hadai Pest felé közelednek, beáll az egyik pesti önkéntes zászlóalj egyikébe.
Pozsonyban részt vett a ligetfalui parkban ma is fellelhető ágyúállásoknak kialakított sáncok megerősítésében. Jellasics a város felé közeledve át akart jönni a pozsonyi hajóhídon, de azt pozsonyi polgárok időben szétszedték, így Bécs felé távozott.
Rómer szabadságharcbeli időszakáról kevés adatot ismerünk. Azonban a Pressburger Zeitung novemberi felhívásából biztosan tudjuk, hogy 1848 novemberében jelentkezik a pozsonyi utászzászlóaljba. Besorozására a pozsonyi vízi kaszárnyában (ma a Szlovák Nemzeti Galéria épülete), az ünnepélyes eskütételre a Nagy Lajos téren (Hurbanovo námestie) kerül sor. Ekkor magyarosítja vezetéknevét, és felveszi a Római nevet.
Római Ferenc a pozsonyi újságban megjelent felhívása miatt került később a haditörvényszék elé. A császári hatóságok, miután bevonulnak Pozsonyba (december 18.), körözőlevelet és valószínűleg vérdíjat is kitűztek a fejére. Ebben az időben Római már szülővárosától távol honvédként harcolt a pozsonyi II. hidászzászlóaljban. Ennek a jól felszerelt műszaki alakulatnak több hadjáratban is fontos szerep jutott az ütközetek előkészítési munkálataiban. Több katonai rangot és kitüntetést is elért: őrmesternek, főhadnagynak, majd századosnak nevezik ki. Katonai pályafutása Debrecenben ér véget, miután századát az orosz csapatok szétverik. Árva felé menekül, ahol elfogják.
„Hazámért és meggyőződésemért”
Rómer összesen hét évre ítélték el, ebből öt évet töltött a fogságban. A pozsonyi „Transporthausból” előbb Bécsbe, Olmützbe (ma: Olomouc), majd 1852-ben Jozefstadba (ma Jozefov) hurcolják. A börtönben tanulással, rajzolással, „apró csecsebecsék” készítésével tölti idejét. A fogság éveiből származó emléktárgyak, rajzok és festmények egy részének sajnos nyoma veszett. Olmützben készülhetett az az elveszettnek hitt Rómer-portré, amelyet rabtársa, Tóth Ágoston (volt honvéd ezredes) készített. A grafikát a Pozsonyi Városi Galéria gyűjteményében sikerült megtalálnunk.
A pozsonyi „Rómer-ereklyék” legértékesebb műtárgya a Pozsonyi Városi Múzeum gyűjteményében ma is megtalálható kartondoboz, amely a josefstadti cellát ábrázolja. A miniatúra élethűen másolja le a helyiségben található bútorzatot, még a takarításra szolgáló kis nyírfa seprű sem hiányzik. Nagyon érdekes a kartondoboz külső falára írt, a börtönben raboskodott 107 „magyar hazafi” névsorra. Vannak közöttük művészek, diákok, katonatisztek, ügyvédek, egyházi emberek.
„Certificat”, 1854. április 24., Rómer Flóris szabadulásának dokumentuma. (Pozsonyi Városi Levéltár)
Rómer végül Ferenc József Erzsébet királynéval (Sisi) kötött hazássága alkalmából, 1854 tavaszán amnesztiát kapott. Kiszabadulásakor a josefstadti porkolábtól (börtönőr) 10 forintért megvásárolta bilincsét, amelyet végrendeletében a fent említett emléktárggyal együtt a Pozsonyi Városi Múzeumnak ajándékozott. A bilincsbe a következő emlékszöveget vésette: „Hazámért és meggyőződésemért 1850. március 15-től 1854. április 24-ig.”
Ifj.Papp Sándor
(Gyüjtemény: Pozsony Városi Levéltár, Pozsony Városi Galéria)
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!