A pozsonyi vár

GENIUS LOCI
2019 04 2.

Pozsonyi vár alatt a legtöbben annak legfeltűnőbb, legjelentősebb épületét, a királyi palotát értik. Valójában azonban a „vár” a dombon álló teljes erődített komplexumot jelenti a Duna és a város felett.

1_1663

Németül a várost és a várat kezdetben egyaránt Pressburgnak nevezték, akárcsak Aschaffenburg, Augsburg, Hamburg, Hainburg, Laxenburg, Luxemburg vagy Würzburg esetében. A -burg végződés várral rendelkező helységet jelölt. Később azonban a német nyelv már különbséget tett Pozsony városa és vára között, az utóbbit kastéllyá alakítva: das Schloss in Pressburg, Pressburger Schloss.

Lett légyen vár vagy kastély, mindenesetre alaposan megerősített királyi rezidencia volt, melynek erődítményjellege a századok múlásával sem veszett el. A pozsonyi várat a története során újra és újra megerősítették. Akkor is, amikor az 1811-es pusztító tűzvész után romokban állt, és a második világháború alatt is. A várdomb erődítése mindig fontos stratégiai szerepet játszott.

poziar

A komplexum egészen a második világháború végéig állandóan nagyszámú katonának adott otthont. A vár, melynek területe csupán a 19. század második felében lett Pozsony része, egészen a 20. század elejéig a város legnagyobb befogadóképességű és kiterjedésű laktanyája volt. Mivel az épületegyüttes kaszárnyaként szolgált, védműveit folyamatosan karbantartották.

lattanya

A középkori erődítmények a 19. század második felében már nem feleltek meg az aktív védekezés követelményének, ezért lerombolták, átépítették, megerősítették vagy korszerűsítették őket. Jó példa erre Párizs nagy kiterjedésű erődítési rendszere, amelyet még 1871 után is tökéletesítettek, Bécs és Prága erődítésének modernizálása a 19. század 60-as éveiben vagy a masszív ulmi erődítmény kiépítése (1842–1859). Az 1866 júliusában a lamacsi (Lamač) és pozsonyhidegkúti (Dúbravka) csatával végződő porosz–osztrák háború volt az utolsó alkalom, amikor még bíztak a hatalmas falazott erődítések védelmi erejében.

horvath_032

Ezt követően a Habsburg Monarchiában felismerték ezek elavultságát, és fokozatosan felszámolták őket – nem így azonban Pozsony várát. A várkaszárnya (Schlosskaserne) továbbra is erődítményként szolgált, amely a keleti (akkor Mátyás korabeli építménynek tartott) Zsigmond-kapu körüli rövid szakasztól eltekintve megfelelt a kor követelményeinek.

horvath_003 

A 15. század 30-as éveiből származó gótikus kapu mögött eredetileg egy viszonylag szűk folyosó húzódott két kőfal között. Az északi falból kinyúló, részben máig fennmaradt kőkonzolokon fa függőfolyosó nyugodott. A meglehetősen vastag déli fal, tetején gyalogúttal, a függőfolyosó és a kapu feletti torony nyugati homlokzatának kis portálja magasságában összeszűkült. A vár védői innen dél felé tüzelhettek, mégpedig nemcsak a váron kívülre, hanem a kapu mögötti szűk folyosóra is, amely a fa függőfolyosóról is belőhető volt. Ha az ellenség esetleg át is jutott az első kapun, itt még meg lehetett semmisíteni.

Újabb kapu következett, felette ugyancsak lövészállásokkal, melynek mára csak az északi része maradt fenn. A leírt építményt 1860 után lebontották, hogy korszerűbb fal kerüljön a helyébe. Ezt 15. századi elődje köveiből építették, csupán feleolyan magasra, felső részén azonban számos keskeny lőrést alakítottak ki álló lövészek számára. A téglából falazott lőréseket felül kis tégla boltív zárta.

horvath_002

A fal koronája egyenes volt. A magasabb részen a 17. század 60-as éveiből származó barokk erődítmény régebbi bástyájához hozzáépítettek egy újat, amelyen ágyúkat kívántak elhelyezni. A jóval szélesebb nyílású ágyúlőrések tetején ugyancsak téglaboltozat ívelt. Az új, masszív bástya a régi építmény – feltehetőleg a második gótikus kapu – bontásából származó kövekből épült. A barokk bástya éles sarkától eltérően a 19. századi ágyúbástya sarka le van kerekítve. A lőrésekkel ellátott új építményt soha nem használták a vár védelmére.

horvath_015

A 20. század 60-as éveiben, a várkomplexum rekonstrukciója során a 19. századi fal teljes felső részét lebontották. A lőrések feletti boltíveket eltávolítva középkori jellegű romantikus bástyaoromzatot alakítottak ki.

horvat163%20(2)

A kőművesek számára ez egyszerűbb volt, mint az eredeti forma visszaállítása, a lőrések ugyanis befelé szélesednek, és egy ilyen alakzat felett tégla boltívet kialakítani a 20. század második felében kétségkívül áthidalhatatlan nehézséget jelentett. A fal és lőrései mint a 19. századi késői erődépítészet példái a mai napig várják a méltó helyreállítást.

Štefan Holčík

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink