;)
A Salvator gyógyszertár. Pozsonyba visszatért egy darab a város történetéből
2023 02 28.
Pozsony tavalyelőtt novemberben, több mint húsz év után visszakapta az egykori Salvator gyógyszertár barokk berendezését. Ezt a hírt a város számos polgára – köztük jómagam is – örömmel, sőt lelkesen fogadta. Abba a generációba tartozom, amelynek csak hézagos gyermekkori emlékei vannak az Úri utcai (Panská) gyógyszertárról, sokat olvastam azonban a Salvator szépségéről és páratlan mivoltáról, és még ennél is többször hallottam, hogy milyen fájdalommal beszélnek az elvesztéséről. A városnak ez az ékköve valószínűleg 1727-ből származik, maga a gyógyszertár azonban még ennél is idősebb néhány évtizeddel…
A Salvator gyógyszertár 1928-ben. Részlet Josefa Hofer fotográfiájából. Forrás: pammap.sk, Pozsonyi Városi Levéltár
A patikát 1654 körül alapította Lippay György esztergomi érsek a Káptalan utcai (Kapitulská) jezsuita kollégium ma is álló épületében. A jezsuiták akkor már több éve tevékenykedtek Pozsonyban, az ország egyházi főméltóságaként a rend támogatását feladatának tekintő Lippay pedig 1658-ban azzal a feltétellel adományozta nekik a gyógyszertárat, hogy onnan rendszeresen megkapja majd a gyógyszereit: „Az nevezett collegium azonban, míg éltem tart, köteles orvosságot biztosítani személyem számára az nevezett apatikából.” A gyógyszertár hosszú évekig nem volt nyilvános, a rend belső használatában állt, annak tagjait és adott esetben a kollégium diákjait szolgálta ki. Ennek köszönhetően viszonylag zavartalanul működhetett – a lakosság kiszolgálásához meg kellett volna szereznie a város engedélyét. Ebben az időben ugyanis a város határozott a közforgalmú gyógyszertárak létesítéséről, a meglévő patikák pedig nagyon érzékenyen reagáltak a konkurencia esetleges növekedésére, és minden lehetséges módon igyekeztek befolyásolni a városvezetést, hogy megakadályozzák a gyógyszertárak számának növekedését, megőrizzék stabil vásárlókörüket és így bevételüket is.
Lippay György (1600-1666)
A változás a 18. század elején következett be, amikor a jezsuita gyógyszertár is elkezdte – nyilvánvalóan illegálisan – kiszolgálni a lakosságot. Abban az időben négy közforgalmú gyógyszertár működött Pozsonyban (a Vörös rák, az Arany griff, a Fekete sas és a Szentháromság), amelyek tiltakoztak ez ellen. A vita a király elé került, aki 1727-ben úgy határozott, hogy a város összes gyógyszertárának minőségét meg kell vizsgálni. Az ellenőrzés az eredeti gyógyszertárakra nézve katasztrofális eredményt hozott: míg a jezsuita gyógyszertár véglegesen megkapta a nyilvános jogot, a többi patika egy részét súlyos hiányosságok miatt be kellett zárni. Valószínűleg ebben az időszakban készíttették a jezsuiták az értékes barokk bútorzatot, amelynek a tára (gyógyszertári munkaasztal), a hat mészkő oroszlán fejére támaszkodó, salzburgi márványból készült lap volt a meghatározó eleme. A gyógyszertár a jezsuita kollégium déli (a Szent Márton-székesegyház felőli) szárnyában működött; a vásárlók az udvaron át közelíthették meg.
A gyógyszertár a Csáky-palotában működött
A patikát 1773-ig, a rend feloszlatásáig működtették a jezsuiták, majd két év elteltével árverésen Sessel Károly gyógyszerész tulajdonába került, akiknek ki kellett volna ürítenie a helyiségeket az elemi iskola javára, de sikeresen fellebbezett e kötelezettség ellen. Engedélyt kapott arra, hogy az eredeti helyén működtesse a gyógyszertárat, sőt maga is beköltözött az épületbe (lakása az északi szárny földszintjén volt), és új bejáratot alakíttatott ki közvetlenül az utcáról, hogy megkönnyítse a patika megközelítését. Végül, de nem utolsósorban az egyszerű név (Jezsuita gyógyszertár) helyett a jobb csengésű Salvatort választotta. A bécsi születésű (1750) Sessel a gyógyszertár megszerzésének évében (1775) lett pozsonyi polgár, a következő esztendőben megnősült, és patikáriusi tevékenysége mellett több városi tisztséget is lelkiismeretesen betöltött, általános csodálatot és elismerést kivívva. Szép kort ért meg, 87 évesen, 1837-ben hunyt el. Közel 50 éven át volt a Salvator tulajdonosa. Utódja, Schöninger György 1833. január 2-án az Úri utcai Csáky-palotába költöztette a gyógyszertárat. Ez volt az első költözés az akkor már csaknem két évszázados patika történetében, amely így elhagyta az egykori kollégium jól bevált helyiségeit. Ez olyan komoly esemény volt, hogy Schöninger a Pressburger Zeitungban elhelyezett hirdetéssel hívta fel rá a figyelmet. A gyógyszertár ezután több mint 70 évig a palota nyugati szárnyának földszintjén (a patika mai épületének szomszédságában) működött.
A Salvator 1908
A népszerű gyógyszertár 1884-ben, több tulajdonosváltás után a tehetős gyógyszerész, Adler Rudolf birtokába került, aki 20 évvel később egy keskeny telken (ma Úri utca 35.) pazar neostílusú épületet emeltetett a Salvator számára (Kittler & Gratzl tervei alapján). Az eredeti barokk bútorzatot az új épületbe is átvitte, a mennyezetre pedig négy, ma is meglévő nagy, allegórikus képet festetett. 1904. szeptember 13-ának délelőttjén pedig cégérként felhelyeztette a homlokzatra a Megváltó (Salvator) életnagyságú szobrát, Rigele Alajos művét. A korabeli sajtó szerint ezzel „a pompás ház megkapta utolsó díszét”, és „Adler ismét tanúbizonyságát adta kitűnő ízlésének”. Ő maga azonban sajnos nem sokáig örülhetett az új műnek, ugyanis 1906. június 25-én, alig 59 évesen súlyos betegségben meghalt. Nekrológja szerint „európai szintre emelte a Salvator gyógyszertárat, és olyan épületet emelt neki a Dóm téren, amely az ő ízlésének és a városnak egyaránt becsületére szolgál”. A Szent András-temetőben helyezték végső nyugalomra; minden jel szerint nem maradt fenn a sírja.
A gyógyszertár dolgozói 1958-ben. Forrás: TASR archívuma
Adlert követően többen is váltották egymást a Salvator tulajdonosainak, vezetőinek sorában (köztük például az ismert szlovák gyógyszerész, Gabriel Izák), mígnem a patika 1950-ben Medika Nemzeti Vállalat, majd később a Város Közegészségügyi Intézet tulajdonába került. Az értékes barokk berendezés lényegében megmaradt, az 1960-as években szakszerűen restaurálták, és az 1990-es évek közepéig a nagyközönség (és a turisták) is megcsodálhatta. Ekkor azonban a gyógyszertárat privatizálták, majd nem sokra rá bezárták, véget vetve több évszázados működésének. Ráadásul az új tulajdonos még a bútorzatot is elszállíttatta a városból, sok pozsonyi lakost elszomorítva. Az a veszély is fenyegetett, hogy a berendezést eladják Svájcba, amit kulturális műemlékké nyilvánításával sikerült az utolsó pillanatban meghiúsítani. Végül 2010-ben, erősen megrongálódott állapotban megvásárolta Erik Kovács gyógyszerész és gyűjtő, aki restauráltatta és egy vágújhelyi (Nové Mesto nad Váhom) magánmúzeumban helyezte el. Az elmúlt években végre Pozsony is megmozdult az ügyben, és több sikertelen kísérlet után végül konkrét, észszerű lépéseket tett annak érdekében, hogy a bútorzat visszakerüljön az őt megillető helyre. 2020-ban a város megszerezte az Úri utcai épületet, majd a következő évben a bútorzatot is megvásárolta, visszaadva a városnak egy darabot a történetéből. Bízom benne, hogy a megfelelő előkészítés után hamarosan teljes pompájában ragyoghat majd, és ismét a város népszerű ékköve lesz.
Ján Vyhnánek
Fordította: Böszörményi Péter
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!