;)
Az 1809. év pozsonyi eseményeinek különös emléke
2021 02 27.
Az 1809-es év során Pozsony és környéke lakói nehéz időszakot éltek át. A téli hónapokban jeges árvíz sújtotta a várost, jelentős károkat okozva főleg a mai Ligetfalu (akkoriban Engerau falu) területén. A tavasz érkezésével pusztító háború vette kezdetét. Ausztria 1809. április 9.-én hadat üzent Napóleonnak, aki alig egy hónap múlva Bécs alá érkezett, és seregeinek közelsége közvetlen veszélyt jelentett Pozsony számára is.
Egész júniusban és július első felében történelmi jelentőségű csaták sora zajlott Pozsony közelében. Az ötödik franciaellenes koalíció hadjárata során Ligetfalu területe is csatatérré változott. A mai Janko Kráľ park területén akkortájt egy megerősített hídfő állt, ahol az olasz származású Vincenzo Friedrich Bianchi (1768-1855) vezette osztrák hadsereg sikeresen védekezett a Louis Nicolas Davout (1770-1823) francia marsall vezette Grande Armée egységeinek támadása ellen. A Duna jobb partján zajló harcokban összesen mintegy 40 000 katona vett részt. A folyamatosan támadott város végül július 14.-én nyitotta meg kapuit az ostromlók előtt, miután az osztrákok a wagrami és znojmói vereségek után fegyverszünetet kötöttek a franciákkal. A békét a schönbrunni kastélyban írták alá 1809. október 14.-én.
A hadi károk óriásiak voltak. A franciák a városra több mint 7000 bombát és gránátot lőttek ki, a tüzérségi támadásokra máig emlékeztetnek a házfalakban megmaradt ágyúgolyók. A Janko Kráľ park alaprajza még mindig a Bianchi generális által védett hídfő vonalát követi. Ligetfalu teljesen kiégett, Pozsonyban a támadások következtében 143 ház vált a lángok martalékává (más források szerint 200 épület teljesen vagy részben megsemmisült). Emil Portisch (1887-1985) történész feljegyzi, hogy a tűzben elpusztult a Káptalan utca, a régi pénzverő ház, a Zichy, Balassa és Keglevich grófok palotái, a Hosszú és a Ventúr utca összes épülete, a Klarissza utca nagy része. Június 28.-án egy ágyulövedék eltalálta az Óvárosháza hátsó traktusát. Sokan életüket vesztették, többen fedél nélkül maradtak. Az anyagi kár meghaladta az egy millió aranyat. A városban nagy ínség és drágaság uralkodott. Napóleon hadai 1809-ben levegőbe röpítették a dévényi várat, mely azt követően már csak rom maradt.
A Pozsonyi Városi Múzeum gyűjteményében fennmaradt egy egyedi és nagyon különleges emlék, mely kapcsolódik az említett 1809-es eseményekhez. Ez egy kisméretű ( 20 x 20 x 30cm) cinhordó, mely alacsony (13 x 25 x 30cm) faállványon helyezkedik el, s mindkét végén német nyelvű vésett szöveg olvasható. A hordócska tetején Bakhusz leszerelhető szobra helyezkedik el, a fából faragott, aranyozott polikróm szobrocska 32 cm magas. Az ismeretlen fafaragó az alakot eltúlzott testrészekkel formálta meg – főként a kiálló has és a rövid, kövér lábak szembetűnőek. Fején és csípőjén aranyozott babérkoszorút visel – a győzelem régi szimbólumát.
A tárgy valamikor a 19. és 20. század fordulóján került a múzeumba. A régi múzeumi nyilvántartás szerint egy közelebbről nem ismert pozsonyi asztaltársaság tulajdona volt. Egyes források szerint ez a társaság a helyi lövészegylet, illetve a Polgári Lövésztársulat volt.
A “Hordón ülő Bakhusz” több mint tréfás célzatú dísztárgy. A kor ismeretlen krónikása a hordó két végén figyelemreméltó feljegyzést tesz konkrét történelmi eseményekről, melyeknek valószínűleg szemtanúja volt, és időtálló békeüzenetet fogalmazott meg. A szövegből megtudjuk, hogy a tárgy valamikor 1811-ben keletkezett, mivel a szöveg végén utal a pozsonyi várat, valamint a Váralja és a Zuckermandl házait elpusztító tűzre. A szöveg, melyet a hordó elülső és hátsó fenekére véstek, versbe szedett költői megnyilatkozás a város védőinek hősiességéről, akik ellenálltak az ellenség lövedékeinek záporában, gyakran emelve a “felejtés poharát”, melyet e hordó borával töltöttek meg. A német nyelvű szöveg a latin “Memento hic bibere alibi mori” mondattal végződik.
A cinhordó elülső oldalán a következő vers olvasható:
Merkwürdig blieb das 1809er Jahr
Wo Überschwemmungen und Feindes Gefahr
Auf uns viel Unglück brachte
Und überdiess der Feind nur höhnend lachte
Doch standhaft stunden wir entgegen
Dem Bomben und Kanonen Regen
Und leeren mit Zufriedenheit
Den Becher der Vergessenheit
Aus diesem Fass mit jedem Jahr
Und wünschen das der Aktuar
Nebst seinen Herren Assessoren
Die zum Repartiren sind erkohren
Der späten Nachwelt sagen mögen
Memento hic bibere alibi mori!
Magyar fordításban:
Különös év marad 1809,
amikor az árvíz és az ellenség veszélye
sok szerencsétlenséget hozott ránk,
amin az ellenség csak gőgösen nevetett,
de kitartóan ellenálltunk a bombák és ágyugolyók záporában
és minden évben elégedett ürítjük
e hordóból a feledés poharát
kívánva, hogy a jegyző és az ülnök urak,
kik az osztozkodáshoz hivattak,
később elmondhassák a világnak,
mily isteni áldás a béke.
Emlékezz, itt innod kell,
és halni máshol.
A hordóra másik oldalára az alábbi szöveget vésték:
Den 1 Juny 1809 rückten die Franzosen in das Dorf Engerau
Den 3 und 4 Juny 1809 wurde die Stadt canoniert
Den 26, 27. und 28. Juny 1809 wurde die Stadt bombardiert
Und ein grosser Teil der Häuser in die Asche gelegt
Den 14. July 1809 rückten die feindlichen Truppen in Pressburg
Ein und den 15.d. kam der Vice König von Italien hier ein
Den xxx* August 1809 besuchte der Kaiser (* dátum je vynechaný)
der Franzosen Napoleon die Stadt Pressburg
Den 14. Oct. 1809 wurde der Friede geschlossen
Den 20 November 1809 verliesen die Sachsen
und Franzosen diese Stadt
An eben diesen Tag rückten die Oester. Kaiser
Truppen wie der in diese Stadt ein
Den 22 Nov. 1809 beglückte diese Stadt mit seiner Gegenwart
Unser geliebter Kaiser und König Franz der 1
Den 28 May1811 brannte das königliche Schloss bei Pressburg
ganz ab und 75 Häuser von Schlossberg und Zuckermandl
Magyar fordításban:
1809. június 1.-én franciák léptek Engerau (Ligetfalu) földjére.
1809. június 3.-án és 4.-én lőtték a várost.
1809. június 26., 27. és 28.-án bombázták a várost
és a házak nagy része hamuvá égett.
1809. július 14.-én az ellenséges csapatok bevonultak Pozsonyba
és 15.-én megérkezett az olasz helytartó.
1809 augusztusában Napóleon francia császár meglátogatta a várost.
1809. október 14.-én aláírták a békét.
1809. november 20.-án a szászok és a franciák elhagyták a várost.
E napon újra bevonultak a városba az osztrák császári csapatok.
November 22.-én a várost megtisztelte látogatásával I. Ferenc császár és király.
1811. május 28.-án teljesen kiégett a pozsonyi királyi vár,
valamint a Váralja és a Zuckermandel 75 háza.
Ez az egyedülálló tárgy már 1930-ban kiállításra került az akkor megnyitott Pozsonyi Borászati Múzeumban, mely az Apponyi palota három földszinti termében kapott helyet.
A Borászati Múzeum mai látogatói a tárgyat ugyanezen épület alagsori termében tekinthetik meg.
Zuzana Francová
Pozsonyi Városi Múzeum
Foto: Ľudmila Mišurová, Zuzana Zemanová
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!