Az első világháború – a tragédia, amely mindenkit sújtott (Időszaki kiállítás a várban)

Kultúra
2. április 2019 - vibration

A Pozsonyi Városi Múzeum és a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma után a Szlovák Nemzeti Múzeum – Történeti Múzeum is különleges kiállítással emlékezik meg a Nagy Háború kitörésének századik évfordulójáról. A tárlatot a Szlovák Nemzeti Levéltárral és a Hadtörténeti Intézettel együttműködve hozták létre. Jövő februárig tekinthető meg a pozsonyi vár 3. emeletén berendezett kiállítótermekben.

c_logo_wwi

Ahogyan az időszaki kiállítás ismertetőjében olvasható, a tárlat nem csupán az első világháború hadtörténetét szándékozik bemutatni, hanem a hátországban maradottak, elsősorban a nők és gyermekek helyzetéről és mindennapjairól, a háborúnak a művészetekre gyakorolt hatásáról, vagy éppen a háborús propagandagépezet működéséről is segít képet alkotni. Mindez három nagyobb és két kisebb teremre lebontva történik.

 

Uniformiskavalkád

Az első nagyterem a hadtörténetre koncentrál. A transzparenseken olvasható – mellesleg egészen érdekesen, tömören és közérthető stílusban megfogalmazott – ismertetők az első világháború vázlatos története mellett beszámolnak például a Kárpátokban folyó harcokról, a Nagymegyer, Dunaszerdahely és Somorja mellett felállított fogolytáborok működéséről, a szlovákoknak a honvédségben betöltött szerepéről, a csehszlovák légiók megalakulásáról és háborús tevékenységéről. A leírtakat a vitrinekben kiállított gazdag gyűjtemény hozza közelebb a látogatókhoz: a fegyverek mellett honvéd- és huszáregyenruhákat, köztük egy huszártábornoki hófehér atillát is megcsodálhatunk, valamint összehasonlíthatjuk az Oroszországban, Olaszországban és Franciaországban felállított csehszlovák légiók tipikus uniformisait.

img_4397

A hadtörténeti teremből nyílik még két kisebb helyiség; az itt berendezett részlegek közül az egyik a katonák lövészárokbeli életébe, a másik a harctéri sebesültellátás körülményeibe, továbbá a tábori kórházak működésébe enged bepillantást.

 

Polgárlakás és pittsburghi egyezmény

A második nagyteremben berendezett részleg két nagyobb tematikai egységet dolgoz fel: egyrészt a hátország lakosságának életét, különös tekintettel a nőkre és a gyerekekre, másrészt a háború lezárásának, a békeszerződések és Csehszlovákia megalakulásának témakörét. Egy múlt század eleji polgárlakás nappalija fogadja a látogatót a terembe lépve, majd az egyik vitrinben megtekintheti a háború során használatos élelmiszerjegyeket, bankókat és pénzérméket. Valamiért idekeveredtek a Ferenc József uralkodási jubileuma alkalmából vert különféle, aranyból készült emlékérmek is, amelyek egyébként a gyűjtemény legértékesebb darabjai közé tartoznak.

img_4462

img_4342

A teremben találkozhatunk még egy gazdag háborús jelvénygyűjteménnyel, egy ‒ a háborús veszteségeket bemutató ‒ „gigatranszparenssel” és a csehszlovák állam legfontosabb alapító okmányaival is (pittsburghi egyezmény, mártoni deklaráció).

 

Ferenc Jóska mennyei fényáradatban

Az utolsó terem a háború emlékezetére koncentrál, valamint bepillantást enged a háborús propagandagépezet működésébe is. A katonai temetőkről és háborús emlékművekről szóló beszámolók mellett megtekinthetünk néhány emléktárgyat is (megjegyzem, elképesztő összevisszaságban: a néhány ónból készült Vashonvéd, a „nemzeti áldozatkészség szobra” és a miniatűr Ferenc József-mellszobor mellett elég furán fest egy, a csehszlovák legionáriusok hősiességének emléket állító díszlemez). A propagandaanyagok közül a legszórakoztatóbbak a különféle háborús térképkarikatúrák és az ellenséges hatalmakról készült egyéb gúnyrajzok. Mai szemmel egészen meghökkentőek egyes háborús képeslapok is, például amelyiken a sebesült katonának mintegy látomásként megjelenik a „mi jó királyunk”, Ferenc Jóska, mennyei fényáradatban lebegve.

img_4361

Elgondolkodtatóak a fiktív gyászjelentések is – a cseh nyelvű meglehetősen gunyorosan kürtöli világgá a „gonosz boszorka”, Ausztria kimúlását, a magyar nyelvű viszont szomorúan adja hírül, hogy az olasz harctéren elestek Magyarország és gyermekei, a Szabadság és Függetlenség.

 

Múzeumpedagógia

A kiállítás pozitívumai között említhetjük, hogy a szervezők gondoltak a legkisebb látogatókra, illetve az esetleges iskolai exkurziók keretén belül betévedő diákokra is, így a tárlatba múzeumpedagógiai elemek is beépültek. A szöveges ismertetők többsége alatt a figyelmet élénkítendő szerepel egy-két kérdés is, mely általában a legérdekesebb momentumokra igyekszik ráirányítani a figyelmet; valamint néha felbukkan egy-egy kreatívabb jellegű feladat (keresd meg ezt meg azt a kiállított tárgyak között stb.).

img_4384

Ezenkívül van egy külön gyerekek számára berendezett részleg is egy imitált vezérkari teremmel, a térképekbe szúrható zászlócskákon túl azonban nem hinném, hogy a visszafogott kínálatból bármi is huzamosabb ideig leköthetné hiperaktív csemetéink figyelmét.

 

Vörös és fekete

A kiállítás elrendezése a klasszikus mintákat követi: a szöveges ismertetők a falakra erősített transzparenseken kaptak helyet, a tárgyi emlékeket a részben a falak mentén, részben a termek közepén elhelyezett vitrinekben állították ki. (Itt jegyzem meg, hogy a vitrinek üvegfalán szereplő, a kiállított tárgyakat listázó jegyzetek gyakran olyan pozícióban vannak, hogy a kedvezőtlen tükröződés miatt a látogatónak esélye sem marad kibetűzni ezeket.) A kiállítás domináló színei a piros és a fekete, amely mindenképpen hangulatkeltő, a transzparensek feletti falrészletek viszont a Városi Múzeum tárlatához hasonlóan itt is meglehetősen kopárak, elbírtak volna néhány kinagyított grafikát, ezek figyelemfelkeltő hatása csak előnyére vált volna a kiállításnak.

img_4321

Ahogyan a modern szemléltetőeszközöké is, például a korabeli filmfelvételeket bemutató képernyőké vagy vetítőgépeké (ha jól emlékszem, egyetlen, német nyelvű rövidfilm tekinthető meg az egyik teremben). Sajnálatos továbbá, hogy az ismertetők csak szlovákul és angolul olvashatók. A magyar és a német fordítást nemcsak az illendőség miatt lett volna üdvös mellékelni, hanem a múzeum látogatottságának fellendítése érdekében is.

 

Kuriózumok összevisszaságban

A kiállítás legfőbb hibája talán a körülhatárolatlan koncepció, a túlságosan általános jelleg. A szervezők minden első világháborúval kapcsolatos témát be akartak sűríteni ebbe az egyetlen projektbe, és ennek következtében néha kissé kaotikussá válik az egész. A csehszlovák légiók témaköre például mindhárom teremben vissza-visszatér, holott talán célravezetőbb lett volna egy külön részleget szentelni neki. Az is érthetetlen, hogy a háborús propagandával foglalkozó részleg miért csak a kiállítás legvégén szerepel.

img_4340

img_4437

Noha találkozhatunk néhány valódi kuriózummal is, és a várba már csak a kilátás miatt is érdemes felsétálni, az egyszeri látogató talán többet várna az ország első számú múzeuma által szervezett fővárosi kiállítástól. Ennek a tárlatnak nem sikerült az, ami a másik kettőnek igen: új oldaláról bemutatni a történelemkönyvek lapjairól egyébként már jól ismert eseménysorozatot. Itt inkább csak a tanagyag átismétlése, esetleg mérsékelt kiegészítése történik, így sajnos könnyen előfordulhat, hogy a lelkes múzeumlátogató kevésbé lelkesítő hiányérzettel távozik.

Kacsinecz Krisztián

Fotó: Stifter Mihály

 

Támogatóink