Braňo Bibel: „Mindent és mindenütt fotózok.”

Hírek
2021 04 11.

A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás sétáiról, előadásairól és egyéb rendezvényeiről sosem hiányzik egy fürge mozgású fiatalember, aki fényképezőgépével a legkülönfélébb szögekből örökíti meg ezeket az eseményeket. Fotóinak köszönhetően webhelyünk látogatói újból átélhetik élményeiket.

Braňo Bibel 

 

Mióta fotózol? Mióta laksz Pozsonyban, és mit szeretsz a városban?

A kramárei kórházban (Krammer-hegyi)  születtem. És sajnálom, hogy még nincs elég igazán jó fotóm az épületről. Remélem, hogy ezt sikerül pótolnom, mielőtt lebontanák, vagy mielőtt még magam indulnék bomlásnak. Pozsonyban az a legszebb, hogy a város lakójaként és fényképészként sok ezer látószögből tudok rá tekinteni.

Kit vagy mit fotózol a legszívesebben?

Nagyon szeretek utazáskor fényképezni, jó érzés, ha egy fotó visszaröpít valahová. Érdekel az építészet, a tér, és szívesen ismerkedem a világgal az objektívon keresztül. Ez az ismerkedés fontos számomra. Csodálatos dolog, ha sikerül megörökítenem egy lelkiállapotot, például egy politikusét, vagy fényképek segítségével összekapcsolni dolgokat. És szeretem a portrékat is, az intim világot, a hétköznapokat.

Édesanyád a panorama.sk portálra ír, a vezetéknevetekkel először a pozsonyi szökőkutakról szóló cikkeinek köszönhetően találkoztam. Édesapád a portál szerkesztője. Innen fakad a város fotózása iránti szenvedélyed?

Szerintem nem, én mindent és mindenütt fotózok.

Mióta vagy a Pozsonyi Kifli „udvari fotósa”? Mi az, ami a leginkább megfog a most jubiláló társulás eseményein?

Az eddigi működésük közepe táján csatlakoztam. Jó ebben a közegben, olyan érzés eljönni egy rendezvényre, mint amikor hazamegy az ember, és elővesz egy jó könyvet.

Honlapodon, a http://dontbelievephoto.blogspot.com/ címen gyönyörű fotókat látni Pozsony legkülönfélébb zugairól, hétköznapiakat és különlegeseket is. Milyen érzés egy épülő épület legtetején állni, és teljesen új képet kapni a városról? Szoktál célzottan járni jó kilátást nyújtó helyekre, mondjuk vártál már valahol napfelkeltére?

Jó érzés és egyfajta felelősség is, hogy lehetőségem van ilyesmit megosztani másokkal. Többnyire a nagyközönség képviselőjeként jutok el ilyen helyekre, amikor újságírói felkérésre fotózom. Igyekszem tartalmi szempontból is érdekessé tenni a képeimet, hogy mindenki találjon bennük valamit, ami a szakmája vagy a világlátása miatt releváns számára. Ezért nem várok sem napfelkeltére, sem naplementére, inkább a világos mondanivalóra és a hétköznapi életre összpontosítok.

Munka közben 🙂

Politikai eseményeket is dokumentálsz, fotózol a SITA hírügynökségnek. Nem megterhelő minduntalan sajtótájékoztatókra sietni, és hosszan várakozni, míg a fotó kívánt tárgya meg nem jelenik egy ajtóban?

Azt szokás mondani, hogy az újságíró fél élete várakozás, ráadásul felerészben hiába. Én mégis úgy gondolom, hogy megéri. Az újságírói közösség érdekes munkaközeg. A jól végzett munka öröme többet jelent azoknál a kellemetlenségeknél, amikről beszéltél. Persze néha én is besokallok egy időre.

Mennyiben korlátozza a COVID–19-járvány a munkádat?

A bevételem körülbelül a fele lesz annak, mint amire számítottam. Eredetileg azt terveztem, hogy az idén elkezdek a víz alatt fotózni, viszont nem futotta rá, hogy átalakítsam a szárazföldi felszerelésem. Az események piacán sem akadt sok fényképeznivaló. Amikor az év elején az új kormány tagjait fotóztam, még úgy gondoltam, hogy ezt hamarosan megismételjük, hiszen maszk nélküli képek is kellenek. Sajnos még mindig nem tartunk ott.

Ha nem titok, milyen gépet használsz?

Nem is tudnám titkolni, hiszen mindenki látja. Canon 5dIV típusút.

Mit kívánsz a Pozsonyi Kiflinek, a társulás vezetőinek, tagjainak és párolóinak a következő évtizedre?

Hogy ugyanilyen minőségben folytassák a munkát, és legyenek minél többen. Szerintem különösen a könyvkiadás tartogat még szép sikereket. Én alig várom.

Zuzana Godárová

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink

Don`t copy text!